A májust egyből két Marci nevű kutya megmentésével indítottuk. Egyiküket sem mi neveztük el, de nem változtattuk meg a nevüket, így jelenleg sorszámoznunk kell a Marcijainkat, illetve átmeneti elmarcisodás miatt Marci stopot vezettünk be.Viccet félretéve: a héten is mentettünk, pedig nem igazán terveztünk új kutyákat.

Amikor az ember egy állatvédő szervezetet alapít, azt nem azért teszi, mert unatkozik, hanem azért, mert nemcsak segíteni szeretne a bajba jutottakon, hanem azt szervezett keretek között szeretné megtenni úgy, hogy támogatást is gyűjthessen, hogy csatlakozni lehessen hozzá, hogy idővel megszerezve a közhasznú státuszt majd jogosult lehessen az adó 1%-ra, melyet mentésre fordíthat. Olyan viszont nincs, hogy amint állatvédő szervezetté válik valaki, onnantól az államtól, az önkormányzattól vagy bármilyen egyéb szervezettől alanyi jogon kapna valamilyen támogatást. Az állatvédelem ezen műfaja hobbi, és mint ilyen nem dotált, nem jár hozzá előre tervezhető módon valaki által kiutalt összeg. Ebből fakadóan a jószándék önmagában nem is lesz soha elég ahhoz, hogy valaki csak úgy belevágjon, tudni kell tervezni, számolni, gazdálkodni, kölcsönkérni, működtetni.

Egy nagyobb, több, mint tíz éve az állatvédelmi palettán jelen lévő szervezet után újrakezdeni nem egyszerű, nem is gondolta senki. Annak idején azt a szervezetet is így hoztuk össze, sok munkával, sok áldozattal, de az már régen volt. A most pedig most van. Igyekszünk vele szembenézni, jól menteni, hogy úgy mondjuk, hogy az Eszkuláp Egyesület is a mértékadó szervezetek közé kerülhessen, ismerjék az emberek a nevét.

Szóval mentettünk. Marci 1. a nyíregyházi gyepmesteri telepről érkezett. Hosszabb lábú, egy év körüli tacskó keverék kan. Nagyon jó idegrendszerű, barátságos, a gyerekeket kifejezetten szereti. Sok mindent kell még megtanulnia, ami a vélelmezhető előélete miatt nem is csoda, de remek alapanyag, érdemes benne meglátni a potenciált, mert valaki nagyon boldog gazdija lesz majd egyszer.

A másik Marci kilétét majd csak a beszámoló végén áruljuk el. A hét elején egyértelműen egy Marciig jutottunk, ennyiről is tudtunk, ő pedig megérkezett.

Budapest egyes kerületeiben nem az Illatos út gyűjti be a kutyákat, hanem egy Polisz nevű cég, akik egy Budapest környéki telephelyre viszik őket. A bekerülő kutyákról információ nem igen akad, a telepre eddig túl sokan nem jutottak be, menteni pedig valószínűleg eddig senki nem is nagyon tudott. Most egy hajléktalantól val kobzás kapcsán az Ebremény csapata bejutott, nem szépszóra, de bejutott, az a lényeg. Ők jelezték, hogy van benn egy szálkás szőrű tacskó keverék kan, akinek segítségre lenne szüksége. Nem mondtunk nemet. Rudi megérkezett, jelenleg családi panzióban tudtuk őt elhelyezni. Barátságos, higgadt, stabil idegrendszerű, jó adottságokkal rendelkező, más kutyákkal kompatibilis, nagyobb termetű tacskó keverék.

A héten még egy további tacskó forma került át hozzánk. Dezső a kisvárdai menhely lakójaként várakozott többedmagával egy kennelben. Gazdája halála után került állatvédelmi gondozásba, rá sem tartottak igényt a rokonok, de örökbefogadni sem akarta őt senki hónapokon át. Úgy gondoltuk, hogy nálunk talán nagyobb figyelmet kaphat, és ez meghozhatja számára a sikert. Egygazdás, idegenekkel bizalmatlan, de egyébként könnyen kezelhető, barátságos kutya, más kutyákkal jól kijön. "Cserébe" Dezső hozzánk fuvarozásért felpakoltuk a kisvárdaiak autóját alacsonyabb minőségű táppal, kolbászokkal és jutalomfalatokkal, amiből nekünk is több volt, hiszen náluk többszáz éhes szájat kell nap nap után ellátni. Ők ezt a feladatot példaértékűen végzik. Mi elismerjük a munkájukat, az együttműködésünk régi alapokon nyugszik.

Aki ismeri az egyesület vezetőjét, tudja, hogy mennyire ódzkodik az emberi nevek kutyáknak való adásától, ő maga nem is él vele. Ez a hét ebből a szempontból egyértelműen nem neki kedvezett, és még nem is mondtunk el mindent. ;)

Jocit, a szálkás szőrű tacskót látogatták a héten, a szerelem nem is volt kétséges, a gazdisodás is gyorsan megtörtént. Nagy könnyebbség számunkra, hogy legalább a fajtatiszta tacskók nem ragadnak be végtelen hosszú időre, mégha keverék társaik esetén szinte biztosan hónapokkal kell számolnunk, mire felbukkan értük az álomgazdi.

Habrolót, a fiatal és szocializációs hiányokkal küzdő, fajtatiszta jack russel szukát is látogatta egy kisgyermekes család, reménykedünk is, hogy gazdihoz kerülhet, de végül ők úgy döntöttek, hogy nem merik bevállalni a kiskutya gondjait. Habroló így maradt a menedékben, mi pedig folytatjuk a vele való kiemelt foglalkozást, hogy megszokja az emberek társaságát, nyisson feléjük akkor is, ha nincs közöttük a kifutó vagy a kennel rácsa. Habroló gazdisodása esetén felköltözhetne valamelyik másik jack russel védencünk vidékről - Futka és Angyal várják még a lehetőséget. Mi hisszük, hogy a menedékbe kerülve, s így látogathatóvá válva nagyobb lesz az esélyük a gazdisodásra, de a fejlődésre is.

Driftet a sérült tacskó keverék babát egy újabb állatorvoshoz vittük el, hogy készüljön egy másik röntgen, illetve kapjunk szakvéleményt a további tennivalókról, de egyelőre még nem nagyon látjuk, hogyan lenne megmenthető az egyik hátsó lába, amelynél sajnos a csont a növekedési zónában tört el... Ezt a lábat később amputálni lesz szükséges. A másik műtétjével kapcsolatban mikroortopédiai eszközökkel és tapasztalattal rendelkező szakorvos segítségét kell kérnünk.

Bio Bambusz a héten ismét ránk ijesztett. Minden védelem, minden megelőző intézkedés ellenére ismét babézia tüneteit mutatta. Az azonnali kezelés hatására másnap újra a régi volt, de már nem tudjuk, mit tegyünk rá azért, hogy ne fertőződjön. Bambusz hiába fiatal, ha rendkívüli mértékben félős. Az emberek a problémamentes kutyákért sem állnak sorban, Bambusz pedig nem az, és nem is tudunk senkit hitegetni, hogy nem lenne nehéz vele legalább a kezdeti néhány hónap... Talán lesz valaki, aki ennek ellenére örökbefogadja majd őt egyszer.

A hétvége mindkét napjára terveztünk programot, de sajnos a kisoroszi kutyás sétánkat a rossz idő miatt le kellett mondanunk. Nem szerettünk volna kockáztatni: előtte is esett az eső, így minden sárban állt, de az egész napi időjárás is rendkívül változékony volt. Ráadásul a szokásos útvonalunkon filmforgatás zajlott farkasokkal és medvékkel, ami szintén nem lett volna jó ötlet. A nyári időszakban a kisoroszi szigetcsúcs kempingezőkkel van teli, de ősszel visszatérünk.

A Kazinczy utcában rendszeresen vannak környezetvédelmi vagy kultúrális indíttatású, az egész utcán programokat jelentő események, ezen a héten is így alakul. Most viszont nem csak külső szemlélődőként lehettünk ott, hanem örökbefogadásra váró védenceinkkel a Kőleves Kertben képviseltethettük magunkat. Két turnusban érkeztek gazdira váróink, akik nagyon jól érezték magukat. Sok figyelmet és szeretetet kaptak a kilátogatóktól és az étterem vendégeitől is. Egy gazdijelöltessel zártuk a napot. Moyába szeretett bele egy nagyon kedves, nyugodt lány. Moya nem költözött el azonnal, de leegyeztettük, hogy hamarosan elhagyhatja a gondozásunkat.

A rendezvényre meghívtuk az Ebremény Egyesületet két, tacskó forma védencével, Marcival és Bogival, akik már több, mint másfél éve várják az igazit. Gondoltuk, hogy amellett, hogy kimozdulhatnak, esetleg lesz valaki, akinek megakad rajtuk a szeme. Nevetnünk kell a naivitásunkon, mert a végén mi lettünk azok, akik nem tudták ezt a két tündért visszaengedni egy rideg kennelbe. Így lett nekünk egy hét éves nagyobb termetű tacskó keverék kanunk, a Marci, vagyis Marci 2., és jött vele az anyukája, a 13 éves Bogi is. Innentől, mint eszkis gazdikeresők találkozhattok velük.

Ha valamelyik gazdira váró védencünkről szeretnél érdeklődni, vagy ideiglenes befogadóvá válnál, esetleg másban segítenél, az eszkulap2016@gmail.com e-mail címen várjuk jelentkezésed.