A tanyavilág régen nem a társadalmi elszigeteltség, a szegénység és a reményvesztettség jelképe volt. A tanyákat értékes, megművelendő földek vették körül, aki ott élt, annak mindig akadt munkája a mezőgazdaságban, mindig el tudta magát tartani. Mostanra viszont már annyira megváltozott a világ, hogy ezek az egyedül álló házak a nyomor szimbólumai is lehetnének, ahol nem hogy megállt az idő, hanem el is kerüli őket jó messzire. Itt nincs még jelen sem, nem hogy jövő.

Ernő bácsi és felesége Kunszentmiklós külterületén élnek, a jövedelmük nagyon alacsony, gyermekük, egyéb családi támaszuk nincs. Mostanra a néni ágyhoz kötött, beteg. A bácsi ápolja őt, ahogy tudja, de már ő sincs ereje teljében, bottal közlekedik. Szégyen, nem szégyen, de néha a néni gyógyszereit sem tudják kiváltani, mert úgy biztosan nem hatnának, ha mellette meg enni nem tudnának, és felszámolódna a szervezetük.

Valaha tisztes életük volt, soha nem gondolták volna, hogy a nyugdíj már nem lesz fedezet egy tisztes szegénységi szint elérésére. Nem lett az. Szép lassan csúsztak lefelé, mostanra napról napra élnek.

A Deményista Mentor Klub által gyűjtött összegből tüzifát rendelünk számukra, erre nem volt pénzük, a leghidegebb napokon a szomszédasszonyuk adott a sajátjából egy-egy fűtésnyit, hogy ne fagyjanak meg.

Tárgyi adományként az alábbiaknak örülnének:

- tartós élelmiszer,

- kutya- és macskaeledel,

- Béres-csepp, időskori vitaminok, ízületi kopásra szerek,

- tisztítószerek.

Az idős házaspár koordinátorának elérhetőségét az eszkulap2016@gmail.com e-mail címen tudjátok kikérni. Köszönjük!