Ha belenézünk a szekrényünkbe, azt látjuk, hogy van ruhánk, de amikor elindulunk reggelent, valahogy mégis azt érezzük, hogy nincs mit felvennünk. A gyártók egyre-másra jönnek ki a különböző újdonságaikkal, a boltok kirakatai fénylően csábítanak, az online áruházak a nagy akciókat dobják be azért, hogy újabb és újabb holmikkal bővüljön a gardrób kínálata. Míg régebben elég volt mindenből néhány darab, mostanra más semmi nem elég. A ruháink és kiegészítőink egy része készül már csak természetes anyagokból, a többségük szintetikus, a környezet számára már az előállítása során is nagy terhelést jelentő darab, amelyek hulladékká válásukkal további tíz- vagy akár százévekre is megpecsételik az érintett terület sorsát. A divat hamar kiszelektálja a holmikat, hamar ronggyá válik az egykoron menőnek számító viselet.

A háztartási szemét 5-6%-a ruhanemű a becslések szerint, de az adománygyűjtő konténerek is folyamatosan megtelnek, ahogy a rászorulóknak gyűjtő szervezetek is leginkább ruhaadományokkal szembesülnek. Azt állítani, hogy nincs elég göncünk, biztosan nem igaz. Van elég, és mindig teremtünk helyet az újaknak, a régiektől megválva így vagy úgy.

Tőlünk távolabb fekvő, szegényebb országokban sajnos már hegyekben áll a ruhaszemét, a műszálas dolgokat a melegebb éghajlaton viselni sem lehet. A szemétexport a kiszolgáltatott helyzetet kihasználva építi meg a pazarló jóvilág lerakóhelyeit a nyomornegyedek peremén. Összességében nézve, minden, amit viselünk, egyszer szemétté válik, így nagyon nem mindegy, hogy mikor és milyen mennyiségben, minőségben teszi majd meg azt.

Véget kell vetni a folytonos vásárlásoknak, meg kell találni azt az irányt, amellyel sokkal ökotudatosabban, de egyben felelősebb vásárlóként is jelen lehetünk változó világunkban. Ehhez pedig érdemes egymással is szövetkeznünk.

Állatvédő szervezetként mi a kutyáink alá plédeket, ágyneműhuzatokat és törölközőket teszünk, hetente cseréljük is, illetve azért, hogy ne termeljünk végtelenített mennyiségű hulladékot magunk körül, az elkoszolódott darabokat kimossuk, hogy újra és újra használni lehessen mindaddig, amíg vállalhatatlan mértékben piszkos lesz, vagy valamelyik védencünk tépést nem csinál belőle.

Más menhelyek használnak a kutyák alá megunt ruházatot is, a koszossá válókat kidobják. Érdemes tájékozódni, hogy hol fogadnak ilyen jellegű adományt, de az emberi használatra már nem alkalmas, nedvszívó anyagok egy-egy ilyen helyen is bevégezhetik sorsukat.

Vannak olyan anyagok, amelyeket más még újra tud éleszteni. Ilyenek pld. a farmernadrágok, amelyek rendszerint jól meghatározható helyeken kopnak meg, mennek tönkre, de a fennmaradó részekből egy ügyes kézműves még sokféle dolgot készíthet, az anyag részeiben éledhet újjá. Ha van olyan alkotó, aki átvenne ilyeneket, jelezze felénk, mert akkor a jövőben figyelünk arra is, hogy ezt az anyagot külön is gyűjtsük rendezvényeinken, amelyekkel a  fogyasztói hedonizmusra próbálunk értelmes alternatívát találni.

A rendelkezésre álló jövedelmek emelkedésével az igények is változtak, a ruhavásárlást már csak ritkán előzi meg tudatos tervezés, gyakoriak az impresszió beszerzések, így sok ritkán hordott holmi is helyet kér a polcainkon. Amit viszont mi nem hordunk ezért vagy azért, az még másnak kedves darabjává válhat, ha megteremtjük erre a lehetőséget. Akár barátainkkal is csereberélhetünk, de becsatlakozhatunk közösségi cserékre is, ahová elvihetjük a megunt cókmókot, és a mások által hozottakból megújíthatjuk ruhatárunkat. Ingyen. Jó hangulatban. Egymást segítve.

Mi most egy ilyen eseményt szervezünk május 28-án, vasárnap, Mányban, az Eszkuláp Egyesület menedékében. Tíz és 16 óra között szeretettel várunk mindenkit, akinek van kedve egy csacsogós, kutyák közelében történő, jó hangulatú ruhacserén részt venni. Mindenki hozhat ruhát, kiegészítőt, mindenki vihet is - az egész esemény ingyenes, semmi nem kerül semmibe. A megmaradó cuccokat a települési adománygyűjtő pontra szállítjuk majd le, de a cél az, hogy minél több tulajdonosváltás történjen már ott, a helyszínen.

A ruhacsereberére hozandó felajánlásokra vonatkozó kérések:

- ne legyen foltos, kikopott, szakadt, mások számára ezért már hordhatatlan,

- tiszta állapotban érkezzen,

- bugyit és zoknit ne hozzatok, azokat nem csereberéljük csak akkor, ha teljesen, igazolhatóan újak.

Nem csak az vihet el neki tetsző holmit, aki hozott valamit, ha most nem tudott ruhával beszállni, az nem zárja ki abból, hogy a mások által hozottakból töltse fel a gardróbáját. Ha valaki most nem is engedheti meg magának, hogy ilyen dolgokat vegyen, ő is jöjjön el hozzánk bátran, válogasson kedvére. Azért ne vigyetek el semmit, hogy eladjátok, magatoknak, közeli hozzátartozóitoknak, barátaitoknak válogathattok, értékesítésre nem.

Az eseményt megtaláljátok itt: https://www.facebook.com/events/387816561603769/?acontext=%7B%22ref%22%3A%22106%22%2C%22action_history%22%3A%22null%22%7D

A turkáló hangulat mellett, közben és utána a menedékben élő védenceinket is lehet sétáltatni, szeretgetni.