Van az a szegénység, ahol már nincs együttérzés más ember iránt, ahol nincsen gondolat egy magára hagyott állat számára. Ahol szép csendben elvan mindenki a saját, mindennapi megoldandó problémáival, csendben éheznek egymás mellett nyugdíjasok és tetterős korban lévő, de a munka és így a bevétel hiányától csontra szikkadt emberek. Innának, talán az segítene, de ahol egy fél kiló kenyér is kincs, ott nem futja italra sem. Por, leromlás, elmúlás szaga nyomódott arra a Tiszaújváros közeli településre, ahonnan a helyi állatvédők segítséget kértek két tacskó keverék kan számára, akik gazdájuk halála után maradtak magukra a portán. Mire ők bejelentést kaptak, addigra a kutyák csontra soványodtak, mert senki nem adott nekik egy marék élelmet sem. Kiderült, a háztetőn kínjában egy macska üvölt, ő is velük van. Az örökösöknek a düledező ház sem kellene, de az azért aztán mégis, de az állatok, na, azok nem. Haljanak oda, az öreg után. Nem tették. Megmentettük mind a hármat, mert a történetük megfogott, a fotóik pedig beleégtek a retinánkba. Nem tudtunk volna azzal a tudattal létezni, hogy ezek ott hárman éhen fognak pusztulni. Nem hagyhattuk, hogy a nyomorból alattomosan kihajtó közöny, a vitamin- és ásványianyag hiány által is támogatott depresszió az életükbe kerüljön. Atlasz és Berber néven kezdett a két faggyús szőrű Oroszlánfülű Richártunk új életet a gondozásunkba, a macska pedig Cirmiről Orira magyarosított, bár még a jómodorát keresi, de a rendszeres és finom falatoknak nem tud ellenállni.

Sokan szeretik a mentési történeteket, de tényleg nem lehet mindig, minden héten úton lenni, hőst játszva esélyt adni egy-egy bajban lévőnek. Mi is tudjuk ezt, és azt is, hogy lesznek olyan hetek, a terveink szerint hamarosan már mutatjuk is, amikor nem érkezik senki, hanem csak a napi ügyeinket visszük, illetve örökbeadunk. Hatvan feletti létszámnál ennek be kell következnie. De ezen a héten még nem következett be.

A komló gyepmesteri telep önkéntesei egyre elkeseredettebben hirdették Picit, a hosszú szőrű tacskó keverék kant, mert már túl régen várt arra, hogy valaki megmentse, és egyre nagyobb volt a félelem, hogy elaltatják. Ki hinné, a gazdája halála miatt került a telepre az addig szeretett kutya... Az örökösök az ő esetében sem álltak a helyzet magaslatán, ami az érzelmi intelligenciát és a felelősséget illeti. Halogattuk a döntést, mert Pici tényleg tacskó forma. Reménykedtünk, hogy más majd megmenti vagy helyben gazdisodik. Nem így történt. Pici a héten csatlakozott hozzánk. Annyit tudunk, hogy nem szereti, ha a nyakához érnek, a póráz egyelőre mumus számára, de lesz ez még jobb, abban egészen biztosak vagyunk.

A világegyetem nem hozta egyensúlyba magát, de legalább kompenzált egy kicsit, mondhatnánk, ugyanis ezen a héten két gazdisodót is fel tudunk mutatni, ami nagyon jó dolog. Nem csak befelé, hanem kifelé is van irány, előbb-utóbb mindenkire rátalál a gazdija, ha ez inkább a gyakorlatban mindig utóbbot is jelent, akkor is.

Médi és ideiglenes befogadója sokban hasonlítanak egymásra, össze is illettek az elejétől. Mostanra jött az elhatározás, hogy Médi már ne menjen sehová, hiszen tulajdonképpen ők ezzel az átmeneti segítségnek indult dologgal tökéletesen egymásra találtak. Médi gazdis lett.

A másik gazdisunk Moya, akit az előző heti örökbefogadó napon választott ki a gazdi a Kőleves Kertben. A költözése erre a hétre esett, és az első hírek szerint Moya nagyon ügyesen vette az akadályt. A mátészalkai kóborka egy belvárosi családban révbe ért.

Drift ezen a héten is állatorvosnál járt, Diószegi doktor vizsgálta meg, aki a téma egyik szaktekintélye. Igazából sajnos nem jutottunk előrébb, csak az elkeseredésünk nőtt. Az egyik láb valószínűleg valóban menthetetlen, de mivel a kutya fiatal, még történhet csoda. A másik láb sem lesz soha teljesen tökéletes, de egy hónap múlva kontroll javasolt.

Két hónapos, és már megélt annyi rosszat, ami egy életre is elég lenne. Szerencséje, hogy megmenekülhetett, a sérüléseivel az út mentén erre az esélye csekélyke volt, de neki bejött. Miért nem vigyáztak rá ott, ahol született? Miért tekintik az ilyenek inkább tárgynak, fogyóeszköznek a kutyákat, mint társnak? Miért nem kérhető számon rajtuk a felelősség? Mi lesz Drifttel, aki nem sejt semmit a dilemmáinkról, aki optimistán tekint a jövőben, játszik, eszik, alszik...? Hogy találunk neki felelős gazdát, aki mindezzel a sok borzalommal együtt vállalja az egyáltalán nem könnyű, közös jövőt? Drift gazdit keres. Mi keressük neki, de a kérdőjelek ott vannak a fejünk felett. Lehetett volna szebb ez az életkezdet?

Lehetett volna.

A májust egyből két Marci nevű kutya megmentésével indítottuk. Egyiküket sem mi neveztük el, de nem változtattuk meg a nevüket, így jelenleg sorszámoznunk kell a Marcijainkat, illetve átmeneti elmarcisodás miatt Marci stopot vezettünk be.Viccet félretéve: a héten is mentettünk, pedig nem igazán terveztünk új kutyákat.

Amikor az ember egy állatvédő szervezetet alapít, azt nem azért teszi, mert unatkozik, hanem azért, mert nemcsak segíteni szeretne a bajba jutottakon, hanem azt szervezett keretek között szeretné megtenni úgy, hogy támogatást is gyűjthessen, hogy csatlakozni lehessen hozzá, hogy idővel megszerezve a közhasznú státuszt majd jogosult lehessen az adó 1%-ra, melyet mentésre fordíthat. Olyan viszont nincs, hogy amint állatvédő szervezetté válik valaki, onnantól az államtól, az önkormányzattól vagy bármilyen egyéb szervezettől alanyi jogon kapna valamilyen támogatást. Az állatvédelem ezen műfaja hobbi, és mint ilyen nem dotált, nem jár hozzá előre tervezhető módon valaki által kiutalt összeg. Ebből fakadóan a jószándék önmagában nem is lesz soha elég ahhoz, hogy valaki csak úgy belevágjon, tudni kell tervezni, számolni, gazdálkodni, kölcsönkérni, működtetni.

Egy nagyobb, több, mint tíz éve az állatvédelmi palettán jelen lévő szervezet után újrakezdeni nem egyszerű, nem is gondolta senki. Annak idején azt a szervezetet is így hoztuk össze, sok munkával, sok áldozattal, de az már régen volt. A most pedig most van. Igyekszünk vele szembenézni, jól menteni, hogy úgy mondjuk, hogy az Eszkuláp Egyesület is a mértékadó szervezetek közé kerülhessen, ismerjék az emberek a nevét.

Szóval mentettünk. Marci 1. a nyíregyházi gyepmesteri telepről érkezett. Hosszabb lábú, egy év körüli tacskó keverék kan. Nagyon jó idegrendszerű, barátságos, a gyerekeket kifejezetten szereti. Sok mindent kell még megtanulnia, ami a vélelmezhető előélete miatt nem is csoda, de remek alapanyag, érdemes benne meglátni a potenciált, mert valaki nagyon boldog gazdija lesz majd egyszer.

A másik Marci kilétét majd csak a beszámoló végén áruljuk el. A hét elején egyértelműen egy Marciig jutottunk, ennyiről is tudtunk, ő pedig megérkezett.

Budapest egyes kerületeiben nem az Illatos út gyűjti be a kutyákat, hanem egy Polisz nevű cég, akik egy Budapest környéki telephelyre viszik őket. A bekerülő kutyákról információ nem igen akad, a telepre eddig túl sokan nem jutottak be, menteni pedig valószínűleg eddig senki nem is nagyon tudott. Most egy hajléktalantól val kobzás kapcsán az Ebremény csapata bejutott, nem szépszóra, de bejutott, az a lényeg. Ők jelezték, hogy van benn egy szálkás szőrű tacskó keverék kan, akinek segítségre lenne szüksége. Nem mondtunk nemet. Rudi megérkezett, jelenleg családi panzióban tudtuk őt elhelyezni. Barátságos, higgadt, stabil idegrendszerű, jó adottságokkal rendelkező, más kutyákkal kompatibilis, nagyobb termetű tacskó keverék.

A héten még egy további tacskó forma került át hozzánk. Dezső a kisvárdai menhely lakójaként várakozott többedmagával egy kennelben. Gazdája halála után került állatvédelmi gondozásba, rá sem tartottak igényt a rokonok, de örökbefogadni sem akarta őt senki hónapokon át. Úgy gondoltuk, hogy nálunk talán nagyobb figyelmet kaphat, és ez meghozhatja számára a sikert. Egygazdás, idegenekkel bizalmatlan, de egyébként könnyen kezelhető, barátságos kutya, más kutyákkal jól kijön. "Cserébe" Dezső hozzánk fuvarozásért felpakoltuk a kisvárdaiak autóját alacsonyabb minőségű táppal, kolbászokkal és jutalomfalatokkal, amiből nekünk is több volt, hiszen náluk többszáz éhes szájat kell nap nap után ellátni. Ők ezt a feladatot példaértékűen végzik. Mi elismerjük a munkájukat, az együttműködésünk régi alapokon nyugszik.

Aki ismeri az egyesület vezetőjét, tudja, hogy mennyire ódzkodik az emberi nevek kutyáknak való adásától, ő maga nem is él vele. Ez a hét ebből a szempontból egyértelműen nem neki kedvezett, és még nem is mondtunk el mindent. ;)

Jocit, a szálkás szőrű tacskót látogatták a héten, a szerelem nem is volt kétséges, a gazdisodás is gyorsan megtörtént. Nagy könnyebbség számunkra, hogy legalább a fajtatiszta tacskók nem ragadnak be végtelen hosszú időre, mégha keverék társaik esetén szinte biztosan hónapokkal kell számolnunk, mire felbukkan értük az álomgazdi.

Habrolót, a fiatal és szocializációs hiányokkal küzdő, fajtatiszta jack russel szukát is látogatta egy kisgyermekes család, reménykedünk is, hogy gazdihoz kerülhet, de végül ők úgy döntöttek, hogy nem merik bevállalni a kiskutya gondjait. Habroló így maradt a menedékben, mi pedig folytatjuk a vele való kiemelt foglalkozást, hogy megszokja az emberek társaságát, nyisson feléjük akkor is, ha nincs közöttük a kifutó vagy a kennel rácsa. Habroló gazdisodása esetén felköltözhetne valamelyik másik jack russel védencünk vidékről - Futka és Angyal várják még a lehetőséget. Mi hisszük, hogy a menedékbe kerülve, s így látogathatóvá válva nagyobb lesz az esélyük a gazdisodásra, de a fejlődésre is.

Driftet a sérült tacskó keverék babát egy újabb állatorvoshoz vittük el, hogy készüljön egy másik röntgen, illetve kapjunk szakvéleményt a további tennivalókról, de egyelőre még nem nagyon látjuk, hogyan lenne megmenthető az egyik hátsó lába, amelynél sajnos a csont a növekedési zónában tört el... Ezt a lábat később amputálni lesz szükséges. A másik műtétjével kapcsolatban mikroortopédiai eszközökkel és tapasztalattal rendelkező szakorvos segítségét kell kérnünk.

Bio Bambusz a héten ismét ránk ijesztett. Minden védelem, minden megelőző intézkedés ellenére ismét babézia tüneteit mutatta. Az azonnali kezelés hatására másnap újra a régi volt, de már nem tudjuk, mit tegyünk rá azért, hogy ne fertőződjön. Bambusz hiába fiatal, ha rendkívüli mértékben félős. Az emberek a problémamentes kutyákért sem állnak sorban, Bambusz pedig nem az, és nem is tudunk senkit hitegetni, hogy nem lenne nehéz vele legalább a kezdeti néhány hónap... Talán lesz valaki, aki ennek ellenére örökbefogadja majd őt egyszer.

A hétvége mindkét napjára terveztünk programot, de sajnos a kisoroszi kutyás sétánkat a rossz idő miatt le kellett mondanunk. Nem szerettünk volna kockáztatni: előtte is esett az eső, így minden sárban állt, de az egész napi időjárás is rendkívül változékony volt. Ráadásul a szokásos útvonalunkon filmforgatás zajlott farkasokkal és medvékkel, ami szintén nem lett volna jó ötlet. A nyári időszakban a kisoroszi szigetcsúcs kempingezőkkel van teli, de ősszel visszatérünk.

A Kazinczy utcában rendszeresen vannak környezetvédelmi vagy kultúrális indíttatású, az egész utcán programokat jelentő események, ezen a héten is így alakul. Most viszont nem csak külső szemlélődőként lehettünk ott, hanem örökbefogadásra váró védenceinkkel a Kőleves Kertben képviseltethettük magunkat. Két turnusban érkeztek gazdira váróink, akik nagyon jól érezték magukat. Sok figyelmet és szeretetet kaptak a kilátogatóktól és az étterem vendégeitől is. Egy gazdijelöltessel zártuk a napot. Moyába szeretett bele egy nagyon kedves, nyugodt lány. Moya nem költözött el azonnal, de leegyeztettük, hogy hamarosan elhagyhatja a gondozásunkat.

A rendezvényre meghívtuk az Ebremény Egyesületet két, tacskó forma védencével, Marcival és Bogival, akik már több, mint másfél éve várják az igazit. Gondoltuk, hogy amellett, hogy kimozdulhatnak, esetleg lesz valaki, akinek megakad rajtuk a szeme. Nevetnünk kell a naivitásunkon, mert a végén mi lettünk azok, akik nem tudták ezt a két tündért visszaengedni egy rideg kennelbe. Így lett nekünk egy hét éves nagyobb termetű tacskó keverék kanunk, a Marci, vagyis Marci 2., és jött vele az anyukája, a 13 éves Bogi is. Innentől, mint eszkis gazdikeresők találkozhattok velük.

Ha valamelyik gazdira váró védencünkről szeretnél érdeklődni, vagy ideiglenes befogadóvá válnál, esetleg másban segítenél, az eszkulap2016@gmail.com e-mail címen várjuk jelentkezésed.

Nem kértük, de lett. Van az a helyzet, amikor az ember segít. Szó nélkül, csak magában számolgatva a várható költségeket, osztva-szorozva a lehetőségekkel. Túléli-e? Gyógyítható lesz-e? Találunk-e megfelelő orvost? Nem szed-e össze semmi fertőzést a kórházban? Elegendőek vagyunk-e számára egyáltalán, vagy egy nagyobb kapcsolati tőkével és több erőforrással rendelkező szervezet jobb lenne? Aztán megérkezik a kiskutya, aki amellett, hogy egy irtózatosan cuki apróság, darabokra van törve. Talán egy kutya téphette meg. Szakadt seb a combon, az egész has egy nagy ödéma, a medence törött, az egyik lába érzéketlen, nem fogja később használni. Drift megérkezett, és azóta is napi szintű programok elé állít minket, mert az egyik orvos ezt nézi, a másik máshoz ért, az egyik orvos ezt mondja, a másik más véleményt oszt meg velünk. Egy biztos, mi nem adjuk fel, reméljük, hogy ő sem fogja.

Orvosjárásban egy másik védencünk is jeleskedett. Vérvétele megnyugtató eredményt mutatott, így Vándor a héten áteshetett a nyakán nőtt daganat eltávolításán. Nagyon izgultunk érte, de szerencsére szépen vette az akadályt, a műtét után rendben ébredt, azóta is jól van. Sajnos a szövettani eredmény rosszindulatú daganatot azonosított, így amellett, hogy félévente kontroll szükséges, szeretnénk elkezdeni Vándor számára a béta-glükán adagolását, így bármikor örömmel fogadunk ilyen készítményt. Különösen, hogy a menedékben élő, daganatos Mamka számára is ezt adagoljuk, így elég hamar elfogy.

Ollé, az ózdról érkezett tacskó keverék kan átesett az ivartalanításon, így készen állna végleges otthonába költözni. Nem csak gazdit keres azonban, hanem ideiglenes befogadót is, hiszen most egy fizetős helyen él, ahol sokadik kutya. Ez szuper lehetőség számára, de egy átmeneti otthon még többet jelentene, hiszen egyedi figyelmet kaphatna, és olyan dolgokat is megtanulhatna, mint egy munkába járó család napirendje vagy a városi zajok, ami nagyban hozzájárulhatna az örökbeadási esélyeinek növeléséhez.

Ideiglenes befogadókat elsődlegesen Budapesten és környékén keresünk. Lehet fix időre vállalkozni, bár ez a nehezebben kezelhető, mert ivarosan és frissen mentve nem adunk ki kutyákat új emberekhez, viszont azokat, akik meg már a gondozásunkban vannak, ritkán helyezzük át rövid időre máshová, mert ezek a változások azért mégiscsak töréseket jelentenek, de volt már rá példa, hogy szükség volt ilyen megoldásra. A legszerencsésebb az, ha valaki a kutya gazdisodásáig vállalja az ideiglenes befogadást. Ez az idő lehet rövid és hosszú is, sok tényeztől függ, de tudunk úgy ajánlani kutyát, hogy a tapasztalat alapján nem fog hónapokra beragadni, míg másoknál már előre látjuk mi is, hogy valami miatt rá kisebb eséllyel lesznek pár héten belül érdeklődők. Amennyiben az ideiglenes befogadó kéri, a kutyához biztosítjuk a tápot is. Ha több ideiglenes befogadónk lenne, akkor ugyanezen létszám mellett is kisebb költséggel működhetnénk, ami a megmenthető kutyák számának alakulását pozitívan befolyásolhatná. Legyetek ideiglenes befogadóink, jelentkezzetek az eszkulap2016@gmail.com e-mail címen! (Kerti tartásra ideiglenes befogadóhoz sem helyezünk ki kutyát!)

A hétre egy háromnapos hétvége és ezen egy rendezvény is esett. A Budapest Grand Prix elnevezésű kutyakiállításon vehettünk részt, ahol nem csak a kutyák iránt érdeklődő "amatőrökkel", de tenyésztőkkel, más kutyás szervezetek képviselőivel és kutyás holmikat forgalmazó cégek vezetőivel is beszélgethettünk. Nagyon jó hangulatban telt mindhárom nap, szeretnénk megköszönni önkénteseinknek, hogy a szabadidejüket áldozva képviselték az Eszkuláp Egyesületet. A rendezvényen ~ 60.000 Ft gyűlt össze. Ezt az összeget az áprilisi állatorvosi tartozásaink csökkentésére fordítjuk. Köszönjük mindenkinek!

Az Arion kutyatáp már a helyszínen adott védenceink számára tápmintát és egy érzékeny gyomrú kutyáknak való tápot, de Petrus Krisztának köszönhetően úgy néz ki, hogy a cégvezetés további tápadománnyal támogatja majd az Egyesületet. Nagyon köszönjük előre is, az adományról be fogunk számolni.

Tartsatok velünk az alakulás kalandjában!

A hónap vége közeleg, a fejünk felett pedig a gondok sokasodnak: miből fizetjük ki a több, mint kétszázezer forintnyi állatorvosi számlánkat, illetve a márciusról még tartozásban maradt 130.000 Ft körüli összeget... És jön a május, amikor rezsit, bért, illetve az áprilisi panziós költségeket és állatorvosi tételeket is rendezni kell. Egyszerűen nem fog menni, nem lehet többet kérni, többet beletenni, többet kisajtolni magunkból. Takarékosan működünk, tényleg. Mindent használunk, igyekszünk mindent megoldani úgy, hogy a lehető legolcsóbban jöjjön ki, de vannak tételek, amelyeken nem lehet spórolni addig, amíg nem árasztanak pld. el az ideiglenes befogadók. Vagy a gazdijelöltek. Vagy nem szűnik meg a sok-sok leadott, bajban lévő kutyáról a hirdetési dömping, amely minden jóérzésű állatvédőt tettekre sarkall.

Szóval ebben a hangulatban voltunk, de az örömünket még ez sem rontotta el, mert két évnyi állatvédelmi gondozás után Poltergeistre befutott egy ígéretes, osztrák érdeklődő, akit semmivel nem tudtunk ráadásul elriasztani.

Poltergeist így felkerekedett, és meg sem állt Frauenkirchenig, egy Fertő-tó közeli, nagyon barátságos településig, ahol a gazdijelölt már várta. Szerencsére az első találkozás jól sikerült, Poltinak sem volt ellenére a változás, kényelmesen megreggelizett, majd elhelyezkedett a kanapén. Egyszerűen hihetetlen, hogy sikerült végre, hogy ez a selyemszőrű eb végre otthonra lelt, de Siegmund még emelte a tétet, mert nem csak, hogy örökbefogadott egy régóta beragadt, nem problémamentes kutyát, de adományként 800 eurót (jól olvassátok, ennyit) adott az Egyesületnek. Soha nem szoktunk adományt kérni egy-egy védencünkért, most sem tettük. Őszintén: a fuvarköltségre sem számítottunk, nekünk az lebegett a szemünk előtt, hogy végre gazdis lesz, végre kirepül. Ennek ellenére ez az adomány most leírhatatlanul jókor jött. Életmentő pillanatban. Mint egy üzenet, hogy igen, jól csináljátok, menjetek csak tovább ezen az úton. Köszönjük, hogy valakinek 800 eurót is megért egy senkinek sem kellő keverék. Polti tulajdonképpen hozzásegített minket ahhoz, hogy áprilisról se maradjon hátra tartozásunk. Leírhatatlan érzés.

A márciusi panziós fedezet hiányzó része miatt sem kell, hogy álmatlan éjszakáink legyenek, mert arra és egy kicsire az áprilisiból is, a szombati örökbefogadó napon összegyűlt ~200.000 Ft-nyi adományból futja majd. Az örökbefogadó nap nem csak pénzbeni adományokat illetően volt azonban sikeres. Sok kutyánk kilátogatott, sok lelkes állatbaráttal találkozhattunk, finom sütiket majszoltunk, sokat beszélgettünk. Érkeztek tárgyi adományok.

Járt nálunk Demény, a kötsög gazdija, Magos Judit, aki segít Jocó, a szálkás szőrű tacskó kan népszerűsítésében, hogy mielőbb gazdira leljen.

Kilátogatott Várdai Tücsi is a gazdijával, Annával. Vele is örömmel futottak össze azok, akik szeretik a harapós előéletű tacskókat.

Ott volt Zsebi is, szintén blogger, aki egy egész tacskós baráti társaságot hozott magával, és az eseményről az oldalán is beszámolt, hírt adott.

Bors és Mogyoró, a két étel nevű kutyánk Heiszler Olivér, Michelin-csillagos séffel fotózkodott, hogy növeljük az örökbeadási esélyeiket, illetve reménykedünk abban is, hogy kapunk egy igazi kulináris kalandoroknak való receptet, amelyben ez a két összetevő is szerepet játszik.

A rendezvényes pultunkon a támogatói ajándékok mellett süti költemények is helyet kaptak, olyan csodák, amelyekre egyszerűen nem lehetett nemet mondani. Örömmel kóstoltuk végig az összeset, ráadásul jó helyen, jó társaságban eleve jobban esnek az ilyen finomságok is.

Gömbi gazdis lett, az ideiglenes befogadói megtartják őt. Gazdija a rendezvény alatt jótékonysági  masszázst biztosított az érdeklődőknek, melyből ~ 15.000 Ft adomány folyt be. Az élmény viszont, amit ez a masszázs jelentett, leírhatatlan! Köszönjük szépen!

A rendezvény két védencünk számára hozta meg a végleges gazdit. Voltizs saját magának választott gazdikat, gyakorlatilag elsőre a kezükben volt, nem is hagyta magát többé letenni. Érdre költözött, gazdijai már most imádják őt.

A másik gazdisodó az ASKA-tól származó, folyton intézkedő, pörgő Lili. Esetében egyáltalán nem voltunk biztosak a sikerben, mert macskák mellé került, és azt hittük, hogy bántani fogja őket. A gazdijelöltek azt azonban nem közölték, hogy ezek a macskák main coon cicák, így nagyobbak Lilinél, aki ebből fakadóan egyáltalán nem is próbálkozik, talán még kicsit fél is tőlük.

Az állatorvosi köreink is rendszeresek, hiszen minden kutyánkat chipezünk, oltunk - ez több orvoslátogatást jelent, hiszen a veszettség, a kombinált, a kombinált ismétlése, a szívféreg-teszt mind-mind állatorvosi feladat. Az ivartalanítások azok, amelyekről hírt is adunk, hogy lássátok, hogy kinél mikor történik meg, mikortól tudjuk ki is adni őt. (Ivarosan nem adunk ki kutyát csak olyan esetben, ha még vagy már nem ivartalanítható, mint amilyenek a kölykök, a szívférges kutyák, akiket csak negatív teszt esetén operáltatunk a legtöbb esetben, vagy az idős, beteg kutyák, akiket már nem műttetünk meg.)

• 
• 
• 
• 

A héten Kökény, Joci, Bátor, Bíborka és Moya mentek ebből a célból a rendelőbe, mindannyian szépen vették az akadályt, és nagy örömünkre most nem szembesültünk két csíkos, tehát pozitív szívféreg-teszttel sem. Minden ivartalanított védencünk jól van, gyakorlatilag bármikor készek lennének gazdisodni.

Bátor a hétvégén átköltözött Mányba, a menedékbe, mert sajnos családi panziós helyén erős agressziót mutatott. Szerencsére a menedékbe érve már nem volt olyan vérmes, sikerült nyakörvet és hámot tenni rá, illetve egy kicsit bemozgatni a lakásba is. A viselkedésében eddig nem mutatkozott olyan, amit ne lehetne kezelni, így Bátor mostantól a menedékben várja a látogatókat.

Néhány nap tartózkodás után előkerült az eredeti gazdája Zselének, a tíz éves beagle hölgynek, aki így visszaköltözött a saját otthonába, bár nálunk sem érezte rosszul magát. Reméljük, hogy innentől jobban vigyáznak majd rá. Zselé megtalálói személyében viszont új sétáltatókat nyertünk, a gyerekek lelkesen viszik futni a velük kompatibilis védenceinket.

 Védenceink sétáltatására előzetes egyeztetést követően Mányban, a menedékben (itt a problémás, illetve jellemzően nagyobb testű kutyáink élnek), illetve Surányban, az egyik családi panziós helyünkön (itt a tacskó formák vannak többségben) lehet. Örülünk neki, ha jöttök, mindenkit szeretettel látunk. eszkulap2016@gmail.com

 

De nagyjából minden mást igen. A húsvéti hét sem volt unalmas, sok új kutyánk érkezett. Most pedig jöhet az a betét, amit meg kell tennünk, hogy értsétek: nem tudunk a végtelenségig kutyákat fogadni, bármennyire is szeretnénk. Nem hirdetünk létszámstoppot, mert van az az eset, amikor úgyis felrúgnánk, hogy segíteni tudjunk, de alapvetően racionalizálni szükséges a létszámunkat.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy:

- van egy elméleti létszám, a tűrőképességünk számszerű értéke, amelynél több védencet egyidőben, tartósan gondozni nem tudunk, ez esetünkben a 30-35 kutya (jelenleg több, mint 60 állatról gondoskodunk), ezt kell elérni az örökbefogadások;

- nem érkezhet több kutya, mint amennyit örökbeadunk, különben annak elérése, hogy visszakerüljön a normál kerékvágásba, soha nem fog megtörténni tudni.

A működésünk zökkenőmentességét elsődlegesen adományokból, másodlagosan tagi kölcsönökből finanszírozzuk. Az adománygyűjtés folyamatos, a rendezvényeken, jótékonysági liciteken befolyó összegeket mind-mind védenceink ellátására fordítjuk. Jelenleg több, mint 60 állatot gondozunk. Az nagyon sok.

Lássuk, hogy kiket sodort hozzánk a szél Húsvét környékén. Voltak egy páran, számszerint nyolc új játékossa bővült a csapatunk.

Joci gazdája megváltozott körülményei miatt elképzelhetetlenül rossz helyzetbe került. A korábbi lakáskutya egy sufniba zárva várta, hogy az élete jobbra forduljon. Mi lettünk az a fordulat, így Joci nálunk várja, hogy megérkezzen érte az igazi. Nyolc éves, kicsit depressziós, nyugodt, jó idegrendszerű kutya, aki más kutyákkal is jól kijön.

Masni egy tacskó-stafford keverék szuka, akinek egy németországi állatvédő csapat próbált segíteni, de végül nem találtak neki helyet, így a segítségünket kérték az elhelyezésében, hogy ne maradjon a gyepmesteri telepen. Osztottunk, szoroztunk, de mivel gyepmesteri telepről van szó, így igent mondtunk. Ez mentette meg Masni életét, aki egy komoly bélgyulladással, csontvázra fogyva érkezett meg hozzánk. A gyógykezelése és feltáplálása megkezdődött, reméljük, hogy hamar visszanyeri az eredeti alakját.

Az ózdi gyepmesteri telep sok szempontból hátrányos helyzetű. Ózd meglehetősen messze van mindentől fizikailag is, de az állattartási kultúrában is vannak hiányosságok. Így azon telepek közé sorolható, ahová nagyobb eséllyel kerülne be kutyák a térségből, mint ahányan ott helyben jó gazdára lelnek. Ez egy örökös szélmalom harcot jelent az ott segítő állatvédőknek, akik nem a telep üzemeltetői, önkéntesek csupán. Ha tehetjük, időről időre egy-egy kutyát fogadunk onnan. A héten úgy alakult, hogy hárman is csatlakoztak hozzánk.

Kökény egy nagyon nyugodt, csendes, alkalmazkodó, tündéri jó jellemű tacskó keverék szuka. Középkorú, emberközpontú, más kutyákkal is jól kijön, a lakásban nagyon szépen viselkedik annak ellenére, hogy valószínűleg korábban nem élt ilyen körülmények között.

Ollé egy két év körüli, amolyan mindent bele tacskó keverék. Lelkes, kedves, játékos, más kutyákkal is barátságos kanocska, aki jó természete miatt reményeink szerint könnyen gazdira lelhet majd egy olyan család oldalán, akik nem a fajtatisztaságban, hanem a funkcionális és emocionális kapcsolatban találják meg a kutyatartás alapjait.

Másik egy bónusz kutya. Az egyik családi panziósunk egyik saját, imádott kutyájára hasonlít, így ő felajánlotta az ingyen tartását. Másik egy idős, közepes termetű, nagyon jó idegrendszerű, bohém, szerethető, vagány nyugdíjas szuka, akinek van bolhaekcémája és emlődaganata is, meg optimista világképe. És csodálatos, értelmes szeme. Reméljük, hogy lesz majd egy gazdija is, aki mindezt értékelni tudja. Különleges kutyahölgy, az biztos.

Bátor és Bíborka Sopron környékén kerültek az utcára gazdájuk halála után. Sajnos ott nem egészen úgy viselkedtek, ahogy az a nagykönyvben meg volt írva, Bátor harapott, így nem tudtak azonnal érkezni, le kellett töltenie a karanténidejét. Ezen a hétvégén befutott a szállítmány, és sajnos Bátor nehezen viselte a változást. Szedalinnal szállították az esetleges baleset elkerülése érdekében - mi nem fuvarozunk így kutyát, túl nagy a kockázata, és a kutyának sem tesz jót - de Bátor teljesen átment pszichopatába, mindenkit támadott. A családi panziós helyen így nem maradhat... A társa, Bíborka nagyon kedves, csendes, de félénk tacskó keverék szuka, vele nem lesz gond.

A nyolcadik kutyánkat Mányban találták, már egy ideje odacsapódott egy családhoz, ahol a gyerekek gondozták, de megtartani nem tudták. A tíz év körüli beagle szuka tőlünk a Zselé nevet kapta, és átmenetileg Vilmos kenneljében helyeztük el.

• 
• 
• 

Húsvéti készülődés ide vagy oda, az állatorvosi köreink is folytatódtak. Futka, Angyal és Lüszi is átestek az ivartalanításon, így most már elvileg mindannyian készen állnak arra, hogy gazdihoz költözhessenek. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ivarosan lehetőleg ne kerüljön ki tőlünk kutya, hiszen még véletlen szaporulat létrejöttéhez sem szeretnék segédkezni. Vannak speciliális esetek - kölyök kutya, nagyon idős, nem operálható kutya - amikor ezt a szabályt felrúgjuk, de az alapvetés mindig az ivartalanítottság.

Angyal sajnos egy pozitív szívféreg tesztet is produkált, így nála a lassú módszerrel meg kell kezdenünk a kezelést, reméljük, hogy hamar sikerrel járunk majd. A módszer lényege, hogy

- nem hagy új felnőtt férgeket kifejlődni - a lárvákat irtjuk a vérből Advocate cseppel,

- kiirtja azokat a baktériumokat, amelyekkel a kifejlett szívférgek táplálkoznak, így lassan meggyengítve, ha úgy tetszik kiéheztetve azokat - erre kapják védenceink 2-3 havonta a legalább két hétig tartó Doxycyclint kúrát,

- megelőzi a továbbfertőzést - erre egyrészről hat a lárvák vérből való irtása, hiszen így a terjesztő szúnyognak eleve nem nagyon lenne mit felvennie, továbbá az Advocate mellett a Scalibor nyakörv is távoltartja a szúnyogok egy-egy típusát.

Angyal ennek folytatásával örökbefogadható.

A héten mindössze egyetlen kutyát adtunk örökbe. A család eleinte Liliben gondolkodott, de aztán úgy ítélték meg, hogy túl aktív lenne az ő életvitelükhöz, így egy nyugodtabb, könnyebben kezelhető családtag mellett tették le a voksukat. A szerencsés kiválasztott Bagira lett. Boldog és hosszú gazdis életet kívánunk!

Védenceinkről az eszkulap2016@gmail.com e-mail címen lehet érdeklődni, de várjuk az ideiglenes befogadók, önkéntesek jelentkezését is. Ha szeretnék a munkánkről megtudni valamit, írj nyugodtan. Az érdekldő levelekre egy héten belül válaszolunk, ennél gyorsabban sajnos nem mindig sikerül.

• 
• 
• 
• 
• 

Az oroszlányi gyepmesteri telepről mentett alom beteg lett. Ment a  hasuk, hánytak, naponta látogatták az orvost, kapták az infúziót, ellenszérumot, immunerősítést, mindent. Küzdöttek és küzdöttünk, de sajnos így is vannak veszteségeink, súlyos veszteségek ezek, hiszen minden élet számít. Nem szeretünk kölyköket menteni, mert nem szeretünk alulmaradni lyen csatákban. A gyorsteszt szerint parvó volt az, ami elvitte Orgonát, Opszit, Ollót, Ostyát és végül a mamát, Orcát is. A teljes labor viszont nem igazolta ezt, nem tudjuk pontosan, hogy mi volt az, amivel szembeálltunk. Szomorúak vagyunk, a szívünk egy-egy darabját elvitték magunkkal ezek a kutyák, annyi minden kavarog a fejünkben, de a múltba visszamenni és az eredeti gazda helyett döntéseket hozni nem tudunk. Próbálunk arra koncentrálni, hogy négy kölyök viszont csodával határos módon túlélte, őket erősítjük, támogatjuk, hogy nekik legalább legyen esélyük egy boldog, hosszú és egészséges életre egy-egy szerető gazdi oldalán.

Kitti gazdijelöltességéről a múlt héten beszámoltunk, de ezen a héten sajnos ezt fel is kellett oldanunk, mert a szívféreg-tesztje sajnos pozitív lett, így ugyan az ivartalanításon átesett, de a gazdijelöltek nem merték vállalni őt. Kezdő kutyásokként egy ilyen, még az állatorvosok által is eltérően megítélt fertőzést nem tudtak felvállalni. Kitti tehát marad a gondozásunkban, és továbbra is keresi álomgazdiját. A viselkedése alapján kezdő kutyásoknak is nyugodt szívvel ajánljuk, nagyon stabil, barátságos, nyitott, alkalmazkodó és okos kutya.

Minden védencünket ivartalanítva adunk gazdához, ezen a héten az elmúlt hetek friss érkezői keresték fel az állatorvost ebből a célból. Moher, a láncról mentett, hosszú szőrű tacskó keverék kan volt az egyik, aki egy negatív szívféreg-tesztet követően átesett a beavatkozáson, és már készen is állna arra, hogy gazdihoz költözzön. Annak ellenére, hogy élete eddigi részét láncon élte, nagyon hamar megtanulta a lakásban élés szabályait, problémamentes, bűbájos kutya olyan bundával, amiről az ember nem tudja levenni a kezét, csak simogatja és simogatja.

Voltizs egy fajtatiszta tacskó kan, nem harap, nem engedetlen, jó agyú, stabil idegrendszerű és szép küllemű kutya. Reménykedünk abban, hogy a nyolc éve nem lesz gátja annak, hogy valaki beleszeressen, nagyon szeretnénk őt mielőbb gazdinál tudni. Más kutyákkal is jól kijön, a gyerekekért egyenesen rajong. Ideiglenes befogadót is keres most már ivartalanítottan.

Ami szintén negatív tesztet produkált a szívférgeket illetően, így ő is hátrahagyta ivaros voltát, de nem csak azt, hanem minket is, mert a műtét után pár nappal át is tette székhelyét a gazdijához, ahhoz a családhoz, akikhez eredetileg Kitti költözött volna. Mi így is örülünk, hiszen nem maradtak kutya nélkül, ráadásul tőlünk választottak. Az már csak bónusz, hogy egy fekete, nem feltűnő, így az örökbefogadásra kisebb eséllyel induló kutya lett a szerencsés, aki így rekord gyorsasággal kerülhetett ki a gondozásunkból.

Pöttyös Panna szintén gyors karriert futott be nálunk. Egy sufniba zárva élt hónapokon át, magára hagyták. A füzesabonyi állatvédők kértek számára segítséget. Ideiglenes befogadóhoz került, egy régi, kutyás barátunkhoz, ahonnan viszont átköltözött az egyik barátnőjéhez és annak kutyájához, Jancsihoz. Valójában Jancsi döntött, mert ő volt az, aki a korábbi, kutyákhoz való érdektelenségként jellemezhető viszonyát azonnal lecserélte, és örök harmóniát vizionálva felvillantotta Juli számára a kétkutyás élet lehetőségét. Ő pedig hagyta magát meggyőzni, úgyhogy Panna gazdira talált.

Vöcsök ideiglenes gazdija is írt a héten egy szívhez szóló e-mailt, ebben azt kérte, hogy ne tekintsük Vöcsököt ideiglenesen nála tartózkodó kutyának, hanem változtassuk át a státuszát véglegesre, mert ez a tökéletes, csupaszív kiskutya tőle már nem megy sehova. Elveszítettünk egy ideiglenes befogadót, de nyertünk egy gazdit. Vöcsök járt a legjobban, ez egészen biztos, mert ő nyert egy boldog, szeretetben eltölthető életet. A korábbi utcai  hányódás után ez hatalmas előrelépés!

Két nagyon esélytelen kutyánk költözött a héten ideiglenes befogadóhoz, esetükben kicsit reménykedünk, hogy talán bedolgozzák magukat új, átmeneti gondozóik szívébe annyira, hogy maradhassanak is, de ha ez nem történik meg, akkor is nagyon jó helyeken élhetnek addig, amíg számukra is befut az igazi.

Inda az első védenceink egyike, a hajdúböszörményi Pacsi Menhelyről került hozzánk. A félénk, de megfelelni akaró, lakáshoz szokott kutyalány szívférges, így nem nagyon volt érte tolakodás, sajnos a keveréksége miatt amúgy sem lett volna nagy, így viszont maradt a semmi. Inda egyre kevésbé viselte jól a nagy kutyatársaságot, így számára különösen jó időben jött az, hogy egy fiatal lány maga mellé vette őt. A szívférgek elleni küzdelem folytatódik, reméljük, hogy hamarosan arról is hírt adhatunk, hogy Inda szívféreg-tesztje végre negatív lett, mindenesetre most annak örülünk, hogy egy csendes, nyugodt családot kaphatott.

Tizenéveket lehúzni egy lánc végén nem lehet valami jó dolog, erről Gömbi tudna mesélni, mert volt benne része. A legnagyobb hidegekben érkezett hozzánk, és egy percig nem vágyódott a kertbe, boldogan aludt a radiátor mellett. Több átfagyoskodott évet kellett kimelegítenie a csontjaiból. A múlt héten ő is eljött a kisoroszi sétára, mert egy lány őt szerette volna megismerni. Olyan jól sikerült a közös andalgás, hogy Gömbi hozzájuk költözhetett, mint ideiglenes védenc. Azt már tudjuk is róla, hogy tökéletes lakáskutya, illetve hogy a cicákat sem bántja. Ki szeretné őt örökbefogadni?

Heteken át egyeztettük, mert kikerült, majd elveszett, majd meglett, de nem volt fuvarosa, de a héten végre befutott a mátészalkai gyepmesteri telepről Moya, a gyönyörű küllemű tacskó keverék szuka. Extrém szökősként kaptuk meg tekintettel az előéletére, de amint lehetőséget kapott arra, hogy a kanapén heverészhessen, már egyáltalán nem akar szökni, a kertből igyekszik befelé. Stabil idegrendszerű, más kutyákkal is kompatibilis, kezdő kutyásoknak is ajánlható kutyalány, aki ideiglenes befogadót is keres.

A héten a DogsLife boltjába kaptunk meghívást azzal, hogy vihetünk néhány gazdira váró kutyát, illetve az ajándéktárgyainkat is. Az üzlet tulajdonosa, Tamás az aznapi forgalom 10%-át is felajánlotta részünkre. A gazdikeresők csapatát Médi és Tücsök asszony képviselték, nagyon jó hangulatban telt a nap. A DogsLife 5000 Ft-os adományával együtt közel 50.000 Ft adományt gyűjtöttünk, melyet az állatorvosi tartozásaink csökkentésére fordítunk majd.

A beszámolókból látható, hogy nagyon intenzív heteket tudhatunk magunk mögött, érdemes a Facebook oldalunkat is követni, hogy az aktuális, gondozásunkban lévő kutyákról is képet kaphasson mindennki, de amire még nagy szükségünk van a támogatások mellett: fuvarosokra és ideiglenes befogadókra. Ha csatlakoznátok vagy örökbefogadnátok tőlünk, az eszkulap2016@gmail.com e-mail címen vehetitek fel velünk a kapcsolatot. Gyertek!

Szerencsétlen hét? Igen, talán itt kezdődött a szerencsétlenség. Ezen a héten történt, hogy egy magánszemély úgy gondolta, hogy az oroszlányi gyepmesteri telep lesz a megfelelő elhelyezés egy szálkás szőrű tacskó mamának és nyolc, alig hat hetes kölykének. Ezen a héten történt, hogy mi erőn felül vállaltuk őket, mert tudtuk, hogy a gyepmesteri telep mindannyiuk számára a végállomást jelentheti, megbetegedhetnek. Így került hozzánk Orca és a nyolc tacskó keverék kölyök. Aztán elkezdődött a kálváriájuk is...

Az emberek többsége valószínűleg nincs tisztában olyan fogalmakkal, mint féregtoxikózis, parvó vagy szopornyica, korona vírus vagy egyéb, az immunizálatlan kutyákat fokozottan veszélyeztető fertőzések. Valahogy mindenki abból indul ki, hogy a kölyök az cuki. Egy állatvédő, vagy pontosabban mi, az eszkisek egy kölyökben hatalmas kockázatot látunk. Hogy miért? Mert nagy esély van arra, hogy beteg lesz, ha olyan helyről érkezik, ahol jelen vannak a fertőzések. Ha beteg lesz, napi szinten, óráról órára kell igazítani a kezelést, és így is lesznek veszteségek, a túlélési esély egy parvónál vagy szopornyicánál meglehetősen alacsony. Közben viszont egy valami az egekbe emelkedik, és ez nem az oldal nézettsége, hanem az állatorvosi számlák. Ha marad túlélő, még hosszú hetekig nem adható felelősen örökbe, nem kezdheti meg az oltási programját. A hely, ahol elhelyeztük őket, hónapokra kiesik a kutyázásból, nem hogy kölyök, de nem oltott kutyát sem lehet oda betenni a leggondosabb fertőtlenítés mellett sem.

Kilenc új érkező egy hétre szép teljesítmény, de mi nem tudtunk itt megállni. A székesfehérvári ASKA-tól került hozzánk Voltizs, a 8 év körüli, nagyon jó kiállású szálkás szőrű tacskó kan, akit volt gazdái nemes egyszerűséggel az eladott ház udvarán hagytak. Voltizs korábban ugyan kerti kutya lehetett, de a lakásban élés szabályait nagyon hamar megtanulta, jó idegrendszerű, kedves, szuper karakterű kutya, akinek akár ideiglenes befogadót is keresünk, de egy végleges gazdinak is nagyon örülne.

Ami szintén az ASKA-nál várta az igazit, és mivel esetében sem tudtunk elmenni amellett a tény mellett, hogy az ősei között egyértelműen volt tacskó, így ő is csomagolt. Ami egy félénk, de kedves, ragaszkodó és megfelelni akaró kutyalány.

A mentésekhez sok dolog együttállása szükséges, pont annyira fontos az adományok, segítők mellett az is, hogy mindig legyen kutyánk, aki gazdához megy, és ha ugyan van is egy linearitás az egyidőben gondozott kutyák számában, de a létszámot reprezentáló egyenes meredeksége ne legyen túl nagy, illetve legyen belőle vissza-visszatérés.

Stüszi V. esetében talán nem sokan csodálkoznak, hogy nem várt túl sokáig nálunk. Fiatal, kedves, fajtatiszta és bónuszban szuka. Ez a négy tényező sok érdeklődő fantáziáját megmozgatta, és a jelöltek közül sikerült is kiválasztani azt a gazdit, aki mellett úgy gondoljuk, hogy a legjobb élete lehet ennek a kicsilánynak. Stüszi V. Békéscsabára költözött egy másik szálkás tacskó mellé.

Egy kutyát szerettek volna, és az Teddy lett volna. De aztán úgy döntöttek, hogy nem választják el a dorogi párost, és jelezték: az örökbeadó fuvaros viheti magával Honeyt is. Nem is hittünk a szerencsének, de ez a két kiskutya tényleg nagyon ragaszkodott egymáshoz, így a lehető legjobb dolog történt meg velük. Mindketten szépen beilleszkedtek, nagyon élvezik a gazdis életet. Ugye, megérte őket az utolsó pillanatban megmenteni a dorogi gyepmesteri telepről? Mi úgy gondoljuk, hogy igen. A sikeres gazdisodásukból még tudunk töltekezni egy darabig.

Kittit látogatta egy anyuka és a kisfia. A kutya jelleme alapján bátran mertük őt ajánlani, hiszen első perctől kezdve bizonyította, hogy egyáltalán nincs vele gond, tökéletes kutya. Alkalmazkodó, a lakásban szépen viselkedik, más kutyákkal jól kijön, figyelmes, kedves, nyitott. Meg is látogatták, és abban maradtunk, hogy az ivartalanítását követően költözik is. Ez viszont nem így történt...

Havonta egyszer igyekszünk olyan eseményt szervezni, ami nem szól másról, csak a kutyázásról, de ahol még gazdira váró védenceink is részt vehetnek. A kisoroszi szigetcsúcs a nyár beköszöntéig ideális helyszín erre, hiszen ott a Duna, a gyönyörű környezet, és még nem kell sátrazókat, piknikezőket kerülgetni sem. A mostani alkalmon több volt védencünk is megörvendeztetett minket, volt, akit alig ismertünk meg, annyit változott. A még gazdira várók közül is majdnem húsz kutyánk ott tudott lenni, mindenkinek jutott sétáltató, figyelő ember is, ami hatalmas dolog. Május 7-én reggel 9-kor talákozunk újra, akinek van kedve, csatlakozzon hozzánk a kisoroszi szigetcsúcsra vezető sétaútnál lévő parkolóban. Gyertek el!

A szigetcsúcs sétát követően két kutyánk is ideiglenes befogadóhoz költözött az ott kialakult kapcsolatra épülve: Médi és Vöcsök. Mindketten jól vették az akadályt, hamar beilleszkedtek az új közegbe, és mindkettő nagyon nagy örömmel fogadta a hirtelen megnövekedett figyelmet, szeretet mennyiséget is, amit most már csak ők, kizárólag ők zsebelhettek be gondozóiktól. Mindketten gazdira várnak továbbra is, de most már igazán előkészítve arra, hogy egy új otthon ne jelentsen számukra kihívást, az emberre tudjanak koncentrálni.

Csapatunkba nagy szükségünk van önkéntesekre, ideiglenes befogadókra, fuvarosokra, de ha valaki valamelyik védencünk örökbefogadása miatt keresne minket, akkor is ugyanaz az elérési út, az e-mail címünk: eszkulap2016@gmail.com. Egy héten belül igyekszünk mindenkinek válaszolni, köszönjük a türelmet!

Kilenc kutya sok még nagyobb szervezetek esetében is, hiszen tudjuk mindannyian, hogy egy-egy kutya örökbeadására mennyire sokat kell várni, és hogy addig mennyi kiadás van velük, melyet a mentő szervezetnek elő kell teremtenie. Mi nagyjából ezen a héten jutottunk el a teljesítőképességünk határához, de ha megismeritek a történetüket, valószínűleg ti is egyetértetek majd abban, hogy az új esélyt megérdemelték egy jobb életre, az életre. Az viszont tény, hogy nekünk menedzselnünk kell a nálunk töltött idejüket, meg kell oldanunk az orvoshoz jutásukat, biztosítanunk kell a megfelelő ellátásukat, szóval mindent intéznünk kell, ez pedig időt és embert próbáló feladat, ráadásul az ehhez szükséges anyagi forrásokat is elő kell teremtenünk.

Csak hogy látható legyen, hogy miről beszélünk, márciusra több, mint 500.000 Ft-nyi panziós költséget kell öszegyűjtenünk. Ennyi kutyánk számára tudtuk csak így megoldani a menekülést. Igen, az életüket jelentette az, hogy segítettünk, de nekünk is ki kell valamiből fizetnünk az általuk keletkezett tartozást, ez pedig embert próbáló feladat, és tényleg 500-1.000 Ft-onként szedjük össze a fedezetet. Ebben az összegben nincsen benne a mányi menedék fenntartási költsége (rezsi és munkabér), illetve az állatorvosi, fuvar és egyéb költségeink sem, ez kizárólag a panziós tétel. Ha be tudtok szállni akár csak néhány száz forinttal is, megköszönjük. Utalni az Eszkuláp Egyesület Magnet Banknál vezetett, 16200223-10054165 számú számlájára lehet. A megjegyzés rovatba írjátok be, hogy MÁRCIUS, illetve a támogatni kívánt kutya nevét. Segítsetek talpon maradni, mi csak rátok számíthatunk.

De nézzük, kik voltak azok a szerencsések, akik egy új esélyt kaphattak általunk?

A miskolci gyepmesteri telepről több kutyánk érkezik, nem csak a telepről mentő szervezettel, de a MÁSA menhelyének önkénteseivel is jóban vagyunk, a kapcsolatunk régről ered. Sajnos az a térség az, ahol a bajban lévő állatok száma nagyon magas, de örökbeadni nagyon nehéz, így egy patthelyzet alakult ki, amelyet ideig-óráig lehet átmentésekkel kezelni, értve ezalatt az ország egyéb területén működő szervezetek általi rendszeres átvételt, de tartós megoldásra csak szemléletformálással, általános ivartalanítási akciókkal és a felelős állattartási minimum betartatásával lehetne.

A gyepmesteri telepen új vezetés van, így a korábban kialakult konszenzusos helyzet megszűnt, az új alapok lefektetése az ott segítők által lefektetés alatt van. Ilyenkor az állatvédők mindig kiszolgáltatottak, mert ők egy valamivel mindig zsarolhatóak lesznek: a telepen lévő állatok életével. Bagira és Balu onnan érkeztek, az altatás réme lebegett a fejük felett. Mindketten fiatal-felnőtt, nagyon kedves, jó idegrendszerű, gyorsan alkalmazkodó kutyák. Egyértelműen tacskó keverékek, de mivel amolyan tizenkettő egy tucat típusúak, így annak ellenére nem számítunk gyors gazdisodásra, hogy a jellemük nagyon szerethető. Kezdő kutyások is bátran választhatják őket, de ideiglenes befogadót is keresnek.

 A kisvárdai menhellyel szintén sok-sok évre visszamenő kapcsolatot ápolunk. Ugyan többszáz kutyát gondoznak egy kutyás szempontból elmaradott térségben, nagyon kevés pénzből, minimális örökbefogadási arány mellett, de példaértékűen. A kutyáik jó állapotúak, a többségük nem csak oltott, chipezett, hanem ivartalanított is, belső szaporulat nincs, és a fuvarokban is igyekeznek segíteni, hogy egy-egy kutyát elhelyezzenek. Nekünk egy nyírmadai kutya elhozatalában segítettek, és ha már jöttek, tőlük is fogadtunk két tündéri tacskó keverék szukát, akiket ideiglenes befogadónál helyeztünk el.

Mana egy nagyon félős, az emberekkel nehezebben kapcsolatot teremtő, de kedves kutyalány, aki más kutyákkal tökéletesen kijön. Számára egy rutinos és elkötelezett gazdi lenne az ideális, akinek van ideje és türelme arra, hogy lépésről lépésre haladva elnyerje Mana bizalmát.

Marcsika egy lelkes, megfelelni akaró, barátságos kutyalány. Csodálatos, vörös, selymes szőre azonnal felhívja rá a figyelmet. Más kutyákkal jól kijön, az emberekkel is igyekszik gyorsan kapcsolatot teremteni, de neki is van még mit tanulnia.

A fél szem önmagában is hátrányos helyzetbe hoz egy kutyát, de az, hogy egy világvégi helyre sikerült beesnie ilyen állapotban, nem segítette az előrelépését sem. Vicának egy önkéntes kért segítséget, és mi nem tudtunk nemet mondani. Vica évek óta élt már a nyírmadai menhelyen, senki rá sem nézett. Nálunk családi panzióban él, kényelemben, ahol elkezdheti megtanulni a civilizált kutyalét alapjait is, amíg várja az igazit, aki fogyatékossága ellenére beleszeret majd.

Egy fiatal, gyönyörű tacskó keverék kannak nem szabadna folyton az utcán lennie... Némóval pedig sajnos ez a helyzet állt fenn, gazdái nem tudták kordában tartani, a vele való foglalkozásra sem volt idejük. Az egyik önkéntesünk szedte össze Némót az utcáról, meglett az eredeti gazdája, aki nem kérte őt vissza, így lett egy csodálatos tacskó formánk - nem tervezett módon.

Stüszi V. számára egy együttműködő partnerünk kért azonnali segítséget, mivel a fiatal szálkás szukát vadász gazdája leginkább kilőni szerette volna, amikor az megritkította a család szárnyas állományát. Stüsziért 24 órán belül meg kellett szervezni a fuvart, hogy életben maradhasson. Sikerült. Stüszi V. szintén egy családi panzióban kapta meg a túléléséhez szükséges helyet.

Gyöngyösön történt az eset, de valószínűleg nem ez az egyetlen ilyen... Három kutyával élt a lakásban egy férfi, aki kórházba került, a kutyái pedig magukra maradva, ellátatlanul a lakásban rekedtek. Nekik szerencséjük volt, mert néhány nap után a helyi állatvédők az Állatvédőrség segítségével bejutottak a lakásba, és a három kutyát elhozhatták onnan.

Egyet gazdához adtak helyben, de egy tacskó keveréknek és közepes termetű, keverék társának nem volt helye. Először nemet mondtunk, de aztán mérlegelve a kutyák lehetőségeit, túlélési esélyeit, a fogadásuk mellett döntöttünk. Teó és Csöpi szintén családi panzióban élnek jelenleg, de kenneles tartás mellett.

 A mentett kutyáink nem készen érkeznek hozzánk, az oltásaikat, chipjüket, parazitamentesítésüket, ivartalanításukat, szívféreg szűrésüket és sokszor egyéb, állatorvosi kezelésüket is biztosítanunk kell. Felelős állatvédőként ivarosan nem adunk örökbe kutyát, pedig például fajtatiszta védenceinkért úgy sokkal nagyobb lenne az érdeklődés... Sajnos az emberek többsége még mindig felcsillanó szemmel veti magát egy potenciális szülőgépre, ha ahhoz ingyen juthat hozzá. Tőlünk ingyen lehet örökbefogadni, de ennek is ára van: a feltételeink szigorúak.

A héten öt kutyánk ivartalanítási műtétjére került sor. A három "mackó", a Budapesten talált, tacskó keverék szuka Pom Bear, a dorogi gyepmesteri telepről mentett Teddy és Honey Bear is átestek a bevatkozáson. Rajtuk kívül a frissen érkezett, tulajdonjogilag rendezett státuszú Némó is ivartalanítódott, illetve Kázmér, az út mellől összeszedett stafford keverék kanocska is kés alá feküdt. Esetében kicsit nagyobb beavatkozásról volt szó, mivel az egyik heréje a hasüregében maradt. Csak ez az állatorvosi kör 100.000 Ft-nyi kiadást jelentett, és ebben még nem volt semmi extrém dolog, csak az állatvédelmileg szokásos körről beszélünk. Állatot menteni nagyon drága dolog, de az is tény, hogy az ország GDP-jéhez az állatvédők is nagy részben hozzájárulnak az állatorvosi szolgáltatás igénybevételén keresztül.

Panziós védenceink közül ezen a héten egy szerencsésnek megadatott, hogy ideiglenes befogadónál folytathassa, ez a szerencsés pedig nem volt más, mint a hihetetlen humorú, rendkívül jó karakterű Kalánka. Szerencsére villámsebesen vette fel új, átmeneti családja ritmusát, nem kellett csalódnunk benne, tökéletességét az új helyen is bizonyította. Reméljük, hogy ez a változás, a több, csak róla szóló információ hamarosan bevonzza majd a végleges gazdáját is. Valaki nagyon jól fog járni vele!

Március 15-én többen jöttetek ki a menedékbe sétáltatni, és volt, aki hosszabb túrára indulhatott. Vándor Veszprém megyében járt, ahol egy 11 km-es, sok szintváltozással tarkított túra után, boldogan és nagyon fáradtan tért vissza estére a menedékbe. Vándor egy nagyon kedves, barátságos, nyitott kutya, aki most már régóta vár arra, hogy valaki megadja neki az igazi esélyt egy hosszú, gazdis életre. Talán hamarosan sikerül majd neki.

Ha szeretnétek ideiglenes befogadóink lenni, vagy valamelyik kutyánk felkeltette az érdeklődéseteket, esetleg önkéntesként kilátogatnátok akár a mányi menedékbe, akár a surányi panziós helyünkre sétáltatni, jelentkezzetek az eszkulap2016@gmail.com e-mail címen. Mindenkinek nagyon örülünk. Nálunk jobban már csak azok a védenceink, akik így általatok több figyelmet, szeretetet kaphatnak. Köszönjük!

Ha belenézünk a szekrényünkbe, azt látjuk, hogy van ruhánk, de amikor elindulunk reggelent, valahogy mégis azt érezzük, hogy nincs mit felvennünk. A gyártók egyre-másra jönnek ki a különböző újdonságaikkal, a boltok kirakatai fénylően csábítanak, az online áruházak a nagy akciókat dobják be azért, hogy újabb és újabb holmikkal bővüljön a gardrób kínálata. Míg régebben elég volt mindenből néhány darab, mostanra más semmi nem elég. A ruháink és kiegészítőink egy része készül már csak természetes anyagokból, a többségük szintetikus, a környezet számára már az előállítása során is nagy terhelést jelentő darab, amelyek hulladékká válásukkal további tíz- vagy akár százévekre is megpecsételik az érintett terület sorsát. A divat hamar kiszelektálja a holmikat, hamar ronggyá válik az egykoron menőnek számító viselet.

A háztartási szemét 5-6%-a ruhanemű a becslések szerint, de az adománygyűjtő konténerek is folyamatosan megtelnek, ahogy a rászorulóknak gyűjtő szervezetek is leginkább ruhaadományokkal szembesülnek. Azt állítani, hogy nincs elég göncünk, biztosan nem igaz. Van elég, és mindig teremtünk helyet az újaknak, a régiektől megválva így vagy úgy.

Tőlünk távolabb fekvő, szegényebb országokban sajnos már hegyekben áll a ruhaszemét, a műszálas dolgokat a melegebb éghajlaton viselni sem lehet. A szemétexport a kiszolgáltatott helyzetet kihasználva építi meg a pazarló jóvilág lerakóhelyeit a nyomornegyedek peremén. Összességében nézve, minden, amit viselünk, egyszer szemétté válik, így nagyon nem mindegy, hogy mikor és milyen mennyiségben, minőségben teszi majd meg azt.

Véget kell vetni a folytonos vásárlásoknak, meg kell találni azt az irányt, amellyel sokkal ökotudatosabban, de egyben felelősebb vásárlóként is jelen lehetünk változó világunkban. Ehhez pedig érdemes egymással is szövetkeznünk.

Állatvédő szervezetként mi a kutyáink alá plédeket, ágyneműhuzatokat és törölközőket teszünk, hetente cseréljük is, illetve azért, hogy ne termeljünk végtelenített mennyiségű hulladékot magunk körül, az elkoszolódott darabokat kimossuk, hogy újra és újra használni lehessen mindaddig, amíg vállalhatatlan mértékben piszkos lesz, vagy valamelyik védencünk tépést nem csinál belőle.

Más menhelyek használnak a kutyák alá megunt ruházatot is, a koszossá válókat kidobják. Érdemes tájékozódni, hogy hol fogadnak ilyen jellegű adományt, de az emberi használatra már nem alkalmas, nedvszívó anyagok egy-egy ilyen helyen is bevégezhetik sorsukat.

Vannak olyan anyagok, amelyeket más még újra tud éleszteni. Ilyenek pld. a farmernadrágok, amelyek rendszerint jól meghatározható helyeken kopnak meg, mennek tönkre, de a fennmaradó részekből egy ügyes kézműves még sokféle dolgot készíthet, az anyag részeiben éledhet újjá. Ha van olyan alkotó, aki átvenne ilyeneket, jelezze felénk, mert akkor a jövőben figyelünk arra is, hogy ezt az anyagot külön is gyűjtsük rendezvényeinken, amelyekkel a  fogyasztói hedonizmusra próbálunk értelmes alternatívát találni.

A rendelkezésre álló jövedelmek emelkedésével az igények is változtak, a ruhavásárlást már csak ritkán előzi meg tudatos tervezés, gyakoriak az impresszió beszerzések, így sok ritkán hordott holmi is helyet kér a polcainkon. Amit viszont mi nem hordunk ezért vagy azért, az még másnak kedves darabjává válhat, ha megteremtjük erre a lehetőséget. Akár barátainkkal is csereberélhetünk, de becsatlakozhatunk közösségi cserékre is, ahová elvihetjük a megunt cókmókot, és a mások által hozottakból megújíthatjuk ruhatárunkat. Ingyen. Jó hangulatban. Egymást segítve.

Mi most egy ilyen eseményt szervezünk május 28-án, vasárnap, Mányban, az Eszkuláp Egyesület menedékében. Tíz és 16 óra között szeretettel várunk mindenkit, akinek van kedve egy csacsogós, kutyák közelében történő, jó hangulatú ruhacserén részt venni. Mindenki hozhat ruhát, kiegészítőt, mindenki vihet is - az egész esemény ingyenes, semmi nem kerül semmibe. A megmaradó cuccokat a települési adománygyűjtő pontra szállítjuk majd le, de a cél az, hogy minél több tulajdonosváltás történjen már ott, a helyszínen.

A ruhacsereberére hozandó felajánlásokra vonatkozó kérések:

- ne legyen foltos, kikopott, szakadt, mások számára ezért már hordhatatlan,

- tiszta állapotban érkezzen,

- bugyit és zoknit ne hozzatok, azokat nem csereberéljük csak akkor, ha teljesen, igazolhatóan újak.

Nem csak az vihet el neki tetsző holmit, aki hozott valamit, ha most nem tudott ruhával beszállni, az nem zárja ki abból, hogy a mások által hozottakból töltse fel a gardróbáját. Ha valaki most nem is engedheti meg magának, hogy ilyen dolgokat vegyen, ő is jöjjön el hozzánk bátran, válogasson kedvére. Azért ne vigyetek el semmit, hogy eladjátok, magatoknak, közeli hozzátartozóitoknak, barátaitoknak válogathattok, értékesítésre nem.

Az eseményt megtaláljátok itt: https://www.facebook.com/events/387816561603769/?acontext=%7B%22ref%22%3A%22106%22%2C%22action_history%22%3A%22null%22%7D

A turkáló hangulat mellett, közben és utána a menedékben élő védenceinket is lehet sétáltatni, szeretgetni.

A dorogi gyepmesteri telep korábban egy elzárt létesítmény volt, a gyepmester, mint sok más helyen, itt is kiskirályságot üzemeltetve kénye-kedve szerint adott mind információt, mind lehetőséget a bejutásra. Ki tudja, hogy hány kutya bandukolt át a szivárvány hídon csendben, információ és segítségnyújtási lehetőség nélkül korábban. Az ilyen telepek kora leáldozott, szerencsére sok helyen akad egy-egy elkötelezett helyi vagy környéki segítő, aki kiharcolja azt, hogy ne lehessen Istent játszani egy fizetett szolgáltatást végző személynek, és legyenek legalább fotók a bekerültekről. Félre értés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy egyből elmaradnak az altatások is. A vállalkozásban gyepmesterkedőknek ugyanis a vállakozói díj terhére kell ellátni az állatokat, illetve gondoskodni az egyéb szükségleteikről, így nekik már a minőségi etetés sem érdekük, nehogy az oltásuk, parazitamentesítésük, ha azt nem téríti meg senki. Az altatások akkor tudnak elmaradni, ha egyrészről túl naggyá válik az altatások miatt a nyomás és a figyelem, mert az európai normák azért mégis valahol mások, illetve ha egy állatvédő csoportosulás segítő kezet nyújt az állatok ellátásában, intenzív hirdetésében. Ez pedig idő, és addig sok-sok kutya válik még áldozatul a tapasztalatok szerint.

Teddy Beart és Honey Beart a dorogi gyepmesteri telepen fotózták, de a karanténidejük leteltéig nem jelentkezett senki a két tacskó keverékért. Értjük mi, senkinek nincs helye, a források kimerülnek, örökbeadni nehéz, viszont annak, ha egy frissen hozzáférhetővé váló gyepmesteri telep első fotói mind-mind elaltatásba forduló állati életek lesznek, annak van egy állatvédelmi üzenete is, illetve megerősítése a gyepmester felé, hogy "na, látják, nem kellenek ezek így sem senkinek, eddig is minek fotóztam volna". Ezt pedig nem szabad hagyni, oda kell figyelni arra, hogy legyen megoldás, amíg kialakulnak a keretek, amíg lesz hirdetési oldal, segítség, összefogás. Mi azért, mert van közöttünk olyan, aki végigélte egy vidéki gyepmesteri telep "felszabadításának" minden stációját, nem tudtunk elmenni mellette, nem tudtuk becsukni a szemünket. Az utolsó pillanatban döntöttünk a fogadásukról, így megmenekülhettek mindketten. A sors kegyes is volt velünk, mert mindketten tündériek, nem idősek, emberközpontúak és más kutyákkal is hamar összeszoktathatóak voltak. Honey, a sötétebb színű szuka talán csivava-tacskó keverék, kisebb termetű, Teddy pedig egy igazi különlegesség, tacskó testre felszerelt vidám arcocskával. Mindketten gazdát keresnek, de egy-egy ideiglenes befogadónak is nagyon örülnének.

Ha csak ennyi történt volna az év tizedik hetében, már akkor is büszkék lennénk arra, hogy frissen alakult szervezetként ennyi kutyának tudunk segíteni, de itt nem álltak meg az események. Gazdisodá szempontjából remek hetet zártunk, ez pedig nagyon kellett is, mert a létszámunk egy kezelhetetlen nagyságrendre ugrott. Bár a mostani gazdisodások is csak a heti egyenleget hozzák nullára, ha jobban belegondolunk...

Csák az előző heti látogatást követően a héten kirepült a gondozásunkból. Szentendrére költözött, ahol már az első visszajelzések alapján is hamar megtalálta az összhangot új családjával.

Ravenért egészen Szolnokig érkeztek a látogatói, a kis szálkás tacskó kanocska ott talált végleges otthonra, de a későbbiekben a fiatal párral költözik majd tovább. Raven testvére, Szarka még mindig keresi az igazit, reméljük, hogy előbb-utóbb érte is beköszön a szerető, végleges gazdi.

Thor érkezését követően izzani kezdett a postafiókunk, a kis szálkás tacskót mindenki magáénak akarta volna. Tudjuk, hogy egy fajtatiszta kaninchen tacskó felbukkanása nagy vonzalmat ébreszt mindenkiben, de egy kutyát csak egy családnak tudunk örökbeadni. Reméljük, hogy a legjobbat sikerült számára kiválasztanunk, és hogy nagyon boldog, hosszú élete lesz ennek a pöttömnek.

A hétvégén két kutyánkat is látogatták, de még csak az egyik látogatás eredményében lehetünk biztosak, ez pedig szerencsére az, hogy Kökörcsin, a csodálatos tacskó szukánk végre gazdijelöltes lett. A leendő családja még felkészül a fogadására, utána pedig megszervezzük a költözését is.

A két dorogi mentvény mellett egy harmadik "mackó" is befutott, ő a Pom Bear nevet kapta, és egy rettegő tacskó keverék szuka, akit Budapesten találtak, de chipje nem volt, és senki nem tűnt úgy, mintha keresné. Azért hátha felbukkan az eredeti gazda, és meg tudja magyarázni, hogy a kutya miért nem mer megmozdulni sem, ha emberek társaságába kerül... Pom előtt hosszabb rehabilitációs időszak áll, de ha van valaki, aki ért a kutyákhoz, és nyugodtabb körülményeket tudna számára biztosítani ideiglenes befogadóként, az jelentkezzen.

Ugyan a Scaliborok ára, bár gyűjtöttünk rá, nem érkezett meg mindenkire, de nem vártunk tovább, kölcsönből megrendeltük a teljes állományra való adagot. A surányi panziósok és a menedékesek már meg is kapták, de a többiekre még el kell juttatni őket. Sajnos Bio Bambusz megelőzőtt minket, mert a hétvégén babéziás tünetekkel került állatorvoshoz. Szerencsére a gyors beavatkozásnak köszönhetően másnapra már teljesen jól volt, de az, hogy a kullancsok visszatértek, nem lehet kétséges, még a kemény mínuszok sem likvidálták őket. Védenceink biztonságáról igyekszünk felelősen gondoskodni, de arra kérünk titeket is, hogy ne feledkezzetek meg erről, hiszen egy kutya életébe is kerülhet akár a fertőzés!

A Hard Dog Race egy különleges, extrém futóverseny, ahol valójában nem a sebességen van a hangsúly, hiszen kemény akadályokon kell a kutyával indulóknak átjutnia. Egyesületünk két csapattal képviselteti magát a rendezvényen, lesz egy futós egységünk SzalaDog néven, és egy komótosabb, sétálósabb különítvény a VánszoDog név alatt. Valaki a saját kutyáját hozza, de pár, még gazdára váró védencünk is debütál majd. Nem titkolt szándékunk, hogy esetleg éppen ez az esemény hozza majd meg számukra azt a figyelmet, amellyek gazdihoz repülhetnek. Mindenesetre a csapat már elkezdte a felkészülést.