A hónap vége közeleg, a fejünk felett pedig a gondok sokasodnak: miből fizetjük ki a több, mint kétszázezer forintnyi állatorvosi számlánkat, illetve a márciusról még tartozásban maradt 130.000 Ft körüli összeget... És jön a május, amikor rezsit, bért, illetve az áprilisi panziós költségeket és állatorvosi tételeket is rendezni kell. Egyszerűen nem fog menni, nem lehet többet kérni, többet beletenni, többet kisajtolni magunkból. Takarékosan működünk, tényleg. Mindent használunk, igyekszünk mindent megoldani úgy, hogy a lehető legolcsóbban jöjjön ki, de vannak tételek, amelyeken nem lehet spórolni addig, amíg nem árasztanak pld. el az ideiglenes befogadók. Vagy a gazdijelöltek. Vagy nem szűnik meg a sok-sok leadott, bajban lévő kutyáról a hirdetési dömping, amely minden jóérzésű állatvédőt tettekre sarkall.
Szóval ebben a hangulatban voltunk, de az örömünket még ez sem rontotta el, mert két évnyi állatvédelmi gondozás után Poltergeistre befutott egy ígéretes, osztrák érdeklődő, akit semmivel nem tudtunk ráadásul elriasztani.
Poltergeist így felkerekedett, és meg sem állt Frauenkirchenig, egy Fertő-tó közeli, nagyon barátságos településig, ahol a gazdijelölt már várta. Szerencsére az első találkozás jól sikerült, Poltinak sem volt ellenére a változás, kényelmesen megreggelizett, majd elhelyezkedett a kanapén. Egyszerűen hihetetlen, hogy sikerült végre, hogy ez a selyemszőrű eb végre otthonra lelt, de Siegmund még emelte a tétet, mert nem csak, hogy örökbefogadott egy régóta beragadt, nem problémamentes kutyát, de adományként 800 eurót (jól olvassátok, ennyit) adott az Egyesületnek. Soha nem szoktunk adományt kérni egy-egy védencünkért, most sem tettük. Őszintén: a fuvarköltségre sem számítottunk, nekünk az lebegett a szemünk előtt, hogy végre gazdis lesz, végre kirepül. Ennek ellenére ez az adomány most leírhatatlanul jókor jött. Életmentő pillanatban. Mint egy üzenet, hogy igen, jól csináljátok, menjetek csak tovább ezen az úton. Köszönjük, hogy valakinek 800 eurót is megért egy senkinek sem kellő keverék. Polti tulajdonképpen hozzásegített minket ahhoz, hogy áprilisról se maradjon hátra tartozásunk. Leírhatatlan érzés.
A márciusi panziós fedezet hiányzó része miatt sem kell, hogy álmatlan éjszakáink legyenek, mert arra és egy kicsire az áprilisiból is, a szombati örökbefogadó napon összegyűlt ~200.000 Ft-nyi adományból futja majd. Az örökbefogadó nap nem csak pénzbeni adományokat illetően volt azonban sikeres. Sok kutyánk kilátogatott, sok lelkes állatbaráttal találkozhattunk, finom sütiket majszoltunk, sokat beszélgettünk. Érkeztek tárgyi adományok.
Járt nálunk Demény, a kötsög gazdija, Magos Judit, aki segít Jocó, a szálkás szőrű tacskó kan népszerűsítésében, hogy mielőbb gazdira leljen.
Kilátogatott Várdai Tücsi is a gazdijával, Annával. Vele is örömmel futottak össze azok, akik szeretik a harapós előéletű tacskókat.
Ott volt Zsebi is, szintén blogger, aki egy egész tacskós baráti társaságot hozott magával, és az eseményről az oldalán is beszámolt, hírt adott.
Bors és Mogyoró, a két étel nevű kutyánk Heiszler Olivér, Michelin-csillagos séffel fotózkodott, hogy növeljük az örökbeadási esélyeiket, illetve reménykedünk abban is, hogy kapunk egy igazi kulináris kalandoroknak való receptet, amelyben ez a két összetevő is szerepet játszik.
A rendezvényes pultunkon a támogatói ajándékok mellett süti költemények is helyet kaptak, olyan csodák, amelyekre egyszerűen nem lehetett nemet mondani. Örömmel kóstoltuk végig az összeset, ráadásul jó helyen, jó társaságban eleve jobban esnek az ilyen finomságok is.
Gömbi gazdis lett, az ideiglenes befogadói megtartják őt. Gazdija a rendezvény alatt jótékonysági masszázst biztosított az érdeklődőknek, melyből ~ 15.000 Ft adomány folyt be. Az élmény viszont, amit ez a masszázs jelentett, leírhatatlan! Köszönjük szépen!
A rendezvény két védencünk számára hozta meg a végleges gazdit. Voltizs saját magának választott gazdikat, gyakorlatilag elsőre a kezükben volt, nem is hagyta magát többé letenni. Érdre költözött, gazdijai már most imádják őt.
A másik gazdisodó az ASKA-tól származó, folyton intézkedő, pörgő Lili. Esetében egyáltalán nem voltunk biztosak a sikerben, mert macskák mellé került, és azt hittük, hogy bántani fogja őket. A gazdijelöltek azt azonban nem közölték, hogy ezek a macskák main coon cicák, így nagyobbak Lilinél, aki ebből fakadóan egyáltalán nem is próbálkozik, talán még kicsit fél is tőlük.
Az állatorvosi köreink is rendszeresek, hiszen minden kutyánkat chipezünk, oltunk - ez több orvoslátogatást jelent, hiszen a veszettség, a kombinált, a kombinált ismétlése, a szívféreg-teszt mind-mind állatorvosi feladat. Az ivartalanítások azok, amelyekről hírt is adunk, hogy lássátok, hogy kinél mikor történik meg, mikortól tudjuk ki is adni őt. (Ivarosan nem adunk ki kutyát csak olyan esetben, ha még vagy már nem ivartalanítható, mint amilyenek a kölykök, a szívférges kutyák, akiket csak negatív teszt esetén operáltatunk a legtöbb esetben, vagy az idős, beteg kutyák, akiket már nem műttetünk meg.)
Bátor a hétvégén átköltözött Mányba, a menedékbe, mert sajnos családi panziós helyén erős agressziót mutatott. Szerencsére a menedékbe érve már nem volt olyan vérmes, sikerült nyakörvet és hámot tenni rá, illetve egy kicsit bemozgatni a lakásba is. A viselkedésében eddig nem mutatkozott olyan, amit ne lehetne kezelni, így Bátor mostantól a menedékben várja a látogatókat.
Néhány nap tartózkodás után előkerült az eredeti gazdája Zselének, a tíz éves beagle hölgynek, aki így visszaköltözött a saját otthonába, bár nálunk sem érezte rosszul magát. Reméljük, hogy innentől jobban vigyáznak majd rá. Zselé megtalálói személyében viszont új sétáltatókat nyertünk, a gyerekek lelkesen viszik futni a velük kompatibilis védenceinket.
Védenceink sétáltatására előzetes egyeztetést követően Mányban, a menedékben (itt a problémás, illetve jellemzően nagyobb testű kutyáink élnek), illetve Surányban, az egyik családi panziós helyünkön (itt a tacskó formák vannak többségben) lehet. Örülünk neki, ha jöttök, mindenkit szeretettel látunk. eszkulap2016@gmail.com
