A 26. héten gazdához adtunk egy számunkra nagyon kedves kutyát, majd pár nap múlva vissza is került. Aztán ezt ismételtük egy másikkal úgy, hogy ő majd a következő heti beszámolóban tér vissza hozzánk. Tudjuk, hogy az örökbeadás nem mindig szól örökre, mert az emberek meggondolják magukat, könnyen feladják, ha nem olyan idilli mégsem a gazdisodás, mint ahogy ők azt elképzelték. Aztán az életük során is sok minden történhet, amikor vállalt kötelezettségeiknek mégsem tesznek eleget, vagy amikor az örököseik nem vállalják magukra egy-egy élő társ gondját. Ellenőrzünk, sokak szerint túl szigorúan, de muszájból, mert még így is átmegy a rostán egy-egy olyan gazdijelölt, akik aztán később csalódást okoz. Nem nekünk, hanem valamelyik védencünknek. Ezt pedig egyik állat sem érdemli meg, hiszen ők kötődnek, ragaszkodnak, nekik a gazdis lét örökre szól papír és ígéretek nélkül is.

Mamka, a 13 éves veterán a mányi menedékben él. Pár hete felbukkant egy fiatal pár, akik őt szerették volna, csak azonnal nem tudták fogadni. Az örökbefogadó napon sétáltatták, megismerték személyesen is, így tudták, hogy Mamka milyen. Nem egyszerű eset, mert megvannak a maga dolgai, de közben meg mégis egy nagyon-nagyon szerethető kutya. Eljött a költözés napja, és mindannyian örömködtünk, hogy csodával határos módon ő is gazdára talált, hogy sikerülhetett egy ilyen is. Aztán pár nap is alig telt el, Mamkát vissza kellett vennünk, nem maradhatott. Minden, ami fel lett hozna vele kapcsolatban indokként, az örökbefogadók számára is tudott volt. Kérész életűre sikerült a csoda. Letörtünk nagyon, de szerencsére Mamka ezt az időt még csak egy kis kiruccanásnak tekintette, hamar visszarendeződött a menedék életébe. Újra gazdát keres, most már tényleg az igazit.

Nem Balut látogatták, de beleszerettek, így ő lett a szerencsés gazdisodó. Mi ezt hittük legalábbis, ráadásul a család nagyon elkötelezettnek tűnt, kevés otthonról távol töltött idővel. Ideálisnak tűntek. Hogy a történetnek nem ez a vége, nem a kutya tehet. De ez majd a következő heti beszámolóból kiderül. Balu mindenesetre kis kitérő után újra gazdit keres.

A legszebb kölyök volt az oroszlányi tacskó családból, de sajnos nagyon fajtatisztának tűnt, az érdeklődők pedig csak akként akarták volna. Mi tudtuk, hogy jóval nagyobb lesz annál, az már a kezdetekkor is látszott, hogy robusztus kutya lesz relatíve rövid lábakon. Ezen a héten, mint utolsó alomelhagyó és túlélő, végre Oktogon is kirepült. Esztergomba költözött, ha valaki összefutna vele, ne lepődjön meg.

Jucus, a szálkás szőrű tacskó szuka még csak most érkezett a romhányi állatvédőkön keresztül, a héten át is esett az ivartalanításon, majd onnan már nem ideiglenes befogadójához, hanem újdonsült gazdijához költözhetett, akivel azóta is nagy a szerelem. Jucusról sajnos kiderült, hogy korábban érhette valami baleset, mert a medencéje törött, illetve a farokcsont is letört, emiatt a farkát csóválni sem tudja. Műtéti beavatkozás nem szükséges, ez az állapot nem javítható, de sajnos fennáll.

Másik ivartalanítását nem a meleg napokra terveztük, de sajnos belobbant az emlősori nyirokmirigy állomány, így nem lehetett tovább halogatni a beavatkozást. Nagyon féltettük őt, de szerencsére, ahogy nagyjából mindent, ezt is ügyesen vette, szépen ébredt, és másnap már újra a régi volt a kutyaudvarban. Tudjuk, hogy egy ilyen, idős, bohókás megjelenésű kutya végképp nem zsánere sokaknak, de mi esetében is szeretnénk valamilyen úton-módon rátalálni arra a szerető családra, ahol Másik boldogan élheti le élete hátralévő idejét. 

Az ivartalanítás fontos és elengedhetetlen része az állatvédelemnek. Magára egy kicsit is adó szervezet ma már nem ad úgy örökbe, hogy erről nem gondoskodik. Így is hihetetlen az a versenyfutás, amit a bajba kerülő, gazda nélküli életekért folytatunk nap nap után, nem hiányoznak még a véletlen almok, a folyamatos kiskutya utánpótlás. Különösen nem úgy, hogy esetleg mi magunk járulunk hozzá egy-egy védencünk által. Mi ivartalanítva adjuk örökbe a felnőtt kutyáinkat, így a héten Jucuson és Másikon túl ketten még felkeresték ebből a célból az állatorvosi rendelőt.

Vacakot a miskolci gyepmesteri telepről mentettük. Kedves, elsőre a külvilág ingereivel elfoglalt, más kutyákkal kompatibilis macikutya. Gazdája halála miatt került a miskolci gyepmesteri telepre, ott teljesen befordult. Mostanra sokat változott, de egy végleges gazdi még nagyon hiányzik az életéből. Az eheti ivartalanítási beavatkozás után most már azt is tudjuk, hogy nem szívférges (előtte teszteltük), és hogy tényleg készen állna költözni.

Pacsi még csak 8 hónapos, de ez a kor is bőven megfelelő ahhoz, hogy az ivartalanítási műtét elvégezhető legyen. Pacsi ráadásul a hétvégén fordított egyet az életén, mert ugyan gazdára nem talált, de az egyik ideiglenes befogadó családunkat meggyőzte arról látogatásuk során, hogy vigyék őt magukkal otthonukba, legyenek átmeneti gondozói addig, amíg végleges gazdira nem talál.

Tesla is elhagyhatta a kórházatl, és ugyan még járni nem tud, kétnaponta át kell kötni a lábát, illetve a hólyagját is nyomni kell, rutinos csapattagunk vitte haza, ahol minden szükséges figyelmet és törődést megkap. Ha van esély arra, hogy erőre kaphat, és hogy normális életet élhet, minden feltétel adott. Most már csak a természeten múlik minden.

Nyár van, mindenhol teltház, az állatvédők is nyaralnak, de a potenciális gazdik méginkább, szóval sok helyen megtelt a létszám, sok helyen hirdetik ki, hogy már nem tudnak fogadni semmiféle állatot. Aki ment, tudja ezt. Aki gyepmesteri telepet üzemeltet, vagy ott önkéntes, az is érzi, hiszen befelé áramlanak az állatok, kifelé nagyon nem. Mi is így vagyunk ezzel, valójában bőven a tervezett létszámunk felett üzemelünk hónapok óta. Közel hetven védencünk van úgy, hogy még egy évesek sem vagyunk szervezetként, adó 1% bevételünk nem volt és még egy darabig nem is lesz, illetve nincsenek rendszeres nagy támogatóink sem belföldről, sem külföldről. Minden, amit meg tudunk tenni, a segítőinknek köszönhető. Nélkülük, nélkületek nem menne. Köszönjük hogy mellettünk vagytok!

Szóval a nyár meg a teltház ellenére három kutya érkezett a héten a gondozásunkba.

Az Állatmentő Sereg a csivavásokkal karöltve egy kutyagyűjtő ember kutyáinak átvételét szervezte meg, sok-sok belterjesen szaporított, csivava és tacskó alapokról indult keveréket kellett elhelyezniük. Felajánlottuk, hogy kettő kevésbé csivavás kutyát mi is tudunk fogadni, így érkezett meg hozzánk Csipi, a fiatal szuka és Dominó, a szinte még kölyök kan.

Sokan nem akarják tudni, de azért egyre többen mégis tudják, hogy vannak az országban olyan gyepmesteri telepek, ahol altatnak, ahol nem állatvédelmi szemléletben működnek, és a bekerülő kutyákra túl sok jó nem vár. Ezt mérlegelve döntöttünk Nudli, a tacskó forma keverék kan megmentése mellett. A túrkevei gyepmesteri telepről csatlakozott védenceink közé ez az emberközpontú, barátságos kutya.

Valójában nem terveztünk sok dolgot a hétre, egy rakás adminisztrációs feladatunk is van, amivel el vagyunk maradva, sok fizikai jelenlétet is igénylő intéznivaló is akad, miközben nálunk sincs örökbefogadási dömping, nálunk sem dől befelé a pénzbeli adomány, ahogy mi is folyamatos helyhiánnyal küzdünk, mert most még a fizetős panziók is inkább fogadják a normál áron panziózó, gazdás kutyákat, mint a kedvezményesen elhelyezett mentvényeket. Ennek ellenére ez a hét sem múlt el eseménymentesen. Ahogy talán egyetlen hét sem fog. Szerintetek?