Mint Gombóc Artúr a csokikkal, úgy voltunk mi ezen a héten, a 22-en az ideiglenes befogadóinkkal. Jutott mindenféle, de talán leginkább a villám verziónak örültünk, ugyanis Moher, aki múlt héten átköltözött egy családba a héten látogatót fogadott, ami olyan jól sikerült, hogy a gazdája halálát követően láncról mentett szépségünk megszűnt eszkisnek lenni, áttette a székhelyét Békéscsabára.

A zokogó ideiglenes nem olyan szép látvány, és elengedni minden kutyát nagyon nehéz, ezt azok, akik átmenetileg egyengetik egy-egy védencünk sorsát, pontosan tudják. A héten viszont az első, legeslegelső mentett kutyánk, a 15 éves Lexi néni költözött el tőlünk, egy osztrák szervezet biztosítja innentől a családi gondozását élete végéig. Ildiék nagyon sokat adtak ennek a veteránnak, de megtartani nem tudták. A könnyesre sikerült búcsú után Lexike meg sem állt Ausztriáig, ahol némi kezdeti nehézség után sikerült beilleszkednie.

Bukott ideiglenes az O alom panziósából lett, aki a hosszabb lábú, kellemes jellemű Ostromot nem tudta volna már elengedni, így vállalva a lakásban tartás követelményét is, véglegesítették kapcsolatukat.

Ez már három gazdis kutya a hétre, de nem álltunk meg itt, igazán szuper volt ez az időszak, még négy védencünk költözhetett el tőlünk, így örökbeadási rekordot döntöttünk, ha úgy tetszik, mert hét kutyát adtunk örökbe egyetlen hét alatt úgy, hogy mindannyian ellenőrzött, jó helyekre költöztek, nem csak oda kellett sétálni a kenneljük elé, hogy elvihesse őket valaki. Na, de ki az a további négy?

Fajtatiszta kutyát könnyebb örökbeadni, mint keveréket, különösen, ha ez a kutya egészen aprócska. Futkába egy másodperc alatt szeretettek bele visszavonhatatlan a látogatói, és vállalták azt is, hogy a saját jack russeljük mellett Futka életét is egyengetik a jövőben, tudva, hogy a kiskutya számára minden ismeretlen, nagyjából mindentől fél.

Kitti egy hihetetlenül jó kutya, egy tetszetős küllemű tacskó keverék szuka, akit a battonyai gyepmesteri telepről mentettünk. Szívférges, és ahogy az előző heti beszámolóban írtuk, sajnos ez az állapot még mindig adott, viszont így is akadt számára egy olyan gazdi, aki a lassú módszer szerinti kezelés folytatása mellett magához vette őt.

Atlasz esetében nem is mertük volna remélni, hogy ilyen gyorsan tovább is lép rajtunk, hiszen sem fiatal nem volt, sem pedig tetszetős, a nehéz felépítményt gyenge és rendkívül görbe lábak próbálták elhurcolni úgy, hogy sajnos ez nem volt fájdalommentes sem számára. Atlasz azonban mély benyomást tett a látogatójára, és azóta boldog, gazdis kutya. Hisszük, hogy ennyire jó élete ennek az ebnek még soha nem volt.

Sokat várt, de nem hiába, Mogyorónak egy hét alatt sikerült ideiglenes befogadóit bebuktatnia, így a státusza véglegesedett. A fiatal pár, aki őt választotta talán már tudja, hogy mekkora kinccsel lettek gazdagabbak, hiszen Mogyi nagyon jó kutya, érdemes vele foglalkozni is, mert rendkívül gyorsan tanul, alkalmazkodó és mindenkivel kedves.

Orvosi esetből is jutott erre a hétre is. A már szokásosnak mondható ivartalanításon két védencünk esett át, Latabár, a középkorú keverék kan, akit a miskolci gyepmesteri telepről mentettünk, és Rafi, aki altatás elől csatlakozott az eszkis csapathoz az edelényi gyepmesteri telepről. Latabárt az orvosi beavatkozás előtt látogatta egy hölgy, aki kertes házba keres kinti-benti kutyát, olyat, aki szereti a gyerekeket, és aki meg tudja tanulni, hogy a család macskája tabu. Reméljük, hogy Latabár lehet a szerencsés, aki ennek a kalandnak majd nekivághat.

Rafi egy végtelenül jó kutya, szerintünk szép is. Közepes termetű, nyugodt, de még sokat kell tanulnia a világ dolgairól. Az ivartalanítása után visszakerült a kennelbe, pedig nagyon szerettünk volna neki legalább egy ideiglenes befogadót találni. Nem sikerült. Egyszer talán majd rámosolyog a szerencse, mi igyekszünk mindent megtenni, hogy erre mielőbb sor kerülhessen.

Pamut szívférges, így az ivartalanításával vártunk, nagyobb testű kutyáknál, főleg szukáknál még az ilyen esetekben műtő orvosainkat sem kérjük meg a beavatozásra biztonsági okokból. Pamut viszont a nem oly régen lecsengett tüzelését, majd az azt követő álvemhességét követően vérezni kezdett. Nagyon erős volt a gyanú, hogy valami ciszta-daganat szerű dolog okozza a hormonális felborulását, és félő volt, hogy gennyes méhgyulladás lesz a folyamat vége, így egyeztettünk számára egy időpontot a beavatkozásra....

Nem nagyon volt még olyan hetünk, amikor nem érkezett hozzánk új kutya. Erre a hétre nem terveztünk senkit, mert rendeznünk kell a sorainkat. Aztán nem így alakult. Csibi és Csibész valószínűleg testvérek, mindketten négy évesek, szálkás szőrű tacskó keverékek. Gazdájuk halála után maradtak magukra, a ház közelgő eladásánál pedig már senki nem tartott rájuk igényt, altatni akarták őket. Nem mondhattunk nemet, így a szomszédok által időközben hatalmasra hízlalt kutyák megérkeztek az egyik családi panziós helyünkre.

Mindketten nagyon kedves, nyitott, emberközpontú kutyák, akik most nem is értik, hogy történt velük ilyen csoda.

Mányi menedékünk lakóit apró kezek kényeztették, ugyanis az Amerikai Iskola növendékei ellátogattak hozzánk, hogy egy kicsit kivegyék a részüket az önkéntes munkából. Kerítést festettek, illetve védenceink mellett folyamatos volt a jelenlétük, még a félősebbek is feloldódtak a végére. Az amerikai oktatási modellben a társadalmi felelősségvállalás, és így az önkéntes munka is fontos. A gyerekek tematikus hete erről szólt, így kerültünk a képbe mi. Nagyon örültünk a látogatásnak!

A hétvége spártaian zárult a Hard Dog Race-nek köszönhetően. Most rendezték meg a sorozatból a 6 km-es távot és 16 akadályt tartalmazó ún. Base versenyt, ahol kettő hat fős csapattal indultunk. A többség saját kutyával futott, gyalogolt, küzdött, de büszkeséggel tölt el minket, hogy még gazdira váró kutyáink közül is volt, aki a nyakába akaszthatta a táv leküzdése után az érmet. Ki gondolta volna például Lüsziről, a nyolc éves tacskó keverék szukáról, akinek pár hónapja az életben maradása sem volt biztos, hogy most vidáman letolja a spártai futamot? Ott volt Bio Barka is, aki Balázzsal már összeszokott párosnak számít, és akik szuper idővel teljesítették a HDR-t, illetve csatlakozott Pejva, akinek a meleg nagyon megterhelő volt, de aztán átjutva a holtponton végül boldogan célba futott felvezetőjével. 

Volt védenceink közül a kisvárdai menhelyről származó belga juhász keverék, Zizeg és a határ mellől mentett Hadtáp teljesítették a kihívást, mindketten gazdijaik oldalán. Büszkék vagyunk rájuk!

Ami pedig a legjobb, hogy a szeptemberi Hard Dog Race Wild-on, ami 12 km-t jelent és több akadályt már kettő, tizenkét fős csapat kiállításában gondolkodunk. Lehet jönni szurkolni, fotózni, segíteni!