"Beszéltem az állatorvosommal, aki lebeszélt arról, hogy szívférges kutyust hozzak el."

Nem az első eset, nem is az utolsó, hogy egy szívférges kutyánk potenciális örökbefogadása esetén állatorvosi tanácsra történik az elutasítás. Kiben bízna a gazdi, ha nem az állatorvosában? Ki az, aki tudása birtokában, a gazdi habitusát, lehetőségeit is figyelembe véve korrekten tájékoztatja őt?

Ismerünk ilyen állatorvost, aki megteszi. Elmondja a lehetőségeket, tárgyilagosan. Aki tisztában van azzal, hogy a szívférgesség már nem egyedi eset, hanem egy helyzet, amit Magyarországon is kezelni kell, amire oda kell figyelni. Ismerünk ilyen állatorvost, de egy kezünkön meg tudjuk számolni, hogy mennyit...

A többség viszont riogat. Ez pedig egy olyan helyzetben, amikor nem külföldről behurcolt parazitákról, hanem helyben terjedő "járványról" van szó, nem a helyes magatartás. Nem, nem azért, mert mi mindenáron örökbe akarjuk adni a kutyáinkat olyanoknak, akik ettől félnek. Sokkal inkább azért, mert míg mi tesztelünk, az állatok többségénél soha nem végeztek el szívféreg-tesztet, az információs sötétségbe vesző állomány 5-10-15-20-25%-a is lehet fertőzött, lehet olyan, amelyikben kifejlett szívférgek élnek.

Az állatorvos a tudottan szívférges kutyákkal kapcsolatban képes kimondani, hogy ő nem javasolja az örökbefogadását, mert veszélyes, de gond nélkül benyom teszteletlen kutyákba egy Milbemax féreghajtót, vagy operálja meg őket, ad abszurdum csak szimplán bebódítja valami fogászati vagy egyéb ügy miatt. A szívférgek ilyenkor veszélyesek igazán, de ezt elfelejti mondani, mert nem törődik vele. Ő orvos, ő operál, ő orvos, ő minden tud. Tudja valaki, hány kutya halt meg a műtőasztalon azért, mert a szívférgek az altatás következtében a szívbe tolulva azonnali halált okoztak?

A szívférgesség egy parazitás fertőzöttség. Akkor nevezünk egy kutyát szívférgesnek, ha az állatban kimutathatóan vagy tesztek által erősen vélelmezhetően kifejlett szívférgek élnek. Ezeket a férgeket már nem lehet egyszerűen kiirtani, ilyenkor a gazda, állatvédő szervezet vagy aki a kutya sorsa iránt felelősséget érez eldöntheti a kezelés módját. De az utolsó stádiumokig a szívférges kutya életét nem a szívféreg határozza meg, a legtöbb esetben tünetet nem okoz. A kutya olyan, mint volt, nem villog a fején egy szívférget formázó szimbólum, hogy a gazdik figyelmét felhívja. Kimutatni tesztekkel lehet a jelenlétét, illetve ultrahanggal megerősíteni azt.

A kezelést illetően több irányzat létezik. Mindegyiknek van előnye és hátránya, mindegyiket alkalmazzák eltérő tapasztalatokkal, de ami fontos, hogy mindegyikben vannak pozitív eredmények, így egyikről sem ildomos azt mondania egyetlen állatorvosnak sem, hogy hülyeség, hogy haszontalan addig, amíg tudományosan be nem bizonyítja az ellenkezőjét. Megismételt tesztekkel, több tucat kutyányi tapasztalattal szembemenni nem biztos, hogy szerencsés még akkor sem, ha az állatorvosok azok, akik képzettek a kutyák betegségeit illetően. Képzettnek kell lenniük, hiszen ott a nevük előtt a dr., de nem biztos, hogy tájékozottak is.

A szívférges kutyák esetében az egyik legfontosabb tényező a megelőzés - ami esetükben nem a felnőtt férgek kifejlődésének megakadályozására irányul, hanem a vérükben lévő lárvák továbbvitelének megakadályozására, hogy ne jelentsenek fertőzésveszélyt másokra. Ennek két módja van, egymással párhuzamosan szokás őket alkalmazni:

- a vérből a lárvák eltávolítása annak érdekében, hogy szúnyogcsípés esetén se legye mit az érintett egyednek továbbvinnie - az Advocate csepp a 4. lárvaállapotig kiirtja a szívféreg lárváit,

- a szúnyogok távoltartása - az Advocate is hatásos egyes szúnyogfajok ellen, de pld. Scalibor nyakörvvel a lepkeszúnyogok is távoltarthatók.

A fenti két dolog az, amit a nem fertőzött kutyák esetében is érdemes követni, az alkalmazható szerek palettája a teszteredmény ismeretében eltérő lehet, ezt érdemes egy megfelelő irányultságú, nyitott állatorvossal egyeztetni.

A konkrét kezelést illetően három irányzat van:

- a drasztikus,

- a mechanikus és

- a lassú.

A drasztikus módszerben egy erős mérget - Immiticide -  fecskendeznek a kutyába, ami megöli a férgeket, de a kutyára sem veszélytelen. A mozgását korlátozni kell az embólia veszély elkerülése érdekében, illetve máj- és vesevédelemről gondoskodni kell, mert a szervezetbe kerülő arzén ezeket a szerveket rövid távon is jelentősen képes károsítani.

A mechanikus módszerben - ezt még egyelőre egy helyen és horror áron végzik hazánkban - ultrahangos katéterrel távolítják el fizikailag a férgeket, egyszerre annyit, amennyit tudnak. Ennek a beavatkozásnak is viszonylag magas a kockázata, viszont viszonylag gyors eredményt hozhat. Sokak számára megfizetethetelenül drága, gyakorlatilag elérhetetlen.

A lassú módszer az, amit mostanra a leginkább fertőzött mediterrán országokban is egyre inkább alkalmaznak. Ennek az egyik ága a megelőzésben leírt Advocate csepp 30 naponkénti alkalmazása, mellyel a lárvák kiirtódnak a vérből, illetve nem jönnek létre új férgek, tehát "kordában" tartja a kifejlett férgek állományát. Emellett meghatározott időközöként - ez eltérő lehet egyes "iskolák" szerint, de a 2-3 havi gyakoriság az általános - egy Doxycyclin tartalmú antibiotikummal kezelik a kutyát. Ez egy normális, humán egészségügyben is használt antibiotikum, amely nem a férgeket irtja, hanem azokat az erek falában élő baktériumokat, amellyel a kifejlett férgek táplálkoznak. Ez a módszer gyakorlatilag legyengítéses módszer, de már sok kutyán bizonyított. Fontos, hogy az antibiotikumos körök után ismételjük a teszteket, és az is, hogy egy teszt nem teszt, csak két eltérő típusú, eltérő időben vett vér negatív tesztje esetén tekintjetjük a kutyát gyógyultnak.

Mi ez utóbbi módszert alkalmazzuk, és több sikeres esetről tudunk még akkor is beszámolni, ha a saját együttműködő orvosi partnereink között is bőven vannak szkeptikusok.

Nem sok állatvédő szervezet van, akik teljes körűen tesztelnek szívféregre. Még kevesebben vannak, akik a tesztelést követően valóban gondot fektetnek a prevencióra is, hogy a negatívra tesztelt egyedek ne fertőződhessenek, a pozitívok viszont esélyt kapjanak a gyógyulásra. A gazdák jelentős többsége egyáltalán nem tesztel, nem védekezik a paraziták ellen.

Soha nem lehetünk biztosak abban, hogy a környezetünkben élő kutyák érintettek-e, így nem mutathatunk át másra: a mi felelősségünk az, hogy a saját kedvenceink ne legyenek veszélybe. Ehhez az is hozzájárulhat, ha egy, a szívférgességet illetően is tájékozott állatorvost választunk magunknak. Kezdetnek legalábbis biztosan nem rossz.

(A cikket egy állatvédő és nem egy állatorvos írta.)