Jól el vagyunk maradva a beszámolókkal, pedig annyi, de annyi dolog történt, és ezeket mindig örömmel vegyes büszkeséggel osztjuk meg veletek, hiszen nélkületek nem lennénk itt, és tudjuk, hogy mennyire fontos a visszajelzés. Nekünk is jó később visszaolvasni, amikor egy-egy védencünk gazdira talál, hogy mi történt vele a nálunk töltött idő alatt. Meg amúgy is: amikor úgy érezzük, hogy nem tudunk eleget, eléggé segíteni. Akkor a blog rámutat, hogy mennyi élet menekülhetett meg általunk.

A 20. hét a menekülések szempontjából is kiemelt hét volt, ez egészen biztos. Bőven erőnkön felül mentettünk. Tettük ezt azért, mert beköszöntött a nyár, és így az örökbefogadások megtorpantak, viszont a gyepmesteri telepek egyre csak telnek és telnek, így még olyan helyeken is altatnak, ahol egyébként összezsúfolják a kutyákat addig, amíg az lehetséges. A teltház nagy úr, a gyepmesteri telep nem véletlenül nem menhely: elsődleges feladata a kóbor állatok karanténozása még mindig. Kóbor állatból nincs hiány. A héten összesen kilenc kutya érkezett a gondozásunkba. Kilenc. Úgy, hogy mi nem vagyunk nagy szervezet, nincs adó 1%-os bevételünk, nagy támogatóink, társadalmi beágyazottságunk. Van viszont napi szintű, átlátható kommunikációink, elkötelezett támogatóink és alázatos állatszeretetetünk, amely néha a lehetetlen megvalósítását is lehetővé teszi.

A szerencsi állatvédőktől korábbi tevékenységünk során is rendszeresen vettünk át kutyákat, ők kértek segítséget két, tacskó forma ebnek, így most, az új szervezeti kereteken belül is folytattuk az együttműködést.

Hédit a gazdája még a lakrészben is kikötve tartotta, az udvarra nem nagyon vitte, mondván, hogy a kutya szökős. Hédi egy hat év körüli, egészen apró tacskó keverék szuka, aki nem szökős, hanem félénk, így biztosan próbált volna menekülni, de a kikötése után már ezt sem tudott. Milyen lehet az élete egy kutyának úgy, hogy a számára zavaró, benne félelmet keltő dolgok elől elbújni sem tud, és az ember támogatására nem számíthat...? Hédi napokig nem evett, most sem fogad el mindenkitől élelmet. Hajlamos félelmében odakapni.

Benji a gyepmesteri telepről érkezett, egy bassetes testalkatú, de nyomott orrú, nagyon furcsa, juhászkutya jellegű szőrrel megáldott kan kutya. Határozott jellem, nem mindig viseli jól, ha valamit akarata ellenére kell megcsinálni, illetve kan kutyákkal hajlamos kekeckedni, de egyébként egy kedves, nyitott, jó idegrendszerű kutya. Sajnos szívférges, így a kezelése megkezdődött a lassú módszer szerint. Ez nem jelent mást, mint Scalibor viselést, 30 naponkénti Advocate cseppet, illetve kéthavonta legalább tíz napig, de inkább két hétig egy Doxycyclin kúrát. Ennek folytatásával Benji is örökbefogadható, reméljük, hogy lesz valaki, akit ez nem riaszt el.

Az edelényi gyepmesteri telepen akkor altatnak, amikor teltház van, viszont most már az volt, így a régóta benn lévő kutyák élete veszélybe került, kitűzött dátummal várták a csodát. Edelény messze van, a kutyák közül egy sem volt olyan, akiért tömegek indulnak útnak, hogy örökbefogadják. Mi három kutyát fogadtunk onnan. Ötöt terveztünk, de kettő sorsa megoldódott máshogy, így hozzánk hárman érkeztek.

Ivó egy fiatal-felnőtt, fekete, tökéletesen meghatározhatatlan fajtákból összedolgozott keverék kan. Kedves, helyes, de szeleburdi kutya, akit még nem annyira az ember érdekel, mint a mozgás, kinti szagok, ismeretlen dolgok. Jelenleg egy kenneles, fizetős panzióban él, innen szeretnénk számára valami továbblépési lehetőséget találni, mert tartósan ezt sem fizetni nem tudjuk, sem pedig nem kapunk elég fotót, hírt, hogy hirdetni tudjuk őt.

Rafi egy nagyon szép küllemű, skót és német juhász keveréknek tűnő, közepes termetű keverék kan. Higgadt, de érdeklődő, nyitott, mindenkivel kedves, fiatal-felnőtt kutya. Más kutyákkal sem tűnik agresszívnek, alapvetően megfelelni akaró eb. Ő is panziózik, de neki is kell legalább egy ideiglenes befogadót találnunk...

Maci a harmadik szabaduló, ő kb. az örökbeadhatatlan kategória, pedig jószándékú, kedves kutya, de végtelenül jellegtelen, erősebb vonásokkal megáldott keverék. Ő is kenneles panzióban él, napi 1000 Ft-ért, de neki is nagyon kellene legalább egy átmeneti otthon, akik ontják magukból a képeket, illetve segítenek abban, hogy Maci a civilizált kutyalét szabályait megtanulhassa, és így növekedhessenek az amúgy nagyon alacsony gazdisodási esélyei.

A két "kiesett" edelényinél azt gondoltuk, hogy akkor ennyivel kevesebb a vállalásunk, amikor csörgött a telefon, és a miskolci gyepmesteri telep kutyáinak megoldást kereső csapat kért kétségbeesve, hogy vigyünk onnan is kutyát, mert nem tudják a karanténból kitenni a kutyákat, és baj lesz. Szó szót követett, először igent mondtunk egyre, aztán még egy kutya csatlakozott...

Latabár egy középkorú, energikus keverék kan, nagyon jó idegrendszerű, kedves, nyitott. Gazdája adta le a telepen, korábban biztosan nem volt rossz élete, de aztán hónapokat húzott le a telepen. A második legrégebb óta bent tartózkodó kutyaként egy altatás esetén nem lett volna kérdés a sorsa. Latabár, vagy a barátainak Latyi, megmenekült. Most ő is egy kenneles panzióban várja, hogy valakinek újra ő lehessen szeretett kutyuskája, szeretett Latyikája.

Vacak volt az a ráadás. A kutya szintén leadottként került a telepre, de teljesen befordult, nem érdekelte senki és semmi, neki nem lett volna hosszú a maradása, az ilyen kutyákat előbb-utóbb elkapja valami betegség, és szépen csendben elmennek. Vacak nem kereste az ember társaságát, még most sem bújik, nem követeli a figyelmet, a séták során is inkább felfedez. Cserében viszont más kutyákkal jól kijön, ugyan panziós helyen él, de már a nagy falka részeként. Ő is keresi legalább átmeneti otthonát, ideiglenes befogadóját.

Tirát, a szálkás szőrű tacskó szukát találták, de nem tudták volna hová tenni, sürgős volt az elhelyezése, így vállaltuk őt. Két hétig még az eredeti gazdáját kell ilyenkor keresnünk, ennek eleget is teszünk, tettünk, de nagyon nehéz elfogadnunk, hogy valaki gazdának mondhatja magát úgy, hogy a kutyában nincs azonosító chip... Merthogy ilyenkor amellett, hogy jogszabályi kötelezettség sérül, alapos a vélelem, hogy a kutya oltva sincs, hiszen az állatorvosok ennek hiányában nem adnak már veszettség oltást sem. Nem adhatnak. Nem adhatnának.

Lilla szintén tacskó, csak ő rövid szőrű. Ő családból érkezett. Lebénult, a gazdái az orvosi kezelését biztosították, de amikor annak hatására nem állt fel, kitűzték az altatását. A mátészalkai állatvédők kértek segítséget, miután már mindenki más elutasította őket. Mi nem tettük. Mérlegeltük a lehetőségeket, a kockázatokat, és Lilla azonnal kórházba került, ahol megoperálták.

Nem ő volt az egyetlen műtöttünk a héten, de tény, hogy az ő operációja volt a legnagyobb kockázatú. Vagyis... Berber csatlakozott kockázatilag, mert róla kiderült, hogy szívférges, de még emellett is vállaltuk az ivartalanítását, mert ivarosan képtelenség volt kordában tartani a kanokkal való kekeckedéseit.

Atlasz is átesett az ivartalanításon, és bár nagyon furcsa megjelenésű kutya, amolyan Quasimodo, de a hétvégén már látogatót is fogadott, és úgy tűnik, hogy szerelem szövődött már első látásra.

Habrolót is látogatták, szerencsére ez is nagyon jól sikerült, így már csak egy keveset kell arra várni, hogy ez a helyes, de félénk jack russel lányka végleges otthonába költözhessen.

Gazdisodásilag nem voltunk elkényeztetve a héten, de a nyári időszakban nem is nagyon számítunk másra, ilyenkor az emberek nyaralnak, pihennek, nem nagyon van idejük egy-egy új társ beszoktatására, inkább élvezik az önfeledt szabadságot. (Sajnos a nyár adományok szempontjából is elég szerény, mert a nyaralások, nyári extra kiadások annyira leapasztják a családi kasszákat, hogy a jótékonysági kiadásokat kénytelenek lecsökkenteni, vagy adott esetben nullára szorítani. Adni pedig jellemzően azok szoktak, akiknek maguknak sincs túl sok.)

Egyetlen kutyánk hagyott el minket, hogy egy gazdi oldalán folytassa, és nagyon hamar be is illeszkedett. Ez a kutya nem volt más, mint Berényi Rozi, akit rettentő állapotban, utolsó idős vemhesen találtak, és aki meglehetősen hosszú időt várt, mire rátalált a végleges családja.

A hetet egy kellemes, Dunában pancsolós sétával zártuk, ahová a megjelent önkénteseknek hála több tacskó forma védencünk is kijuthatott. Szervezünk még ilyet máskor is!

Ahogy a beszámolókból látható, igyekszünk mindenhol segíteni, legalább egy kicsit, hiszen egy-egy kutya átvétele, megmentése is segítség legalább annak a kutyának, de reményt ad az adott telepet felkaroló civileknek, hogy igenis elhallatszik a hangjuk, a segítségkérésük, nem csinálják hiába. Mi viszont nem vagyunk sem nagy szervezet, sem régóta működő szervezet, így a lehetőségeink korlátosak. Folyamatosan pénzszűkében vagyunk, így minden támogatás nagyon sokat jelent. Utalni az Eszkuláp Egyesület Magnet Banknál vezetett, 16200223-10054165 számú számlájára lehet, a mejgegyzés rovatba írjátok be, hogy "mentésekre". Emellett szükségünk van fuvarosokra, ideiglenes befogadókra, sétáltatókra és hirdetési segítőkre is.