Karolin néni akár boldog, békében élő nyugdíjas is lehetne, de neki nélkülöznie kell. Huszonöt évig dolgozott a Csepel Autógyárban, de amikor az bezárt, vállalkozni kényszerült. Évekig a kereskedelemben dolgozott. A férjével közösen vettek egy tanyát, amit szépen rendbe is hozattak. Ám férje megbetegedett és csalók kijátszották a házat tőle. Amikor egyedül maradt, Karolinnak mennie kellett.

Egy régi ipari épületben húzták meg magukat, mint szívességi használók Péterrel, az idős, vak bácsival. Őt gondozta haláláig. Minden nap attól retteg, hogy ha onnan is mennie kell, nem lesz hol lehajtania a fejét. Gyermekei nincsenek, egyedül van.
Az állatokat nagyon szereti, fura arcberendezésű pincsije a legjobb barátja. Oltásai megvannak, minden hónapban kap spot on-t is. Az udvaron még egy keverék kutyusa van, akit csak úgy odatettek neki. A kutyákat lelkiismeretesen gondozza.
Aszthmás, a lába tavaly eltört, azóta fájdalmai vannak. Nehezen mozog, de el tudja látni magát.
A szegénységét szégyelli, nem is akarta, hogy lássák a régi ismerősök, hová jutott. Azt mondja, nagy igényei nincsenek. Fűteni villannyal szokott, a számláját fizeti. Amire szüksége lenne, az egy palack gáz (van palackja, de üres, így csak egy rezsón tud főzni), tartós élelmiszer, táp a kutyáknak. Ha valaki esetleg befizetné egy-egy hétre vagy hónapra az ebédet neki, annak nagyon örülne. Örülne egy-egy meleg zokninak, kényelmes, gyorsan száradó (polár) pulóvernek.

Azt, hogy a Deményista Mentor Klub forintjaiból milyen nagyobb adományt finanszírozunk számára, azt még egyeztetjük.

Karolin néni kapcsolattartójának az elérhetőségét az eszkulap2016@gmail.com e-mail címen lehet kikérni, ha szeretnétek neki segíteni.