Kis karácsony, nagy karácsony, kutya van már a padláson, itt egy szuka, ott egy macska, jaj, de szép a karácsony, na! Vagy valahogy így. Elindultunk hittel és szeretettel, szakértelemmel és tervekkel, melyek között ott volt az is, hogy jönnek majd sokan egyszerre, akik csak ebben a szervezetben…

Egy ilyen hét után nem is nagyon tudja az ember, hogy honnan indítsa a beszámolót, mert hogyan lehet meghatározni a fontossági sorrendjét a kutyák körüli dolgoknak, a rendezvényeknek és az alakulóban lévő Mányi Menedéknek? Nagyon intenzív napok vannak mögöttünk, és nem lehet megállni, most még…

Van olyan, amikor az ember elkésik. Szörnyű átélni, szörnyen nehéz feldolgozni, de ettől még a tény tény marad: nem mindig sikerül időben elhozni egy-egy kutyát ahhoz, hogy valóban esélyt tudjunk neki adni. Barackot a fehérgyarmati gyepmesteri telepről hoztuk el egy héttel az "S.O.S. holnap…

Gyakorlatilag még igazán kevés feltétel adott ahhoz, hogy érdemben működjünk, hiszen hiába vagyunk jogerősen bejegyzett szervezet, ha az erről szóló pecsétes papír egyszerűen nem bír postai úton megérkezni, így a bankszámla nyitás várat magára. Pedig nagyon kellene gyűjtenünk. De hamarosan fogunk…

A harmadik működési hetünk sem telt eseménymentesen. Ugyan az egyesület bejegyzése szeptember végén jogerőre kellett, hogy emelkedjen, az erről való hivatalos értesítés postai változata még nem érkezett meg. A rosszabb hír, hogy az adószámot sem adhatta így ki a NAV, enélkül pedig nem lehet…