A 26. héten gazdához adtunk egy számunkra nagyon kedves kutyát, majd pár nap múlva vissza is került. Aztán ezt ismételtük egy másikkal úgy, hogy ő majd a következő heti beszámolóban tér vissza hozzánk. Tudjuk, hogy az örökbeadás nem mindig szól örökre, mert az emberek meggondolják magukat, könnyen feladják, ha nem olyan idilli mégsem a gazdisodás, mint ahogy ők azt elképzelték. Aztán az életük során is sok minden történhet, amikor vállalt kötelezettségeiknek mégsem tesznek eleget, vagy amikor az örököseik nem vállalják magukra egy-egy élő társ gondját. Ellenőrzünk, sokak szerint túl szigorúan, de muszájból, mert még így is átmegy a rostán egy-egy olyan gazdijelölt, akik aztán később csalódást okoz. Nem nekünk, hanem valamelyik védencünknek. Ezt pedig egyik állat sem érdemli meg, hiszen ők kötődnek, ragaszkodnak, nekik a gazdis lét örökre szól papír és ígéretek nélkül is.

Mamka, a 13 éves veterán a mányi menedékben él. Pár hete felbukkant egy fiatal pár, akik őt szerették volna, csak azonnal nem tudták fogadni. Az örökbefogadó napon sétáltatták, megismerték személyesen is, így tudták, hogy Mamka milyen. Nem egyszerű eset, mert megvannak a maga dolgai, de közben meg mégis egy nagyon-nagyon szerethető kutya. Eljött a költözés napja, és mindannyian örömködtünk, hogy csodával határos módon ő is gazdára talált, hogy sikerülhetett egy ilyen is. Aztán pár nap is alig telt el, Mamkát vissza kellett vennünk, nem maradhatott. Minden, ami fel lett hozna vele kapcsolatban indokként, az örökbefogadók számára is tudott volt. Kérész életűre sikerült a csoda. Letörtünk nagyon, de szerencsére Mamka ezt az időt még csak egy kis kiruccanásnak tekintette, hamar visszarendeződött a menedék életébe. Újra gazdát keres, most már tényleg az igazit.

Nem Balut látogatták, de beleszerettek, így ő lett a szerencsés gazdisodó. Mi ezt hittük legalábbis, ráadásul a család nagyon elkötelezettnek tűnt, kevés otthonról távol töltött idővel. Ideálisnak tűntek. Hogy a történetnek nem ez a vége, nem a kutya tehet. De ez majd a következő heti beszámolóból kiderül. Balu mindenesetre kis kitérő után újra gazdit keres.

A legszebb kölyök volt az oroszlányi tacskó családból, de sajnos nagyon fajtatisztának tűnt, az érdeklődők pedig csak akként akarták volna. Mi tudtuk, hogy jóval nagyobb lesz annál, az már a kezdetekkor is látszott, hogy robusztus kutya lesz relatíve rövid lábakon. Ezen a héten, mint utolsó alomelhagyó és túlélő, végre Oktogon is kirepült. Esztergomba költözött, ha valaki összefutna vele, ne lepődjön meg.

Jucus, a szálkás szőrű tacskó szuka még csak most érkezett a romhányi állatvédőkön keresztül, a héten át is esett az ivartalanításon, majd onnan már nem ideiglenes befogadójához, hanem újdonsült gazdijához költözhetett, akivel azóta is nagy a szerelem. Jucusról sajnos kiderült, hogy korábban érhette valami baleset, mert a medencéje törött, illetve a farokcsont is letört, emiatt a farkát csóválni sem tudja. Műtéti beavatkozás nem szükséges, ez az állapot nem javítható, de sajnos fennáll.

Másik ivartalanítását nem a meleg napokra terveztük, de sajnos belobbant az emlősori nyirokmirigy állomány, így nem lehetett tovább halogatni a beavatkozást. Nagyon féltettük őt, de szerencsére, ahogy nagyjából mindent, ezt is ügyesen vette, szépen ébredt, és másnap már újra a régi volt a kutyaudvarban. Tudjuk, hogy egy ilyen, idős, bohókás megjelenésű kutya végképp nem zsánere sokaknak, de mi esetében is szeretnénk valamilyen úton-módon rátalálni arra a szerető családra, ahol Másik boldogan élheti le élete hátralévő idejét. 

Az ivartalanítás fontos és elengedhetetlen része az állatvédelemnek. Magára egy kicsit is adó szervezet ma már nem ad úgy örökbe, hogy erről nem gondoskodik. Így is hihetetlen az a versenyfutás, amit a bajba kerülő, gazda nélküli életekért folytatunk nap nap után, nem hiányoznak még a véletlen almok, a folyamatos kiskutya utánpótlás. Különösen nem úgy, hogy esetleg mi magunk járulunk hozzá egy-egy védencünk által. Mi ivartalanítva adjuk örökbe a felnőtt kutyáinkat, így a héten Jucuson és Másikon túl ketten még felkeresték ebből a célból az állatorvosi rendelőt.

Vacakot a miskolci gyepmesteri telepről mentettük. Kedves, elsőre a külvilág ingereivel elfoglalt, más kutyákkal kompatibilis macikutya. Gazdája halála miatt került a miskolci gyepmesteri telepre, ott teljesen befordult. Mostanra sokat változott, de egy végleges gazdi még nagyon hiányzik az életéből. Az eheti ivartalanítási beavatkozás után most már azt is tudjuk, hogy nem szívférges (előtte teszteltük), és hogy tényleg készen állna költözni.

Pacsi még csak 8 hónapos, de ez a kor is bőven megfelelő ahhoz, hogy az ivartalanítási műtét elvégezhető legyen. Pacsi ráadásul a hétvégén fordított egyet az életén, mert ugyan gazdára nem talált, de az egyik ideiglenes befogadó családunkat meggyőzte arról látogatásuk során, hogy vigyék őt magukkal otthonukba, legyenek átmeneti gondozói addig, amíg végleges gazdira nem talál.

Tesla is elhagyhatta a kórházatl, és ugyan még járni nem tud, kétnaponta át kell kötni a lábát, illetve a hólyagját is nyomni kell, rutinos csapattagunk vitte haza, ahol minden szükséges figyelmet és törődést megkap. Ha van esély arra, hogy erőre kaphat, és hogy normális életet élhet, minden feltétel adott. Most már csak a természeten múlik minden.

Nyár van, mindenhol teltház, az állatvédők is nyaralnak, de a potenciális gazdik méginkább, szóval sok helyen megtelt a létszám, sok helyen hirdetik ki, hogy már nem tudnak fogadni semmiféle állatot. Aki ment, tudja ezt. Aki gyepmesteri telepet üzemeltet, vagy ott önkéntes, az is érzi, hiszen befelé áramlanak az állatok, kifelé nagyon nem. Mi is így vagyunk ezzel, valójában bőven a tervezett létszámunk felett üzemelünk hónapok óta. Közel hetven védencünk van úgy, hogy még egy évesek sem vagyunk szervezetként, adó 1% bevételünk nem volt és még egy darabig nem is lesz, illetve nincsenek rendszeres nagy támogatóink sem belföldről, sem külföldről. Minden, amit meg tudunk tenni, a segítőinknek köszönhető. Nélkülük, nélkületek nem menne. Köszönjük hogy mellettünk vagytok!

Szóval a nyár meg a teltház ellenére három kutya érkezett a héten a gondozásunkba.

Az Állatmentő Sereg a csivavásokkal karöltve egy kutyagyűjtő ember kutyáinak átvételét szervezte meg, sok-sok belterjesen szaporított, csivava és tacskó alapokról indult keveréket kellett elhelyezniük. Felajánlottuk, hogy kettő kevésbé csivavás kutyát mi is tudunk fogadni, így érkezett meg hozzánk Csipi, a fiatal szuka és Dominó, a szinte még kölyök kan.

Sokan nem akarják tudni, de azért egyre többen mégis tudják, hogy vannak az országban olyan gyepmesteri telepek, ahol altatnak, ahol nem állatvédelmi szemléletben működnek, és a bekerülő kutyákra túl sok jó nem vár. Ezt mérlegelve döntöttünk Nudli, a tacskó forma keverék kan megmentése mellett. A túrkevei gyepmesteri telepről csatlakozott védenceink közé ez az emberközpontú, barátságos kutya.

Valójában nem terveztünk sok dolgot a hétre, egy rakás adminisztrációs feladatunk is van, amivel el vagyunk maradva, sok fizikai jelenlétet is igénylő intéznivaló is akad, miközben nálunk sincs örökbefogadási dömping, nálunk sem dől befelé a pénzbeli adomány, ahogy mi is folyamatos helyhiánnyal küzdünk, mert most még a fizetős panziók is inkább fogadják a normál áron panziózó, gazdás kutyákat, mint a kedvezményesen elhelyezett mentvényeket. Ennek ellenére ez a hét sem múlt el eseménymentesen. Ahogy talán egyetlen hét sem fog. Szerintetek?

Valahogy így. A társadalom felgyorsult, egyre nagyobb szerepet kapnak az életünkben a tárgyak. Hihetetlen pénzeket költünk okostelefonokra, otthoni ketyerékre, kényelmi eszközökre, autókra, miközben nem fordítunk energiát és figyelmet a kapcsolatainkra. A gyors cserék miatt megváltozott az életünk, instant viszonyokra rendezkedünk be minden területen. Sajnos az állattartásban is. Ez pedig könnyen azt eredményezheti, hogy az állatvédelem értelme teljesen megváltozik néhány év leforgása alatt. Kössük fel a nadrágot, mert ez nem fikció, ez megtörténhet, megtörténik...

Sándor vidéken él. Iphone-ját részletre vette, törleszteni nem igazán tudja, a társaság követeli a neki járó összeget, de nincs miből megadni. Kellett a telefon, mert hát mindenkinek az van, meg milyen már nélküle, vagy még rosszabb: egy gagyibbal. Sándor egyik nap véletlenül leveri a telefonját a konyhaasztalról. Megreped a kijelzője. Dühös, elkeseredett, tehetetlenségében majdnem sír. Senki sem látja. Ahogy azt sem, hogy a kutyája nyakába nőtt lánccal, a tűző napon fekszik apatikusan. Napok óta nem evett, maradék kis vize forró és az algától zöld.

Dávid tehetős üzletember, nem kell számolnia a forintokat. Csodálatos autója van, lakás árban vett erőgép. Imádja. Egyik este hazafelé autózik, amikor egy faluszéli részen átfut előtte egy macska. Fékez, de elüti. A macska súlyosan megsérül, de Dávid kizárólag a benyomódott rendszámtábla javíttatása felett érez bármit is. Az úton fekve szenvedő állattal mit sem törődve, sűrűn baszdmegolva továbbhajt.

Enikő egyetemista. Otthon lakik, van egy kutyájuk is. Sokat tanul, sokat van a lakásban. Sokszor hosszú órákon át rá sem néz a kutyára, azt sem tudja, hogy él-e, hal-e. A telefonját nyomkodja, selfieket készít a Facebook oldalára, hogy mennyire kemény a tanulás. Édesanyja este ér haza, a kutya még nem volt le, ő fáradt, megkéri Enikőt, hogy vigye le. Egy hiszti és fél óra sminkelős készülődés után leviszi az ebet. Az egész séta alatt a telefonját bűvöli. Üzeneteket vált, lájkol, olvas. A kutya az egyik bokor alól mérgezett ételt eszik fel, de pont úgy nem veszi észre, ahogy azt sem, hogy kétszer kellett volna kakit szednie utána. A séta alatt egyetlen egy szót nem szól a kutyához, de a lépcsőház előtt csinál egy közös selfiet: "Imádom Picurt, hát nem cuki?!"

Régen úgy volt, hogy az ember megmentett egy kutyát, rehabilitálta, és ha nem is túl gyorsan, de gazdához adta. Ha ez ellenőrzötten és szigorú feltételek mellett történt, akkor nem kellett attól félnie, hogy a kutyát nem egyszer kell megmentenie, az élete során még vissza fog hozzá kerülni legalább egyszer. Mert voltak ugyan kivételek, de ritkán. Most viszont már a válás, a megváltozott életkörülmények, a külföldi munka, az új élettárs, a megrágott okostelefon bármelyike okot szolgáltathat arra, hogy a kutyát visszalökjék az állatvédő szervezet gondozásba. Mert neki az a dolga, az emberek pedig békésen és önként menetelnek a tárgyak világuralma felé. A telefonja viszont soha nem fog viszontszeretni senkit.

Sokszor elgondolkodunk azon, hogy van-e értelme ennek az egésznek. Amikor az ember tizensok éve belekezdett, nem voltak olyan tervei, hogy megváltja a világot, egyediben, kicsiben gondolkodott, életekben mérve a sikert. Persze közben reménykedett, hogyha jobb nem is lesz, de talán rosszabb sem. És eleinte úgy is tűnt, hogy az Internet új kapukat nyit: az információ gyorsabban áramlott, és bár így több lett látszólag a feladat, de sok olyan helyre is betekintést engedett, ahová a fiziaki távolságok miatt nem lett volna az embernek esélye belátni. Az ismeretterjesztéssel, a nyílt kommunikációval megjelent egy stabil támogatói réteg, sokan ivartalaníttatták az állataikat, programok szerveződtek a jobb állattartás célkitűzésével. Számolódtak fel haláltelepek, sintér királyságok, sok kutya kapott új esélyt.

Aztán hirtelen valaki nyomott egy pause gombot. A genetikus szegénység és nyomor mellé, ahol a kutya már a semmi kategóriája, csak úgy van, felzárkózott a lecsúszó középréteg kiszolgáltatottsága, a kutya ellátására nem maradó forint, a reménytelenség előli külföldre menekülés. És bónuszban bejött az érzelemmentesség, a kötődés hiánya vagy felszínes volta, az önfelmentő döntések, a Z-generációs állattartás a gazdák korosztályba sorolásától függetlenül. Ennek egyszer része, egyszer nem része a kutya. Akár gyors egymásutánban. Az állatvédők pedig töltsék ki a köztes időket a kutya életében. És mosolyogva mentsék fel a kedves leadó vagy visszaadó gazdát: "mi megértjük, megváltoztak az életkörülményeid, nem tehettél mást".

 

Nagyon kemény hét volt a 25. Sokáig halogattuk is a beszámoló megírását, mert annyi minden történt, mégis annyira egy dolog az, amiről leginkább mesélni szeretnénk... Mégsem lenne korrekt a többiekkel, akik ezen a héten érkeztek vagy gazdisodtak. De akkor is nehéz. Merthogy Edelénybe, a gyepmesteri telepre, ahonnan már több kutyát mentettünk altatás elől, bekerült egy kritikus állapotú kutya, a Tomi. Mi neveztük így el, hogy legyen legalább neve, mert jó eséllyel azzal sem rendelkezett soha. Csontvázra soványodott, a nyakán, testén, torkán hatalmas, rohadó sebektől szenvedő állat. Nem tudtuk tétlenül nézni, sok-sok telefon, szervezés és a helyi segítő szervezet, illetve a PCAS segítségével sikerült Tomit a nyíregyházi állatkórházba eljuttatnunk. Kiderült, hogy el van törve az állkapcsa olyan olyan módon, hogy nem tud inni, sem enni. Gyakorlatilag az is csoda, hogy életben volt. Megkapott mindent. Infúziót, roboráló szereket, vitaminokat, kitisztították a sebeit, kapott kényelmes elhelyezést, higítva recovery konzervet. Hétfőn várta volna a korrekciós állkapocs műtét. Hatalmas kockázattal, de a túlélésre egyetlen valós esélyként. Sajnos azonban Tomi vasárnap délután örökre elaludt, a meggyötört szervezet feladta a küzdelmet. Életében talán először érezhette úgy, hogy törődnek vele, hogy simogatják, hogy kicsit róla is szól a világ. Talán attól való félelmében, hogy ez a jóság elmúlik, nem küzdött tovább. Minket viszont leírhatatlanul megviselt a dolog. Amikor az ember esélyt ad, akkor azt szeretné, hogy azzal az eséllyel tudjon élni az, aki kapja. Tomi nem tudott, elkéstünk. Talán csak néhány napon múlt, talán, ha előbb megtalálják, és bekerül a telepre... Annyi talán. De ez nem hozza vissza Tomit. Reméljük, hogy egyszer lesz majd olyan világ, ahol emberi gyarlóság miatt nem kell állatoknak így szenvedniük.

Nem csak Tomi miatt aggódhattunk, ugyanis az elmúlt héten érkezett, súlyos balesetet szenvedett tacskó szuka, Tesla élete is veszélyben volt. A héten két komoly műtéten esett át, mindkettőnél félő volt, hogy nem éli túl a beavatkozást. Az első a gerincére irányult, a balesetben az egyik csigolyája eltört, ezt kellett megdrótozni. A második műtét során a ripityára tört combcsontját és lábszár csontját rakták össze. Túlélte. Az, hogy fog-e járni, még nem tudott, illetve az sem, hogy mennyire viseli meg a szervezetét a baleset és annak következményei. Mindenesetre hatalmas állatorvosi számlát hozott össze, így minden, de tényleg minden támogatást megköszönünk, legyen az 500 Ft, akkor is. Máshogy nem fogjuk tudni rendezni... Utalni az Eszkuláp Egyesület Magnet Banknál vezetett, 16200223-10054165 számú számlájára lehet, a megjegyzésbe írjátok be, hogy TESLA. Köszönjük!

A héten három új védenccel lettünk gazdagabbak, minthármuknak a romhányi civil állatvédők kértek segítséget. Két szálkás szőrű tacskó kan, Kefe és Bukta, illetve egy szuka, Jucus érkezett meg a gondozásunkba.

Kefe és Bukta nyolc évesek, nagyon kedves, jó idegrendszerű kutyák, akik gazdájuk halála miatt maradtak egyedül, az örökösök kerestek számukra sürgős megoldást.

Jucusról az érkezését követően derült ki, hogy nem tud csóválni, ami sajnos gerinc eredetű érintettséget feltételez, így majd az ivartalanításakor ezt is meg kell nézetnünk. Ő is nagyon kedves, ragaszkodó, nyitott kutyalány, neki szerencsére sikerült ideiglenes befogadót találnunk a nálunk töltendő idejére. Köszönjük.

Hangyát Hajnallal együtt a hajdúhadházi gyepmesteri telepről mentettük. A telep nem a jó hírű intézmények közé tartozik, a helyi civilek mindent megtesznek annak érdekében, hogy a bekerülők túléljék a benn töltött időt, és amint arra lehetőség van, ki is kerüljenek onnan. Hangya egy rettegős, szocializációjában hiányos, tacskós fejű, de hosszú lábú keverék szuka. Egy családi panzióba került, de a sok kutya mellett nem jutott volna rá elég idő, a rehabilitációjához nyugalom és több figyelem szükséges, így Hangyát átköltöztettük Vilmos mellé a mányi menedékbe.

Hajnal, a középkorú tacskó keverék szuka, aki Hangyával együtt érkezett a haláltelepről sokkal nyitottabb, kedvesebb, nála nem sok tennivalónk lesz a viselkedését illetően. A héten ő át is esett az ivartalanításon, hogyha befutna az igazi, akkor ne ezen múljon a költözése.

Lujzi, a félénk, de tökéletes álomkutya, a mi vizsla keverék bársonyunk is csatlakozott Hajnalhoz, ő is ivartalanításra került. Sokat kell még oldódnia ennek a kutyának, de annyira agressziómentes, megfelelni akaró és alázatos, hogy nem szabad, hogy ilyen kvalitásokkal nálunk ragadjon. Már így is elég időt töltött a gyöngyösi gyepmesteri telepen érdemi érdeklődő nélkül, el kell jönnie az ő idejének végre.

Nem csak a szukákat, hanem a kanokat is ivartalanítjuk. Teó végre negatív szívféreg tesztet produkált, így ő is átesehetett a beavatkozáson. Reméljük, hogy hamarosan az álomgazdi is betoppan, aki egy ilyen vidám, minden lében kanál tacskó keverékkel szeretné a jövőben eltölteni napjait.

Fontos, hogy valamiből erőt tudjunk meríteni a folytatásra, hogy ne nyomják rá a lelkünkre bélyegüket a kudarcok, az elveszített életek, így a gazdisodások, programok mindig fontosak, mindig jó visszacsatolát jelentenek, különösen, ha azok tartósságot is jelentenek. Ráadásul a héten két extrán esélytelen kutyánk költözött végleges családjába!

Kázmér, a bonsai stafford keverék egy segítőnk családjában lett második kutya, illetve mostanra már Facebook szereplő is, Kázmér & Panna néven meg lehet őket találni. Grimasz mesterünk az új életében is folytatja pofavágásait, minden helyzethez van egy megfelelő arca. Jött a tanyavilágból azokkal a rossz génekkel, amelyek az örökbefogadók többségét távol is tartják, aztán egy nagyvárosi vagány lett belőle. Kanapékutya.

Latabár a miskolci gyepmesteri telep egyik legrégebbi lakója volt. Teltház miatt már az altatás fenyegette a telepet, pedig az ottani segítőknek ezt évek óta sikerült elkerülnie. Latabár nem volt kérdéses számunkra, láttuk benne azt, ami ott, a telepen talán nem volt egyértelmű. A középkorú, gazdája által leadott kutya nem is okozott csalódást, nagyon kedves, emberközpontú, ragaszkodó, de vidám, barátságos arcát mutatta. Ez hozta meg számára a végleges gazdiját is.

A surányi panziós helyünk közelében csordogál a Duna. Sétáltatóink, önkénteseink ide is el tudnak jutni védenceinkkel, gyönyörű hely, nagyon szép környezet, köves folyópart. A héten több kutyánkat vitték le befogadóik a folyóhoz, de a hétvégén Masni mellett Pici is lelátogatott. Őt a komlói gyepmesteri telepről mentettük altatás elől, és nem igazán kedveli, ha megemelik, ahogy a vízért sincs kifejezetten oda, de a kirándulást mindenképpen élvezte. Jó lenne neki is végre megtalálni azt a családot, ahol elfogadják, ahol alakítgatják, ahol révbe érhet.

Nem győzzük leírni: nyár van, ez az időszak az, amikor a gyepmesteri telepek csak telnek és telnek, de az emberek nyaralnak, szórakoznak, nem örökbefogadnak, így még ott is altatnak, ahol egyébként nem szoktak. Ahol meg szoktak, ott pláne. Hajdóhadházán pedig kiadták: be kell gyűjteni a kóbor ebeket a település utcáiról. Még az amúgy kedveseket is altatólövedékkel sikerült, egy ilyen képen láttuk meg Hajnalt, a tacskó keverék szukát... És beindult a gépezet. A területen jártas állatvédő szervezet, a PCAS tájékoztatott, hogy Hajdúhadházán jóra ne számítsunk, így abban, hogy Hajnalnak szabadulnia kell, nem volt vita - hely és pénz hiánya ide vagy oda.

De felkerült egy kép egy tacskós fejű, de hosszú lábú, nagyon fiatal és extrém módon rettegő kutyáról, akinek a képe folyton vissza-visszatért, míg végül úgy döntöttünk: adunk neki egy lehetőséget, hiszen éppen a hozzá hasonló, kétségbeejtő helyzetben lévő, gazdisodásra közvetlenül tökéletesen esélytelen kutyáknak igyekszünk segíteni szűkös lehetőségeinken belül. Így csatlakozott a csapathoz Hangya, a kis-közepes keverék szuka. Vele még lesz dolgunk bőven, de hisszük, hogy hamar át fogja önmagát lépni, és imádni fogják az önkénteseink, látogatóink is.

A gyöngyösi gyepmesteri telepen folyamatos a teltház, igyekszenek elkerülni az altatást, de ez sem mindig sikerül. A kompatibilis kutyáknak van esélyük a túlélésre, de ettől még az a hely nem ideális számukra. Időről időre igyekszünk onnan is kutyát érkeztetni, hiszen akár egyetlen egy is számít, ha helyekről van szó. Így esett a választásunk Lujzira, a félénk, de kedves, öt év körüli vizsla keverék szukára, akinek most már nyugodtabb körülmények biztosítása mellett keressük a végleges gazdiját.

Egy magánszemély talált Domonyvölgyben egy elütött tacskó forma kutyát, neki kért segítséget. Nem tudtunk nemet mondani, pedig a kutyát se láttuk, csak azt tudtuk, hogy orvosi segítségre szorul. Napokig nevet sem adtunk neki, annyira össze volt törve, hogy félő volt, nem éli túl a sokktalanítást követő időszakot. Szerencsére a tacskó vére marasztalta, így lett ő nekünk Tesla, egy fiatal tacskó szuka, akinek a gerince, a combcsontja és a lábszárcsontja is törött, komoly műtétek várnak rá.

Számtalan védencünkkel volt a héten állatorvosi tennivalónk. Végre megfoghatóvá vált annyira társmacskaként érkezett Ori kandúrkánk, hogy elmenjen az állatorvoshoz vérvételre, illetve megkapja a szükséges oltásait. Azóta már tudjuk, hogy szerencsére az összes ismert macskabetegségre negatív, de félős cica, akiben nincs semmi különleges, így valószínűleg sokáig várja majd az igazit a gondozásunkban...

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ivartalanításra ment két ex-edelényi gyepmesteri telepi kutyánk, Ivo és Maci, illetve kettő ex-keceli gyepmesteri telepi is: Batu és Mimi. Rajtuk kívül átesett a beavatkozáson a kórházban tartózkodó, szintén balesetesen talált tacskó keverék, Róka, illetve a gazda halála után egyedül maradt szálkás tacskó keverékek, Csibi és Csibész is. Sajnos Csibész szívféreg-tesztje pozitív lett, az ő kezelése meg is kezdődött.

Batunak továbbra is sürgősen ideiglenes befogadót keresünk, mert családi panziós helyén kekeckedik a kanokkal, ami nem jó ómen a sérülésmentes létezést illetően. Emberekkel félénk, megadó, szukákkal összeszoktatható. Sok szeretet, sok foglalkozás kellene neki, hogy a borzalom időszaka után, amit a telepen kellett átélnie, beköszönthessen számára is egy jobb élet.

Pacsit, a kisvárdai menhelyről átvett, fiatal tacskó keverék kant állatorvoshoz kellett vinnünk, mert nem nagyon evett, és összességében sem tűnt egészségesnek. Egy heveny bélgyulladást diagnosztizáltak nála, kapott antibiotikumot, és gyakorlatilag már másnap sokkal jobban lett. Pacsi jelenleg a mányi menedék kinti kennelében Vilmosunk társa, de nagyon szeretnénk neki mielőbb egy végleges gazdit találni. Nagyon kedves, barátságos, jó kutya.

Szarvasi Bettibe már a Kertemben tartott örökbefogadó napon beleszerettek az érdeklődők, de nem tudták volna egyből fogadni, illetve mindig jobb, ha az ember alszik egyet-kettőt a döntésére. Szerencsére nem aludták ki a Betti iránt érzett rajongásukat, így Betti gazdis lett.

Vicces, hogy Bettire egy ideiglenes befogadónk, a Deményista Mentor Klub egyik hajcsára, Betti hívta fel a figyelmünket az ahavi támogatott szervezet kapcsán, és ugyanazon a napon, amikor kis mentoráltja gazdisodott, ő is döntött: a nála állomásozó Kalánka marad. Örökbefogadta őt.

A menedékben már többször fogadtunk segíteni akaró csoportokat, ezen a héten egy százhalombattai középiskolás osztály járt nálunk. Pakoltak, betonoztak, kutyáztak, jól érezték magukat. Akiknek ez még aktuális volt, a közösségi szolgálatos óráikba is beleszámít ez a látogatás. Köszönjük!

 

"Beszéltem az állatorvosommal, aki lebeszélt arról, hogy szívférges kutyust hozzak el."

Nem az első eset, nem is az utolsó, hogy egy szívférges kutyánk potenciális örökbefogadása esetén állatorvosi tanácsra történik az elutasítás. Kiben bízna a gazdi, ha nem az állatorvosában? Ki az, aki tudása birtokában, a gazdi habitusát, lehetőségeit is figyelembe véve korrekten tájékoztatja őt?

Ismerünk ilyen állatorvost, aki megteszi. Elmondja a lehetőségeket, tárgyilagosan. Aki tisztában van azzal, hogy a szívférgesség már nem egyedi eset, hanem egy helyzet, amit Magyarországon is kezelni kell, amire oda kell figyelni. Ismerünk ilyen állatorvost, de egy kezünkön meg tudjuk számolni, hogy mennyit...

A többség viszont riogat. Ez pedig egy olyan helyzetben, amikor nem külföldről behurcolt parazitákról, hanem helyben terjedő "járványról" van szó, nem a helyes magatartás. Nem, nem azért, mert mi mindenáron örökbe akarjuk adni a kutyáinkat olyanoknak, akik ettől félnek. Sokkal inkább azért, mert míg mi tesztelünk, az állatok többségénél soha nem végeztek el szívféreg-tesztet, az információs sötétségbe vesző állomány 5-10-15-20-25%-a is lehet fertőzött, lehet olyan, amelyikben kifejlett szívférgek élnek.

Az állatorvos a tudottan szívférges kutyákkal kapcsolatban képes kimondani, hogy ő nem javasolja az örökbefogadását, mert veszélyes, de gond nélkül benyom teszteletlen kutyákba egy Milbemax féreghajtót, vagy operálja meg őket, ad abszurdum csak szimplán bebódítja valami fogászati vagy egyéb ügy miatt. A szívférgek ilyenkor veszélyesek igazán, de ezt elfelejti mondani, mert nem törődik vele. Ő orvos, ő operál, ő orvos, ő minden tud. Tudja valaki, hány kutya halt meg a műtőasztalon azért, mert a szívférgek az altatás következtében a szívbe tolulva azonnali halált okoztak?

A szívférgesség egy parazitás fertőzöttség. Akkor nevezünk egy kutyát szívférgesnek, ha az állatban kimutathatóan vagy tesztek által erősen vélelmezhetően kifejlett szívférgek élnek. Ezeket a férgeket már nem lehet egyszerűen kiirtani, ilyenkor a gazda, állatvédő szervezet vagy aki a kutya sorsa iránt felelősséget érez eldöntheti a kezelés módját. De az utolsó stádiumokig a szívférges kutya életét nem a szívféreg határozza meg, a legtöbb esetben tünetet nem okoz. A kutya olyan, mint volt, nem villog a fején egy szívférget formázó szimbólum, hogy a gazdik figyelmét felhívja. Kimutatni tesztekkel lehet a jelenlétét, illetve ultrahanggal megerősíteni azt.

A kezelést illetően több irányzat létezik. Mindegyiknek van előnye és hátránya, mindegyiket alkalmazzák eltérő tapasztalatokkal, de ami fontos, hogy mindegyikben vannak pozitív eredmények, így egyikről sem ildomos azt mondania egyetlen állatorvosnak sem, hogy hülyeség, hogy haszontalan addig, amíg tudományosan be nem bizonyítja az ellenkezőjét. Megismételt tesztekkel, több tucat kutyányi tapasztalattal szembemenni nem biztos, hogy szerencsés még akkor sem, ha az állatorvosok azok, akik képzettek a kutyák betegségeit illetően. Képzettnek kell lenniük, hiszen ott a nevük előtt a dr., de nem biztos, hogy tájékozottak is.

A szívférges kutyák esetében az egyik legfontosabb tényező a megelőzés - ami esetükben nem a felnőtt férgek kifejlődésének megakadályozására irányul, hanem a vérükben lévő lárvák továbbvitelének megakadályozására, hogy ne jelentsenek fertőzésveszélyt másokra. Ennek két módja van, egymással párhuzamosan szokás őket alkalmazni:

- a vérből a lárvák eltávolítása annak érdekében, hogy szúnyogcsípés esetén se legye mit az érintett egyednek továbbvinnie - az Advocate csepp a 4. lárvaállapotig kiirtja a szívféreg lárváit,

- a szúnyogok távoltartása - az Advocate is hatásos egyes szúnyogfajok ellen, de pld. Scalibor nyakörvvel a lepkeszúnyogok is távoltarthatók.

A fenti két dolog az, amit a nem fertőzött kutyák esetében is érdemes követni, az alkalmazható szerek palettája a teszteredmény ismeretében eltérő lehet, ezt érdemes egy megfelelő irányultságú, nyitott állatorvossal egyeztetni.

A konkrét kezelést illetően három irányzat van:

- a drasztikus,

- a mechanikus és

- a lassú.

A drasztikus módszerben egy erős mérget - Immiticide -  fecskendeznek a kutyába, ami megöli a férgeket, de a kutyára sem veszélytelen. A mozgását korlátozni kell az embólia veszély elkerülése érdekében, illetve máj- és vesevédelemről gondoskodni kell, mert a szervezetbe kerülő arzén ezeket a szerveket rövid távon is jelentősen képes károsítani.

A mechanikus módszerben - ezt még egyelőre egy helyen és horror áron végzik hazánkban - ultrahangos katéterrel távolítják el fizikailag a férgeket, egyszerre annyit, amennyit tudnak. Ennek a beavatkozásnak is viszonylag magas a kockázata, viszont viszonylag gyors eredményt hozhat. Sokak számára megfizetethetelenül drága, gyakorlatilag elérhetetlen.

A lassú módszer az, amit mostanra a leginkább fertőzött mediterrán országokban is egyre inkább alkalmaznak. Ennek az egyik ága a megelőzésben leírt Advocate csepp 30 naponkénti alkalmazása, mellyel a lárvák kiirtódnak a vérből, illetve nem jönnek létre új férgek, tehát "kordában" tartja a kifejlett férgek állományát. Emellett meghatározott időközöként - ez eltérő lehet egyes "iskolák" szerint, de a 2-3 havi gyakoriság az általános - egy Doxycyclin tartalmú antibiotikummal kezelik a kutyát. Ez egy normális, humán egészségügyben is használt antibiotikum, amely nem a férgeket irtja, hanem azokat az erek falában élő baktériumokat, amellyel a kifejlett férgek táplálkoznak. Ez a módszer gyakorlatilag legyengítéses módszer, de már sok kutyán bizonyított. Fontos, hogy az antibiotikumos körök után ismételjük a teszteket, és az is, hogy egy teszt nem teszt, csak két eltérő típusú, eltérő időben vett vér negatív tesztje esetén tekintjetjük a kutyát gyógyultnak.

Mi ez utóbbi módszert alkalmazzuk, és több sikeres esetről tudunk még akkor is beszámolni, ha a saját együttműködő orvosi partnereink között is bőven vannak szkeptikusok.

Nem sok állatvédő szervezet van, akik teljes körűen tesztelnek szívféregre. Még kevesebben vannak, akik a tesztelést követően valóban gondot fektetnek a prevencióra is, hogy a negatívra tesztelt egyedek ne fertőződhessenek, a pozitívok viszont esélyt kapjanak a gyógyulásra. A gazdák jelentős többsége egyáltalán nem tesztel, nem védekezik a paraziták ellen.

Soha nem lehetünk biztosak abban, hogy a környezetünkben élő kutyák érintettek-e, így nem mutathatunk át másra: a mi felelősségünk az, hogy a saját kedvenceink ne legyenek veszélybe. Ehhez az is hozzájárulhat, ha egy, a szívférgességet illetően is tájékozott állatorvost választunk magunknak. Kezdetnek legalábbis biztosan nem rossz.

(A cikket egy állatvédő és nem egy állatorvos írta.)

A 23. héten volt okunk izgalomra, örömre, idegeskedtünk is eleget, szerveztünk, terveztünk, döntéseket hoztunk. Nehéz volt. Néha olyan nehéz nemet mondani, de néha igent is nehéz, az ember pontosan tudja, hogy életeket jelent az, amit végül mond.

Nagyjából már most elértek a vidéki, altatós gyepmesteri telepek oda, hogy rendszeresen kell hívniuk az orvost ártatlan életek kioltására. Őket ez a legtöbb esetben nem nagyon érinti meg, de minket, állatvédőket nagyon, azokat pedig még inkább, akik egy-egy helyszínen foggal-körömmel küzdenek a bekerülő kutyákért, macskákért. A héten a keceliek segélykérése volt az, ami mellett nem tudtunk elmenni... Osztottunk, szoroztunk és három kutyát menekítettünk ki a helyi gyepmesteri telepről altatás elől.

Mimi egy tündéri, fiatal és kedves, nagyon kellemes megjelenésű keverék szuka enyhe tacskós beütéssel. Vele nem lesz gond, hamar beilleszkedett, minden kutyával barátságos, nem félős, megfelelni akaró. Kezdő kutyásoknak is bátran ajánljuk, illetve ideiglenes befogadót is keresünk számára.

Flint egy hosszú testű, de robusztusabb, nagyobb termetű, csodálatosan csíkozott keverék kan. A telepen nagyon sok kutya volt összezárva, ott nem volt velük gondja, de ahogy megnőtt a személyes tere, megköveteli ezt a távolságot, így rendszeresen kerül kan kutya társaival összetűzésbe. Emberekkel barátságos. Ő is panziós helyen él, neki is mielőbb gazdit kell találnunk, de már egy ideiglenes befogadónak is nagyon örülnénk.

Batu hiába kistestű, mivel a fél szemére vak, így egyáltalán nem az esélyesek táborát erősíti. Emberekkel barátságos, szuka kutyákkal is jól kijön, de kan kutyákkal hajlamos kekeckedni, így nagyobb falkában nem tartható biztonsággal. A mostani panziós helyén éppen ezért nem is nagyon maradhat, számára sürgősen ideiglenes befogadót keresünk.

Pacsi a kisvárdai menhelyen várakozott, de úgy gondoltuk, hogy talán nálunk nagyobb figyelmet kaphat, nem csak többszáz kutya egyikeként élheti mindennapjait. Szerencse is volt, hogy eljöhetett, mert sajnos komoly bélgyulladása volt, ami orvosi kezelést igényelt. Most már túl van az antibiotikum kúrán, így hamarosan áteshet az ivartalanításon, mi pedig reménykedünk, hogy a beavatkozás után már nem a menedékbe, hanem saját, végleges gazdijához kerülhet majd. Pacsi egy 8-10 hónapos, kedves, megfelelni akaró, könnyű és kistermetű tacskó keverék kan. Egy tündéri kiskutya.

A nyári időszak az az időszak, amikor a gyepmesteri telepeken altatnak, de amikor az állatvédelmi szervezetek is létszámstoppot rendelnek el, mert nincs helyük, illetve az anyagi források is kiapadnak eddigre sokszor még azoknál is, akik amúgy adó 1%-ra jogosultak, és ilyen forrásuk is rendelkezésre áll. Ez pedig sok-sok állat halálát jelenti közvetve vagy közvetlenül.

A füzesabonyi állatvédők kértek segítséget egy tacskó forma kiskutyának, aki az út mellett üldögélt, mozdulatlanul, de ők már nem tudták sehová eltenni. Mivel balesetesnek tűnt, így fogadtuk őt. Kiderült, hogy a még csak 10-12 hónap körüli, a sérülése viszont nem friss, hónapokkal korábbi, így már nem operálható. Azt a lábát nem használja, és fájlalja is, így most egy rövid fájdalomcsillapítós kezelés után meglátjuk, hogy az érintett lábat amputáltatni kell-e majd. Róka viszont egy tündéri, alázatos, megfelelni akaró, egészen biztosan rossz előéletből érkezett tacskó keverék kan, akivel valaki majd nagyon jól fog járni. Imádnivaló!

Az öt érkezővel szemben sajnos nem tudunk ugyanennyi gazdisodást felmutatni, de azért nem panaszkodunk, mert van a gazdisodók között olyan is, aki nagyon-nagyon régóta várta már az igazit. Még mindig nem is hisszük, hogy Bio Barkára rátalált az álomcsalád, ő az egyik gazdisodónk a héten. Semmi, de semmi gond nem volt ezzel a kutyával, mégsem akarta őt senki mostanáig. Leírhatatlanul boldogok vagyunk!

A sérülten talált kölyöknek, Driftnek nagyon sokan drukkoltak, de örökbefogadni senki nem akarta a sérült, később valószínűleg amputációra szoruló lába miatt, pedig ha valaki, hát ő biztosan nem egy szánalmat keltő ebecske, három lábbal is ugyanolyan raptor lesz, mint mások néggyel. De ezen a héten volt egy fiatal pár, akik nem csak nézegették a híreket, hanem a tettek mezejére léptek, így kicsi Driftünk gazdira talált.

Rudi az elsők között volt, akik a Polisz telepéről szabadulhattak. Ez volt az a gyepmesteri telep, ahová Budapest egyes kerületeiből kerültek a befogott kutyák, de bejárása oda nem volt senkinek, a nyilvánosságot teljesen kizárták. A héten Rudi gazdira talált, egy olyan család tagja lett, akik előtte való nap saját kutyájukkal teljesítették a Hard Dog Race-t. Talán jövőre már Rudi is csatlakozik?

A múlt heti beszámolóban írtuk, hogy Pamut vérezni kezdett, és mivel ez már egyértleműen veszélyt jelentett, nem halogathattuk tovább az ivartalanítási beavatkozást akkor sem, ha Pamut második tesztje újra pozitív lett a szívférgeket illetően. A héten megtörtént a műtét, nagyon-nagyon izgultunk, de szerencsére Pamut átvészelte az egészet, és azóta sokkal energikusabb, vidámabb, egyértleműen egy terhet vettünk így le róla. A vérzések, hormonális gondok oka egy policisztás petefészek állapotra volt visszavezethető.

Nem csak Pamut operálódott azonba. A héten a lányokon volt a sor, három szuka kutyánk is ivartalanításra került, így már mindannyian készek arra, hogy gazdisodjanak.

Tira, a talált szálkás tacskó szuka eredeti gazdája nem került elő, így ő volt az egyik, aki felkereste az állatorvost. Nagyon jól viselte a műtétet, gyorsan regenerálódott, órákkal később már nem is nagyon látszott rajta, hogy műtötték. Talán-talán hamarosan hírt adhatunk a gazdisodásáról is.

Picurka szintén átesett a bevatkozáson, szerencsére vele sem volt semmi gond. Picurkán valahogy kevésbé akad meg az emberek szeme, pedig egy jó idegrendszerű, kedves, lakáshoz szokott tacskó keverék szuka. Talán most már nem kell neki sem sokáig várnia.

Lillának kijutott a műtétekből az utóbbi időben, de a gerincműtét sikere után neki is szerettük volna megadni az esélyt arra, hogy gazdihoz költözhessen, ennek pedig még esetében is előfeltétele volt, hogy ivartalanításra kerüljön. Ha valaki szeretne egy nagyon kedves tacskó szuka gazdija lenni, ne habozzon!

A hétvége programban gazdag volt. Szombaton a menedékbe szerveztünk kavicsfestést Viki iránymutatása alatt. Nagyon jó hangulatban festegettünk, sokat nevettünk, és néha el-eltértünk a hagyományos kavicsmintáktól. Az összes elkészült mű másnap már az örökbefogadó napunkon várta az adományozókat.

A több éves állatvédelmi tapasztalat alapján tudjuk, hogy a személyes megismerés lehetősége nagyon sokat számít az örökbefogadásokat illetően, sok kutyánk esetében a képek nem adják vissza azt, hogy ők milyenek valójában, így igyekszünk havonta legalább egy örökbefogadó napot szervezni. Az elsőre a nyári szezonban a Kertemben került sor, közel húsz kutyánk részvételével. Szépen gyűltek az adományok, a teljes befolyt összeget a májusi panziós költségeink törlesztésére fordítottuk. Gazdijelöltek is akadtak,  Betti egyértelműen gazdijelöltes lett, Mamkát is biztosra mondták, és talán-talán Dániel sem randalírozik tovább a mányi menedékben. Meglátjuk. Ahogy minden másra is az idő a válasz. Ránk is. Hogy talpon tudunk-e maradni.

Mint Gombóc Artúr a csokikkal, úgy voltunk mi ezen a héten, a 22-en az ideiglenes befogadóinkkal. Jutott mindenféle, de talán leginkább a villám verziónak örültünk, ugyanis Moher, aki múlt héten átköltözött egy családba a héten látogatót fogadott, ami olyan jól sikerült, hogy a gazdája halálát követően láncról mentett szépségünk megszűnt eszkisnek lenni, áttette a székhelyét Békéscsabára.

A zokogó ideiglenes nem olyan szép látvány, és elengedni minden kutyát nagyon nehéz, ezt azok, akik átmenetileg egyengetik egy-egy védencünk sorsát, pontosan tudják. A héten viszont az első, legeslegelső mentett kutyánk, a 15 éves Lexi néni költözött el tőlünk, egy osztrák szervezet biztosítja innentől a családi gondozását élete végéig. Ildiék nagyon sokat adtak ennek a veteránnak, de megtartani nem tudták. A könnyesre sikerült búcsú után Lexike meg sem állt Ausztriáig, ahol némi kezdeti nehézség után sikerült beilleszkednie.

Bukott ideiglenes az O alom panziósából lett, aki a hosszabb lábú, kellemes jellemű Ostromot nem tudta volna már elengedni, így vállalva a lakásban tartás követelményét is, véglegesítették kapcsolatukat.

Ez már három gazdis kutya a hétre, de nem álltunk meg itt, igazán szuper volt ez az időszak, még négy védencünk költözhetett el tőlünk, így örökbeadási rekordot döntöttünk, ha úgy tetszik, mert hét kutyát adtunk örökbe egyetlen hét alatt úgy, hogy mindannyian ellenőrzött, jó helyekre költöztek, nem csak oda kellett sétálni a kenneljük elé, hogy elvihesse őket valaki. Na, de ki az a további négy?

Fajtatiszta kutyát könnyebb örökbeadni, mint keveréket, különösen, ha ez a kutya egészen aprócska. Futkába egy másodperc alatt szeretettek bele visszavonhatatlan a látogatói, és vállalták azt is, hogy a saját jack russeljük mellett Futka életét is egyengetik a jövőben, tudva, hogy a kiskutya számára minden ismeretlen, nagyjából mindentől fél.

Kitti egy hihetetlenül jó kutya, egy tetszetős küllemű tacskó keverék szuka, akit a battonyai gyepmesteri telepről mentettünk. Szívférges, és ahogy az előző heti beszámolóban írtuk, sajnos ez az állapot még mindig adott, viszont így is akadt számára egy olyan gazdi, aki a lassú módszer szerinti kezelés folytatása mellett magához vette őt.

Atlasz esetében nem is mertük volna remélni, hogy ilyen gyorsan tovább is lép rajtunk, hiszen sem fiatal nem volt, sem pedig tetszetős, a nehéz felépítményt gyenge és rendkívül görbe lábak próbálták elhurcolni úgy, hogy sajnos ez nem volt fájdalommentes sem számára. Atlasz azonban mély benyomást tett a látogatójára, és azóta boldog, gazdis kutya. Hisszük, hogy ennyire jó élete ennek az ebnek még soha nem volt.

Sokat várt, de nem hiába, Mogyorónak egy hét alatt sikerült ideiglenes befogadóit bebuktatnia, így a státusza véglegesedett. A fiatal pár, aki őt választotta talán már tudja, hogy mekkora kinccsel lettek gazdagabbak, hiszen Mogyi nagyon jó kutya, érdemes vele foglalkozni is, mert rendkívül gyorsan tanul, alkalmazkodó és mindenkivel kedves.

Orvosi esetből is jutott erre a hétre is. A már szokásosnak mondható ivartalanításon két védencünk esett át, Latabár, a középkorú keverék kan, akit a miskolci gyepmesteri telepről mentettünk, és Rafi, aki altatás elől csatlakozott az eszkis csapathoz az edelényi gyepmesteri telepről. Latabárt az orvosi beavatkozás előtt látogatta egy hölgy, aki kertes házba keres kinti-benti kutyát, olyat, aki szereti a gyerekeket, és aki meg tudja tanulni, hogy a család macskája tabu. Reméljük, hogy Latabár lehet a szerencsés, aki ennek a kalandnak majd nekivághat.

Rafi egy végtelenül jó kutya, szerintünk szép is. Közepes termetű, nyugodt, de még sokat kell tanulnia a világ dolgairól. Az ivartalanítása után visszakerült a kennelbe, pedig nagyon szerettünk volna neki legalább egy ideiglenes befogadót találni. Nem sikerült. Egyszer talán majd rámosolyog a szerencse, mi igyekszünk mindent megtenni, hogy erre mielőbb sor kerülhessen.

Pamut szívférges, így az ivartalanításával vártunk, nagyobb testű kutyáknál, főleg szukáknál még az ilyen esetekben műtő orvosainkat sem kérjük meg a beavatozásra biztonsági okokból. Pamut viszont a nem oly régen lecsengett tüzelését, majd az azt követő álvemhességét követően vérezni kezdett. Nagyon erős volt a gyanú, hogy valami ciszta-daganat szerű dolog okozza a hormonális felborulását, és félő volt, hogy gennyes méhgyulladás lesz a folyamat vége, így egyeztettünk számára egy időpontot a beavatkozásra....

Nem nagyon volt még olyan hetünk, amikor nem érkezett hozzánk új kutya. Erre a hétre nem terveztünk senkit, mert rendeznünk kell a sorainkat. Aztán nem így alakult. Csibi és Csibész valószínűleg testvérek, mindketten négy évesek, szálkás szőrű tacskó keverékek. Gazdájuk halála után maradtak magukra, a ház közelgő eladásánál pedig már senki nem tartott rájuk igényt, altatni akarták őket. Nem mondhattunk nemet, így a szomszédok által időközben hatalmasra hízlalt kutyák megérkeztek az egyik családi panziós helyünkre.

Mindketten nagyon kedves, nyitott, emberközpontú kutyák, akik most nem is értik, hogy történt velük ilyen csoda.

Mányi menedékünk lakóit apró kezek kényeztették, ugyanis az Amerikai Iskola növendékei ellátogattak hozzánk, hogy egy kicsit kivegyék a részüket az önkéntes munkából. Kerítést festettek, illetve védenceink mellett folyamatos volt a jelenlétük, még a félősebbek is feloldódtak a végére. Az amerikai oktatási modellben a társadalmi felelősségvállalás, és így az önkéntes munka is fontos. A gyerekek tematikus hete erről szólt, így kerültünk a képbe mi. Nagyon örültünk a látogatásnak!

A hétvége spártaian zárult a Hard Dog Race-nek köszönhetően. Most rendezték meg a sorozatból a 6 km-es távot és 16 akadályt tartalmazó ún. Base versenyt, ahol kettő hat fős csapattal indultunk. A többség saját kutyával futott, gyalogolt, küzdött, de büszkeséggel tölt el minket, hogy még gazdira váró kutyáink közül is volt, aki a nyakába akaszthatta a táv leküzdése után az érmet. Ki gondolta volna például Lüsziről, a nyolc éves tacskó keverék szukáról, akinek pár hónapja az életben maradása sem volt biztos, hogy most vidáman letolja a spártai futamot? Ott volt Bio Barka is, aki Balázzsal már összeszokott párosnak számít, és akik szuper idővel teljesítették a HDR-t, illetve csatlakozott Pejva, akinek a meleg nagyon megterhelő volt, de aztán átjutva a holtponton végül boldogan célba futott felvezetőjével. 

Volt védenceink közül a kisvárdai menhelyről származó belga juhász keverék, Zizeg és a határ mellől mentett Hadtáp teljesítették a kihívást, mindketten gazdijaik oldalán. Büszkék vagyunk rájuk!

Ami pedig a legjobb, hogy a szeptemberi Hard Dog Race Wild-on, ami 12 km-t jelent és több akadályt már kettő, tizenkét fős csapat kiállításában gondolkodunk. Lehet jönni szurkolni, fotózni, segíteni!

A 21. hét legnagyobb híre számunkra az, hogy Lilla, a lebénult tacskó szuka műtétjével nem késtünk el, ugyan egy hétig volt béna, de a Primavet Állatkórházban végzett műtét jól sikerült. Lilla járni kezdett. Esetlenül, instabilan, de egyértelműen érzi a hátsó lábait, és jár. Ez pedig azt jelenti, hogy idővel szépen finomodik a mozgása, és bár mindig nagyobb odafigyelést igényel majd, de valakinek tökéles társa lehet majd hamarosan.

Ahogy az elmúlt hét az érkezésekről, ez a hét elsődlegesen a gazdisodásokról szólt, amit mi nem is bántunk, hiszen a létszámunk jelentősen felszaporodott az utóbbi időben, így a levegővételhez szükség volt arra, hogy egy kicsit rendeződjön az állomány.

Dezsőt a kisvárdai menhelyről vettük át, ahol hónapokat húzott le a gazdája halálát követően, de valahogy nem akart ráakadni a végleges otthona. Nálunk túl sokat nem időzött, hamar rátalált egy szerető család, így Dezső csomagolt, és új életet kezdett. Néha az is elég, ha egy-egy kutya egy másik szervezethez kerül. Sokan kritikázálják, jellemzően a fotelből állatvédők, hogy mire való ez a fajta átvétel, ad abszurdum mentés más, nem altató szervezetektől. Mi sok menhellyel, állatvédő szervezettel dolgozunk így össze, főleg tacskó forma fronton, mert egyrészről hatványozódik ezeknek a kutyáknak az esélye pusztán attól, hogy több tacskó formát hirdetve nagyobb eséllyel vonzzuk be azokat, akik ilyen kutyát keresnek, de az átadó szervezeteknél is egy szájjal kevesebbet kell ellátni, egy hellyel kevesebb foglalt. Ez pedig akkor, amikor egyre-másra dőlnek be a kutyák, nagyon sokat tud jelenteni.

Az oroszlányi tacskó keverék almot az ág is húzta. Mamájukat és négy testvérüket elvitte a parvó, de négyen életben maradtak, és közülük az első kettő kölyök ezen a héten végre elhagyta a gondozásunkat.

Olimpia, az egyetlen életben marad szuka egy korábbi védencünk, Persze mellé költözött, és hamar egymásra talált a két fiatal kutya. Jó dolog így örökbeadni, mert biztosak lehetünk abban, hogy Olimpiára nagyon jó élet vár.

Olaf robusztus és rossz, mint az ördög, félő volt, hogy neki nem akad család, mert aki tacskó keveréket keresett, mindenki kisebb termetű kutyában gondolkodott, de aztán befutott az igazi, akinek tátva maradt ugyan a szája Olaf méretei láttán, de el nem rettentek a feladattól.

Múlt héten látogatták, ezen a héten pedig szabadság kivétele mellett fogadták is Habrolót, a fiatal jack russel szukát, aki az első perctől jól kijött a család másik kutyájával, és szerencsére a bentlakó cicát sem akarta megenni. Óvodában dolgozó gazdija végtelen türelemmel fordul irányába, így gyorsan meglesz a változás, és a félénk kutyalányból kiegyensúlyozott családtag válhat végre.

Marci 1. érintésre olvadt, ha valakinek a kezébe került, azonnal cseppfolyóssá vált, csak lógtak a lábai, nyeklett a feje. A kedves, jó idegrendszerű, megfelelni akaró és fiatal keverék kanocska hamar felkeltette egy család érdeklődését, és a látogatás olyannyira jól sikerült, hogy úgy döntöttek, belevágnak. (Előtte Marci 1. átesett a szükséges ivartalanításon.) Marci 1. azóta nagyon aktív, boldog életet él, és egy budapesti kifutóban rendszeresen találkozik az Ebremény Egyesület vezetőjével, Vikivel, aki rendszeresen hírt is ad róla. Jó ez így nagyon.

Öt gazdisodó egy héten nagyon jó eredmény, reméljük, hogy mindannyian valóban a végleges családjaikat találták meg, és hogy soha többé nem szorulnak majd a segítségünkre. Nagyon örülünk annak, hogy nekik sikerült, és reméljük, hogy minden héten beszámolhatunk valami hasonlóról. Ha nem is öt kutyáról, de legalább egy-egy gazdisodóról mindig jó lenne hírt adni. Ebben minden hirdetési segítség, minden Facebook megosztás segít, így akik "csak" ennyivel tudnak segíteni, ők is sokat segítenek: megteremtik védenceink számára az igazi esélyt.

Ugyan még nem gazdihoz, de ideiglenes befogadóhoz költözött két kutyánk. Mogyoró erős opcióval tette át a székhelyét egy fiatal párhoz. Mi nagyon reménykedünk, hogy az opció hamarosan véglegesedésbe fordul, mert bár hónapok óta keresi az igazit ez a csokoládé színű szépség, mégis az egyik legjobb, legmegbízhatóbb kutyánk, aki csak arra vár, hogy valaki mellett végre újra révbe érhessen.

Moher úgy költözött ideiglenes befogadóhoz, hogy tudtuk: egy hét múlva látogatja egy család Békéscsabáról. Esetében minden csak azon múlik majd ez a látogatás, de addig is ismerkedik kicsit a városi zajokkal, közlekedéssel, ami a korábbi láncos életében biztosan nem adatott meg számára.

Persze nem is mi lennénk, ha nem érkezett volna ezen a héten is új kutyánk... Ugye, ti sem számítottatok másra?

Picurka egy idős ember kutyájaként élt, de magára maradt, meg kellett oldani az elhelyezését. Négy éves, kisebb termetű tacskó keverék szuka. Lakáshoz szokott, pórázon szépen sétál, imádja az embereket, mindenkivel és minden körülmények között megbízható. Nem félős, stabil idegrendszerű  kutya. Jó lenne, ha neki sem kellene sokat várnia, nagyon nagy szüksége lenne egy nyugodt, csupaszív családra.

Betti a szarvasi gyepmesteri telepről került hozzánk. A telepet idén januártól már állatvédők üzemeltetik, így Betti élete nem volt veszélyben, viszont úgy gondoltuk, hogy kényelmesebb körülményeket tudunk neki biztosítani addig is, amíg rátalál az igazi, ráadásul hittünk abban, hogy ami nem sikerült neki hónapokon át Szarvason, az nálunk gyorsabban meg fog történni, gazdira talál majd. Bettire a Deményista Mentor Klub havi támogatott szervezetének megismerésekor találtunk rá, az elhozatalában is ők segítettek.

Múlt héten Berber bizonyult szívférgesnek - helló Füzesabony! - ezen a héten a szerencsi Benji tesztje vált kétcsíkossá, jelezve, hogy bizony esetében sem előzte meg senki a szívférgességet. Benji ennek ellenére átesett az ivartalanításon a magas kockázat vállalása mellett. Ezt azonban csak kettő orvosnál merjük megtenni, akik speciális altatás mellett végzik a beavatkozást. Szerencsére a műtét jól sikerült, Benji innentől a kezelés mellett gőzerővel keresi végleges gazdiját.

Szívféreg újratesztelés és ivartalanítások is történtek a héten. A lassú módszer szerinti kezelés nem hoz azonnal eredményt, sokszor négy-öt antibiotikum kúra után lesz először negatív a teszt. Kitti, Inda és Pamut voltak azok, akiknek leketyegett az aktuális Doxycyclin kezelésük, így elvégezhetővé váltak a gyorstesztek. Kitti sajnos már itt kiesett, ugyan halványan, de látszott a második csík is. Inda és Pamut negatív tesztet produkált, de sajnos Pamut laboros ELISA tesztje el is vette tőlünk a reményt, hogy sikerült meggyógyulnia, mert az ismételten pozitív lett.

Egyesületünk nem ad örökbe ivartalanítás nélkül, minden felnőtt, egészségileg arra alkalmas védencünk átesik a beavatkozáson. Kölyök kutyáinkat ivartalanítási kötelezettséggel helyezzük ki, idős, rossz állapotú védenceink esetében pedig figyelünk arra, hogy ne kerülhessenek ivaros, ellenkező nemű kutya mellé. A héten a bajai gyepmesteri telepről mentett hosszú szőrű tacskó keverék kan, Pici, az Ebremény Egyesülettől átvett, másfél éve gazdára váró Marci 2., a Polisz telepéről elsők között kihozott Rudi és a szerencsi állatvédők támogatásával hozzánk került aprócska tacskó keverék szuka, Hédi estek át a beavatkozáson azok mellett a kutyáink mellett, akikről a beszámoló korábbi részében már írtunk.

Talán látjátok, hogy milyen intenzív héten vagyunk megint túl. Kevesen vagyunk, mindannyian munka mellett igyekszünk helytállni, de a hitünk megtörhetetlen, hatalmas. Ehhez járultok hozzá önkéntes munkátokkal, illetve pénzbeli támogatásaitokkal is, ezzel tartjátok életben a tüzet. Ezt nem tudjuk elégszer megköszönni.

Sokak számára fontos, hogy arcokat is tudjon kötni a mentésekhez, a bizalomhoz ismernie kell azokat, akiket támogat. Igyekszünk minél több lehetőséget adni a találkozásra. A héten a mányi menedékben szerveztünk egy remek sétáltató napot, ahol ruha csereberére is sor került. Ilyenkor mindenki elhozhatja a megunt ruhaneműit, illetve választhat mások megunt holmijai közül felfrissítve így a saját ruhatárát. Mindezt természetesen ingyenesen. A jó hangulatról a kutyák mellett a beszélgetések is gondoskodnak, miközben a bográcsban rotyognak a finom falatok. Most is így történt, a kondérban krumpli leves főtt magyarosan, gazdagon, de a vegánokra is gondoltunk, abszolút állati eredetű termékmentes káposztás eledel volt az, amit ők is fogyaszthattak.

Kavicsfestő Vikink és képzett kutyája, Rugi időről időre vállalják, hogy egy-egy oktatási intézményben bemutató előadást tartanak. Ennek része az állatvédelem, az egyesületi dolgaink, de a Rugival való játék is. A héten az Amerikai Iskolába hívták őket, ahol egy remek hangulatú bemutatót tartottak azzal, hogy az iskola diákjai hamarosan felkeresik a mányi menedéket. Nagyon várjuk őket!

Jól el vagyunk maradva a beszámolókkal, pedig annyi, de annyi dolog történt, és ezeket mindig örömmel vegyes büszkeséggel osztjuk meg veletek, hiszen nélkületek nem lennénk itt, és tudjuk, hogy mennyire fontos a visszajelzés. Nekünk is jó később visszaolvasni, amikor egy-egy védencünk gazdira talál, hogy mi történt vele a nálunk töltött idő alatt. Meg amúgy is: amikor úgy érezzük, hogy nem tudunk eleget, eléggé segíteni. Akkor a blog rámutat, hogy mennyi élet menekülhetett meg általunk.

A 20. hét a menekülések szempontjából is kiemelt hét volt, ez egészen biztos. Bőven erőnkön felül mentettünk. Tettük ezt azért, mert beköszöntött a nyár, és így az örökbefogadások megtorpantak, viszont a gyepmesteri telepek egyre csak telnek és telnek, így még olyan helyeken is altatnak, ahol egyébként összezsúfolják a kutyákat addig, amíg az lehetséges. A teltház nagy úr, a gyepmesteri telep nem véletlenül nem menhely: elsődleges feladata a kóbor állatok karanténozása még mindig. Kóbor állatból nincs hiány. A héten összesen kilenc kutya érkezett a gondozásunkba. Kilenc. Úgy, hogy mi nem vagyunk nagy szervezet, nincs adó 1%-os bevételünk, nagy támogatóink, társadalmi beágyazottságunk. Van viszont napi szintű, átlátható kommunikációink, elkötelezett támogatóink és alázatos állatszeretetetünk, amely néha a lehetetlen megvalósítását is lehetővé teszi.

A szerencsi állatvédőktől korábbi tevékenységünk során is rendszeresen vettünk át kutyákat, ők kértek segítséget két, tacskó forma ebnek, így most, az új szervezeti kereteken belül is folytattuk az együttműködést.

Hédit a gazdája még a lakrészben is kikötve tartotta, az udvarra nem nagyon vitte, mondván, hogy a kutya szökős. Hédi egy hat év körüli, egészen apró tacskó keverék szuka, aki nem szökős, hanem félénk, így biztosan próbált volna menekülni, de a kikötése után már ezt sem tudott. Milyen lehet az élete egy kutyának úgy, hogy a számára zavaró, benne félelmet keltő dolgok elől elbújni sem tud, és az ember támogatására nem számíthat...? Hédi napokig nem evett, most sem fogad el mindenkitől élelmet. Hajlamos félelmében odakapni.

Benji a gyepmesteri telepről érkezett, egy bassetes testalkatú, de nyomott orrú, nagyon furcsa, juhászkutya jellegű szőrrel megáldott kan kutya. Határozott jellem, nem mindig viseli jól, ha valamit akarata ellenére kell megcsinálni, illetve kan kutyákkal hajlamos kekeckedni, de egyébként egy kedves, nyitott, jó idegrendszerű kutya. Sajnos szívférges, így a kezelése megkezdődött a lassú módszer szerint. Ez nem jelent mást, mint Scalibor viselést, 30 naponkénti Advocate cseppet, illetve kéthavonta legalább tíz napig, de inkább két hétig egy Doxycyclin kúrát. Ennek folytatásával Benji is örökbefogadható, reméljük, hogy lesz valaki, akit ez nem riaszt el.

Az edelényi gyepmesteri telepen akkor altatnak, amikor teltház van, viszont most már az volt, így a régóta benn lévő kutyák élete veszélybe került, kitűzött dátummal várták a csodát. Edelény messze van, a kutyák közül egy sem volt olyan, akiért tömegek indulnak útnak, hogy örökbefogadják. Mi három kutyát fogadtunk onnan. Ötöt terveztünk, de kettő sorsa megoldódott máshogy, így hozzánk hárman érkeztek.

Ivó egy fiatal-felnőtt, fekete, tökéletesen meghatározhatatlan fajtákból összedolgozott keverék kan. Kedves, helyes, de szeleburdi kutya, akit még nem annyira az ember érdekel, mint a mozgás, kinti szagok, ismeretlen dolgok. Jelenleg egy kenneles, fizetős panzióban él, innen szeretnénk számára valami továbblépési lehetőséget találni, mert tartósan ezt sem fizetni nem tudjuk, sem pedig nem kapunk elég fotót, hírt, hogy hirdetni tudjuk őt.

Rafi egy nagyon szép küllemű, skót és német juhász keveréknek tűnő, közepes termetű keverék kan. Higgadt, de érdeklődő, nyitott, mindenkivel kedves, fiatal-felnőtt kutya. Más kutyákkal sem tűnik agresszívnek, alapvetően megfelelni akaró eb. Ő is panziózik, de neki is kell legalább egy ideiglenes befogadót találnunk...

Maci a harmadik szabaduló, ő kb. az örökbeadhatatlan kategória, pedig jószándékú, kedves kutya, de végtelenül jellegtelen, erősebb vonásokkal megáldott keverék. Ő is kenneles panzióban él, napi 1000 Ft-ért, de neki is nagyon kellene legalább egy átmeneti otthon, akik ontják magukból a képeket, illetve segítenek abban, hogy Maci a civilizált kutyalét szabályait megtanulhassa, és így növekedhessenek az amúgy nagyon alacsony gazdisodási esélyei.

A két "kiesett" edelényinél azt gondoltuk, hogy akkor ennyivel kevesebb a vállalásunk, amikor csörgött a telefon, és a miskolci gyepmesteri telep kutyáinak megoldást kereső csapat kért kétségbeesve, hogy vigyünk onnan is kutyát, mert nem tudják a karanténból kitenni a kutyákat, és baj lesz. Szó szót követett, először igent mondtunk egyre, aztán még egy kutya csatlakozott...

Latabár egy középkorú, energikus keverék kan, nagyon jó idegrendszerű, kedves, nyitott. Gazdája adta le a telepen, korábban biztosan nem volt rossz élete, de aztán hónapokat húzott le a telepen. A második legrégebb óta bent tartózkodó kutyaként egy altatás esetén nem lett volna kérdés a sorsa. Latabár, vagy a barátainak Latyi, megmenekült. Most ő is egy kenneles panzióban várja, hogy valakinek újra ő lehessen szeretett kutyuskája, szeretett Latyikája.

Vacak volt az a ráadás. A kutya szintén leadottként került a telepre, de teljesen befordult, nem érdekelte senki és semmi, neki nem lett volna hosszú a maradása, az ilyen kutyákat előbb-utóbb elkapja valami betegség, és szépen csendben elmennek. Vacak nem kereste az ember társaságát, még most sem bújik, nem követeli a figyelmet, a séták során is inkább felfedez. Cserében viszont más kutyákkal jól kijön, ugyan panziós helyen él, de már a nagy falka részeként. Ő is keresi legalább átmeneti otthonát, ideiglenes befogadóját.

Tirát, a szálkás szőrű tacskó szukát találták, de nem tudták volna hová tenni, sürgős volt az elhelyezése, így vállaltuk őt. Két hétig még az eredeti gazdáját kell ilyenkor keresnünk, ennek eleget is teszünk, tettünk, de nagyon nehéz elfogadnunk, hogy valaki gazdának mondhatja magát úgy, hogy a kutyában nincs azonosító chip... Merthogy ilyenkor amellett, hogy jogszabályi kötelezettség sérül, alapos a vélelem, hogy a kutya oltva sincs, hiszen az állatorvosok ennek hiányában nem adnak már veszettség oltást sem. Nem adhatnak. Nem adhatnának.

Lilla szintén tacskó, csak ő rövid szőrű. Ő családból érkezett. Lebénult, a gazdái az orvosi kezelését biztosították, de amikor annak hatására nem állt fel, kitűzték az altatását. A mátészalkai állatvédők kértek segítséget, miután már mindenki más elutasította őket. Mi nem tettük. Mérlegeltük a lehetőségeket, a kockázatokat, és Lilla azonnal kórházba került, ahol megoperálták.

Nem ő volt az egyetlen műtöttünk a héten, de tény, hogy az ő operációja volt a legnagyobb kockázatú. Vagyis... Berber csatlakozott kockázatilag, mert róla kiderült, hogy szívférges, de még emellett is vállaltuk az ivartalanítását, mert ivarosan képtelenség volt kordában tartani a kanokkal való kekeckedéseit.

Atlasz is átesett az ivartalanításon, és bár nagyon furcsa megjelenésű kutya, amolyan Quasimodo, de a hétvégén már látogatót is fogadott, és úgy tűnik, hogy szerelem szövődött már első látásra.

Habrolót is látogatták, szerencsére ez is nagyon jól sikerült, így már csak egy keveset kell arra várni, hogy ez a helyes, de félénk jack russel lányka végleges otthonába költözhessen.

Gazdisodásilag nem voltunk elkényeztetve a héten, de a nyári időszakban nem is nagyon számítunk másra, ilyenkor az emberek nyaralnak, pihennek, nem nagyon van idejük egy-egy új társ beszoktatására, inkább élvezik az önfeledt szabadságot. (Sajnos a nyár adományok szempontjából is elég szerény, mert a nyaralások, nyári extra kiadások annyira leapasztják a családi kasszákat, hogy a jótékonysági kiadásokat kénytelenek lecsökkenteni, vagy adott esetben nullára szorítani. Adni pedig jellemzően azok szoktak, akiknek maguknak sincs túl sok.)

Egyetlen kutyánk hagyott el minket, hogy egy gazdi oldalán folytassa, és nagyon hamar be is illeszkedett. Ez a kutya nem volt más, mint Berényi Rozi, akit rettentő állapotban, utolsó idős vemhesen találtak, és aki meglehetősen hosszú időt várt, mire rátalált a végleges családja.

A hetet egy kellemes, Dunában pancsolós sétával zártuk, ahová a megjelent önkénteseknek hála több tacskó forma védencünk is kijuthatott. Szervezünk még ilyet máskor is!

Ahogy a beszámolókból látható, igyekszünk mindenhol segíteni, legalább egy kicsit, hiszen egy-egy kutya átvétele, megmentése is segítség legalább annak a kutyának, de reményt ad az adott telepet felkaroló civileknek, hogy igenis elhallatszik a hangjuk, a segítségkérésük, nem csinálják hiába. Mi viszont nem vagyunk sem nagy szervezet, sem régóta működő szervezet, így a lehetőségeink korlátosak. Folyamatosan pénzszűkében vagyunk, így minden támogatás nagyon sokat jelent. Utalni az Eszkuláp Egyesület Magnet Banknál vezetett, 16200223-10054165 számú számlájára lehet, a mejgegyzés rovatba írjátok be, hogy "mentésekre". Emellett szükségünk van fuvarosokra, ideiglenes befogadókra, sétáltatókra és hirdetési segítőkre is.

Hard Dog Race - 6 km és 16 akadály. Kutyával. Előzetes érdeklődés alapján minimális edzettség mellett is megcsinálható, ha az emberben van akarat, illetve ha ismeri annyira a kutyáját, hogy az akadályokon is végig tudnak menni együtt. Szintidő nincs, mindenki, aki beér a célba, egy dolgot biztosan legyőzött: önmagát, így az elismerés minden befutó párost megillet.

Idén mi is nekivágtunk. Volt egy futós csapatunk és egy sétálós, hogy ne rontsuk azok idejét, akik úgy döntöttek, hogy végigrobogják a pályát. Aztán az esemény előtti napokban már éreztük, hogy a kihívás nagyobb lesz, mint amire számítottunk, hogy edzeni kellett volna, hogy ezerrel fog sütni a nap, hogy lehet, hogy nem leszünk hozzá elegek. Egymást győzködve jutottunk el az indulás napjáig. 30 fok felett volt a hőmérséklet, a szervezők több vizes akadályt, hűsítőpontot ígértek, mi pedig abszolút és totálisan felkészületlenek voltunk. Soha nem voltunk még kutyás futáson, akadálypályán, nem tudtuk, mit és hogyan kellene magunkkal vinni a túléshez.

Az első három kilométer feladás esélyes volt. Nem magunk miatt, a kutyáink miatt. Túl meleg volt nekik, minden árnyékban ledőltek, vizünk nem volt, lihegtek, hörögtek. Nem volt esély arra, hogy mi is elhagyjuk magunkat, mert ott voltak azok az ebeink, akiknek ezen a szakaszon sokkal nagyobb támogatásra volt szükségük, mint gondoltuk volna, sokkal spártaibb lett a harc az elemekkel, mint terveztük. Majdnem feladtuk. Nem tudjuk, mi vitt minket fel az első hűsítőpontig, de a jövőre vonatkozóan egy dolgot megtanultunk: a kutyáknak vizet minden alkalommal vinnünk kell magunkkal. Nem mutathatunk át másra, ez a mi felelősségünk.

A pálya második szakasza, miután leereszkedtünk a gyakorlatilag függőleges domboldalban már heterogénebb volt akadályokat illetően, cipeltünk dolgokat, kúsztunk sárban, ugráltunk mindenféle vizes akadályokban, másztunk át kutyaházakon és emelvényeken. Annyira gyorsan történtek a dolgok, hogy innentől az ember már egyfajta robot üzemmódban igyekezett lépést tartani a kihívásokkal.

Voltak a csapatban mentett kutyák, de vittünk örökbefogadásra váró ebeket is magunkkal, akikről sokat megtudhattunk. Pejva például olyan akadálytól félt, amire soha nem gondoltunk volna, egy egyszerű, felfutós, keresztléces palló volt számára a legnagyobb kihívás, illetve a meleget nagyon rosszul viselte, de amint vizes talajra érkeztünk, tepert, mint egy őrült, megkockáztatjuk, hogy el sem fáradt. Barka a végén már nem volt túl lelkes a vizes akadályoknál, de felvezetője, Balázs kedvéért nagyjából a csillagokat is lehozta volna, csokorba rendezve, színárnyalatok szerint - az a kutya maga az alázat, a megfelelni akarás, a kitartás. Lüszi három hónapja egy élő csontvázként gubbasztott, a túlélése is kérdéses volt, most viszont úgy szelték a távot ideiglenes befogadójával, Dórival, hogy senki el nem hitte volna, hogy ő az életéért küzdött nem olyan régen. Jó lenne, ha a következő ilyen eseményen ezek a kutyák már nem velünk, hanem végleges gazdijaikkal indulhatnának. Vagy ha nem is versenyeznek, de már saját otthonukból szurkolhatnak azoknak, akik viszont igen.

Timber régi tacskó fajtamentős korunkból, az esztergomi gyepmesteri telepről menekült, mostanra tíz éves lett, de gond nélkül robogott végig gazdájával, a tacskorcs részlegünk családi panziósával, Beával. Mézes a fényeslitkei talált anya-lánya páros anyuka tagja szintén gazdijával futott, Niki jelenleg is két eszkulápos védenc ideiglenes befogadója. Zizeg, a kisvárdai menhelyről átvett belga juhász keverék is saját gazdival jelent meg az eseményen, mivel Gábor egyébként is sportol, versenyzik, nekik egymással kellett csak összhangba kerülni, a lendület és a felkészültség adott volt. Hadtáp, a határvadász csapatunk egyike szintén szolgálatra jelentkezett, bár nem volt túlságosan meggyőződve a pórázon futás hasznosságáról, illetve vitatta annak létezését, de az érem neki is a nyakába került.

Hőség volt? Igen. Voltak gondok az időmérő chipekkel, így nem minden időadatunk tükrözi a valóságot, illetve van olyan, akinek nincs is időadata? Igen. Megyünk még máskor is? IGEN! Biztosan. Most már látjuk, hogy hol és hogyan kell javulnunk, mit kell még vinnünk, és mi az, amit biztosan nem. Tudjuk, hogy meg lehet csinálni akkor is, ha az ember egyébként nem egy futó alkat. Szóval ott leszünk szeptemberben a 12 km-esen is. Ha a 6 km-esre hat fős csapatokban gondolkodtunk, a 12 km-esre a 12 fős csapat elérése a cél. Meg a célbaérés. Bármi áron, amíg a kutyát nem veszélyeztetjük vele. Velünk tartatok?

Próbáljátok ki magatokat egy ilyen versenyen egyszer.

www.harddograce.hu

A fotókat köszönjük a CyberCat Photonak és a Vizslafotózásnak.