A család Kiskundorozsmán, kétszobás albérletben él. Bözsike két lánya: Anita és Böbe is ott lakik. Böbének van egy társa, Andris, illetve van két kisfia is, az egyikük még csak egy éves. Anitának van egy hetedik osztályos kislánya, Vivi, ő a család tehetsége. Anita társa tavaly februárban tragikus hirtelenséggel elhunyt. Bözsike néni rokkantnyugdíjas, Anita zöldségcsomagolóban dolgozik, Böbe otthon van a kisbabával, Böbe élettársának is van szerencsére most munkája.
Vivi nagyon tehetségesen hegedül, zeneiskolába jár, több fellépése volt már: 2012 óta minden évben szerepel a Szeged, Petőfi Sándor Művelődési Ház újévi koncertjén, 2013 óta minden évben fellép a Szegedi Jerney János Általános Iskola alapítványi estjén, az utóbbi három évben a zene világnapján a Dorozsmai Római Katolikus Templomban hegedült, 2016 májusban Szeged központjában, Szeged napja rendezvénysorozat keretében lépett fel, ugyanezen a nyáron a Gunarasi Falunapon szerepelt. 2017-ben részt vett a csongrádi Aranyhúr hegedűversenyen, ahol III. helyezett lett, bronz fokozatot ért el, a zeneiskolában meghirdetett Vibrato házi hegedűversenyen arany minősítést kapott. 2017 –ben március 15-e alkalmából a Petőfi Sándor Művelődési Házban hegedült. Vivi emellett nagyon tehetségesen citerázik és énekel, alapító tagja a Dorozsmai Búzakalász Citerazenekarnak, ennek kapcsán 2017.július 1-jén Bakson a Dél-alföldi Népdalkörök Találkozóján, 2017.június 24-én Kisszálláson, s Szent László király emlékünnepen, 2017.június 23-án a Dorozsmai Tájház megnyitóján lépett fel. Ezen kívül augusztus 5-én részt vett a Királyhegyesi Népzenei Országos Találkozón. 2017 májusában a Duna TV is ellátogatott Vivihez a Református
Szeretetszolgálat kíséretében. A zenélés mellett nagyon szeret Vivi énekelni és rajzolni is. Minden évben indul a Szegedi Roma Szavalóversenyen, rendre helyezést ér el, már többször sikerült elhoznia az első díjat is. Novemberben részt vett az országos roma ki mit tud versenyen is.
A Deményista Mentor Klub adományaiból a gázszámla elmaradásukat kérték, illetve Anita társának temetésekori virágok után is van még törleszteni való. Egyeztetjük, hogyan tudunk segíteni ebben, de számlákat fogunk rendezni annak érdekében, hogy ez a teher ne legyen a vállukon.
A családnak szüksége lenne emellett:
- tartós élelmiszerre,
- felnőtt és gyermek tisztálkodó szerekre,
- tisztítószerre,
- gyümölcsre.
A család koordinátorának elérhetőségét az eszkulap2016@gmail.com e-mail címen tudjátok kikérni. Kérjük, hogy a csomagotokhoz küldjetek pár kedves sort is, hiszen ez is nagyon fontos része az adományozásnak. Köszönjük!
Amikor az ember nem önként kerül abba a helyzetbe, amiben élni kénytelen, amikor egyedül kell megküzdenie a hétköznapok túléléséért, azt romantikusan ugyan nevezhetjük remete életnek, de valójában ez csak a fájdalmas magány, a reménytelenség állapota. András története erről szól.
Ilona Encsen él, 2017 nyarán töltötte 61. életévét. Egyedül nevel két gyermeket, egyikőjük még csak 16 éves.
Helyzetük kilátástalan. A fűtés nem oldható meg tüzelő hiány miatt, így a szobákban 6-8 fok van. A falak dohosak, penészednek a hidegtől. A szobák enyhe melegét egy apró hősugárzóval próbálják megoldani, de sajnos ez nem életszerű, a hideget nem csökkenti. A második telüket töltik így, szeretnének egy kis reményt kapni. A helyzetük egészségi állapotukat is rontja. A fiatalabbik gyermek ösztöndíjából próbálják fent tartani magukat, de sajnos ez nem megoldható. Napról-napra élnek, mindig azon jár az eszük "vajon mi lesz holnap?". A legkisebb gyermek májusban végzi el tanulmányait, viszont ez rengeteg költséggel jár, mégsem anyagi segítséget, hanem élelmet kérnek. Az iskolába minden nap élelem nélkül indul el, nagyon jól tanul, a szalagavatón az iskolai tanüzemének legjobb női dolgozója díjat nyerte el. Azonban a környéken nincs munkalehetőség, emiatt senkire nem számíthatnak.
Ibolya néni 64 éves, Pécsett él egy udvari szoba-konyhás lakásban, albérletben. Van egy örökbefogadott cicája Luca. Ő az egyetlen társa, nagyon szeretik egymást. Szeretetben, nyugalomban élnek együtt. Ibolya néni rokkantnyugdíjas, a jövedelme 28.500 Ft, ebből kellene mindent megoldania, de ez kivitelezhetetlen, adósságcsapdába került. Az albérletben a fűtés elektromos radiátorral történik, ez viszont a téli időszakban hatalmas villanszámlát generál. Egészen pontosan csak addig tud fűteni, amíg a feltöltőkártyáján van pénz, utána üldögélhet a hideg lakásban.
Marianna néni Budapesten, a 9. kerületben lakik, már amikor otthon tud lenni, mert élete meghatározó részét kórházban tölti. Epilepsziás, kezdődő Parkinson-kórja van. 59 éves, de 100%-os rokkant. Jelenleg is kórházban van. Az élettársával egy 9. kerületi, dohos lyukban élnek, önkormányzati lakás. A parketta beszakadt, bútorok nem igazán vannak. Kézzel mos. Élettársával ketten 35.000 Ft-ból próbálnak kijönni hónapról hónapra, de ez egyre inkább a lehetetlen küldetés kategória, már az üres kenyér sem jön ki lassan ennyiből. Korábban takarításból élt, illetve bolti eladóként dolgozott, aztán az édesapját kellett ápolnia. Sajnos rajta is elhatalmasodott a betegség, azóta pedig a nyomorgás jutott osztályrészéül. Gyermekei szintén rászorulók, segíteni nem igazán tudnak neki.
Juli néni hamarosan betölti a hetvenet. Tavaly év végén meghalt a férje, így egyedül maradt. Nem csak a romló állagú épület gondja maradt rá azonban, hanem a közösen törlesztgetett tartozásaik is, azokat most neki egyedül kell előteremtenie. A Szigetvár Konzervgyárban dolgozott aktív éveiben, onnan ment nyugdíjba. Három gyermeke van és 11 unokája. Két gyermeke messzire él tőle, a harmadik sajnos szintén nehéz anyagi körülmények között él, máról holnapra igyekszik előteremteni a megélhetés feltételeit.
A csomagokban ő is nagy örömmel látná az adományozók leveleit, mert számára az, hogy vannak még jó emberek, akik a maga fajta, már semmire sem való, idős embereket is felkarolják, önmagában nagyon nagy dolog. MInden segítségnek örül. Ha valaki a házában a megcsúszást tudná megnézni, azt is megköszöni, ahogy a csappal is kellene kezdeni valamit ott helyben.
Gáborné Tünde nagyon szerény körülmények között él egy kelet-magyarországi település peremén. Amikor fiatal korában a fiával vidékre költözött Budapestről, nagy reményei voltak a vidéki élettel kapcsolatban. Volt veteményes kertje, termő gyümölcsfái, állatokat tartott. A fia megnősült, elköltözött, Tünde egyedül maradt. Kutyái kiöregedtek mellőle, a ceglédi menhelyről vette magához Mendi kutyát, aki azóta társa a magányban. Az egészségi állapota rohamosan romlott, bottal jár, és mostanra már a házából is nehezen jut ki segítség nélkül. Egy hölgy jár hozzá egy héten egyszer bevásárolni, ez a segítsége.
A Pusuma család Kisvárdán él. Nem életkorilag, hanem a helyzetüket illetően, és mivel rokkant nyugdíjasok van lehetőségük bekerülni a Deményista Mentor Klub programjába. Ismerjétek meg a történetüket...