Nyolc. Nyolc kutyának adtunk a héten új esélyt úgy, hogy ebből... Nos, ebből hármat terveztünk. Aztán az élet olyan dolgokat sodor az ember elé, amelyekre felelősen, de mégis szívvel valami választ kell, hogy adjon, és most ez történt. Ez egyben azt is jelenti, hogy a létszámunk megint csúcsra járt, úgyhogy ahogy már lenni szokott, az elkövetkezendő időkben ismét erősebben kell az örökbeadásokra koncentrálnunk.
Az újfehértói gyepmesteri telep nem szerencsés földrajzi és társadalmi elhelyezkedését illetően, mert a folyamatos teltház és meggyötört kutyák ellentételezéseként nincs helyi szervezet, aki a telepen fotózna, onnan mentené a kutyákat, a telepet a nyíregyházi PCAS csapata próbálja menedzselni. Sok a bekerülő, kevesebb a kikerülő, ha úgy alakul, lehet altatás. Egy kutyát terveztünk, hogy segítsünk, de mivel volt kenneltársa, így lett belőle kettő.
Totyának neveztük el a tacskó ősöket is felmutató keverék szukát, aki több általunk ismert kutyára is emlékeztet ezért vagy azért. Félénk, kicsi, tökéletesen jellegtelen és így egyben maximálisan esélytelen is, pont az a kutya, aki funkcionálisan sem fogja belopni magát senkinek a vágyaiba, egyszerűen nem való semmire.
Rongyi, a fiatal puli keverék szeleburdi, de kedves, lelkes, megfelelni akaró, de az előéletében magas iskolai képzést biztosan nem kapott kan kutya. Ő kenneltársi becsületből jöhetett el, így akkor egy kennelt ki is ürítettünk, hogy azzal a telep gazdálkodni tudjon, és így talán megmentve pár olyan kutya életét, akiket a helyhiánynál elsőként altattak volna el.
A szállításban a PCAS segített, velük egyeztettünk akkor is, amikor ketrecekbe tették őket. Kiderült, hogy senki másra nem érkezett felajánlás, nincsenek örökbefogadók vagy átvevő szervezetek, a telepen pedig túl sok a kutya... A fenébe! Ha tudunk segíteni valahogy, miért ne tennénk meg? Hihetünk abban, hogy majd valahogy megoldjuk, összegyűjtjük a fedezetet? Mi hiszünk benne. Ahogy a keverékek fontosságában is, hiszen nekünk ők pont olyan szépek és szerethetőek, mint fajtatiszta társaik.
Zsemi egy tündéri közepes keverék szuka, szintén meghatározhatatlan fajta jelleggel, de hatalmas szívvel. Ő lett az egyik extra, aki csatlakozhatott, mert szerencsére a kocsiban volt extra szállítobox és hely is. Zsemi amúgy mázlista, mert egy rövid karanténidő után mehet ideiglenes befogadóhoz, ami számára nagy előrelépést jelent, de nekünk is könnyebb lesz őt a viselt dogainak mélyes ismeretében hirdetnünk, majd örökbeadnunk.
Manda egy félős, foltos, kis-közepes keverék szuka, ő a kutyaházban kuksolt. Világító, világos barna szemeivel az elesettsége még inkább szívbemarkoló és látványos, de mi reméljük, hogy rá fog jönni: az élete innentől jobb kell, hogy legyen, biztosan jobb lesz.
Mind a négyen gazdit keresnek, de már egy-egy ideiglenes befogadónak is nagyon örülnénk, hiszen a csapat panziós költsége tetemes lesz, amit nagyon nehezen finanszírozunk. Ha valaki úgy érzi, hogy segítene valamelyik védencünk átmeneti gondozásában, jelentkezzen az eszkulap2016@gmail.com e-mail címen.
Mongúzt egy erdős részen találták madzaggal a nyakában. Tele volt kullanccsal, bolhával, a teje csöpögött. Kerestük az esetleges kölykeit, de azok nem kerültek elő, a története is kicsit ingatag lábakon áll. Mindenesetre chip nem volt benne, parazitamentesítettük, illetve megkezdtük a testi-lelki rehabilitációját azzal, hogy reméljük, hogy ez a ránézésre is sokat szenvedett kutyalány hamar szerető gazdára talál. Tacskó forma keverék, vicces átmenetien drótos szőrrel.
Pindi egy négy hónapos rövid szőrű törpe tacskó szuka, akit egy tenyésztőtől vásároltak, de hamar kiderült, hogy Pindi nem lát. A család megvizsgáltatta, illetve tartotta, de be kellett látniuk, hogy ők nem tudnak megfelelő körülményeket biztosítani számára, így a segítségünket kérték. Pindi ideiglenes befogadónál várja, hogy valaki az egészségi állapotának korlátaival is beleszeressen és felvállalja őt. Pindi volt az idei évben gondozásba vett 125. védencünk.
Dugó hetek óta a túlélésre játszott a mérai gyepmesteri telepen. Nézegettük, hirdettük, de nem találtunk neki átmeneti helyet sem. A gyepmesteri telepeken viszont minden az életről és halálról szól, ha elfogynak az elhelyezési lehetőségek, az valakinek az altatást jelenti. Hosszas tépelődés után, azzal győzködve magunkat, hogy Dugó úgy néz ki, mint egy alpesi tacskókopó, fogadtuk őt.
A mányi kutyákra igyekszünk fokozottan figyelni, de minden bajban lévőt nem tudunk onnan sem elhelyezni. Mártírt, a pincsi keveréket láncon tartották, ott lakott, ahonnan Moncsi is érkezett. A lánc végén túl sok foglalkozásban, gondoskodásban, törődésben nem lehetett része, mer tmindenkire őrjöng, harapna. Nem mondjuk, hogy egyszerű menet lesz, mert egyelőre nagyon nem tűnik annak, de hisszük, hogy Mártírból is lesz még jó, kezelhető kutya. Valahogy csak össze tudjunk rakni a rommá zúzott kommunikációját, s elkezdhet újra bízni az emberekben. Mártír számára a gazdája kért segítséget az egyik kutyasétáltatónktól, így értesültünk róla, és döntöttünk az átvétele mellett, különösen, amikor az élete elleni tettekre való utalás is párosításra került a segítségkéréshez.
Akárhogy is számoljuk, ez így nyolc kutya. Nyolc frissen érkezett kutya, akik mellett jelenleg is több, mint ötvenet gondozunk. MI is mondhatnánk, és mondjuk is sokszor, hogy nem tudunk segíteni, de azért időről időre megmutatjuk, hogy az akarat néha elég ahhoz, hogy megteremtődjenek a mentés feltételei. A felelős mentés feltételei. Ebben leginkább az adományozóinkra, támogatóinkra számítunk, hiszen nélkülük sehol nem lennénk. Megtisztelő a belénk vetett bizalom, és igyekszünk ezt kimutatható, látható és megismerhető kutyák megmentésével megköszönni.
Moncsi, a fiatal szetter keverék szuka gazdis lett, egy többgyermekes családba került egy másik kutya mellé. A kezdeti beszokásnál próbálta bontogatni a szárnyait, de a családja jó eséllyel fogja tudni kezelni a helyzetet, hiszen Moncsi nagyon fiatal és megfelelni akaró, okos kutya.
Kökény sem keresi tovább a végleges otthonát, ideiglenes befogadói úgy döntöttek, hogy megtartják őt. Sokáig várt, pedig lakáshoz szokott, kedves, ragaszkodó, nagyon szerethető tacskó forma kutya, de megérte: álomhelyet fogott magának. Mi nem bánjuk, ha ideiglenes befogadóinkat így veszítjük el, a gazdisodás jó. Mindig.
HB, a félperzsa macska majdnem egy évet töltött ideiglenes befogadójánál, ahol nagyon megszerették, de be kellett látniuk, hogy macska tartására ők nem alkalmasak végleges gazdiként. HB FIV+ cicaként szigorúan csak egyedüli és benti kedvencként kereshetett családot, illetve a tíz éves kora sem vonzotta az érdeklődőket.
Sziszi, a gyömrői menhelyről kihozott szálkás szőrű tacskó keverék szuka átesett az ivartalanításon, majd ideiglenes befogadóhoz került. Az egészségi állapota miatt vissza kellett vinni az orvoshoz, mivel nem akart enni, de mivel időközben álvemhes is lett, így valószínűleg a tökéletesen összezavart hormonrendszer okozta a problémát. Sziszi most próbaidős, ha minden jól alakul közte és ideiglenes befogadói gyermeke és kutyája között, akkor szeretnék örökbefogadni. Kell a drukkolás!
A hétvégét Gödöllőn, az Ebugatta Pikniken zártuk. Nagyon jó hangulatú, profin szervezett rendezvényen vehettünk részt, ahol nem csak mi, hanem gazdikereső védenceink is jól érezték magukat. WW életében először tartott velünk, meglepően jól vette az akadályt. Hédi, Lepcsi, Gyöngyike és Rebeka viszont már sajnos rutinos rendezvényezőnek számítanak, de valahogy csak nem akar értük eljönni az igazi. Mindenesetre most segítséget kapnak a gazdikeresésben az RTL Klub Kedvenc Társállataink magazinműsorától, ugyanis a szeptember 30-án 9.30-tól látható részben egy rövid rész erejéig ők is szerepet kapnak majd. Figyeljétek a műsort!
