A határ vidékéről korábban is vettünk át kutyát, ezzel segítve az ott szolgálatot ellátó katonáink, rendőreink munkáját. Így legalább a szívükön viselt sorsú kutyákkal már nincs gondjuk, biztonságban tudhatják őket. Mostanában viszont a mentéseink inkább reaktívak, mint proaktívak. Ennél az állományi létszámnál sajnos ez egy normális jelenség, az ember vak és süket, nem lát és nem jár semerre, amerre bajban lévő állatokba bukkanhatna. A héten viszont megkerestek minket azzal, hogy egy fekete tacskó keverék kísérgeti a vonatokat egy ideje, viszont aznap reggel súlyos sérüléssel jelent meg a reggeli műszakban, a szája-álla törött, a fogai egy része csonttal tört, semmi sem volt a helyén a szájában. Ugyan a kiskunhalasi állatvédők átvették volna, de az orvosi ellátásának biztosítására nem láttak garanciát, így a kutya egy fél napnyi intenzív szervezést követően hozzánk került. A Felicavet Állatkórházban megoperálták őt, a kelebiai származására utalandó a Kele nevet kapta a keresztségben.

Aztán jelentkezett a kutya vélelmezett gazdájának a fia. Szerette volna visszakapni 75 éves édesanyja számára a frissen operáltatott ebet. Ugyan a kutya napok óta nem tartózkodott otthon, senki nem kereste, most, hogy megsérült és a gondozásunkba került, hirtelen fontossá vált. Egyedi azonosítója nem volt, pedig annak megléte esetén az első napon visszakerülhetett volna otthonába, hiszen a határok őrei olvastattak chipet. A kutya talált kutyaként csapódott a házhoz, valószínűleg nem először volt már az utcán, bármikor érhette volna baleset. Most még viszonylag szerencsésen megúszta, hiszen él, ha minden a tervek szerint alakul, szépen is fog gyógyulni, de nem látjuk biztosítottnak azt, hogy a jövőben jobban vigyáznának rá. Most is a katonák csalták el, ők etették, ők szoktatták el a háztól... Kele tulajdonjoga igazolhatatlan. Úgy volt kóbor kutya, mint sokan mások, jelöletlenül, valószínűleg ebből fakadóan oltatlanul is. Nekünk nem hiányzott egy újabb balesetes a gondozásunkba, de fogadtuk, gyűjtünk rá, ellátjuk és megfelelő gazdát keresünk számára az oltási programja befejeztével. Tudjuk, állatvédőként negatívak vagyunk, nem tiszteljük az embert. Megkaptuk. Ezzel a tudattal fogjuk nézegetni Kele leendő új életének képeit, ahol valaki szereti, figyel rá és ahol biztonságban élhet. Ideiglenes befogadót vagy gazdit keres, 2-3 éves, tacskónál nagyobb, de tacskó forma keverék kan. Kedves, barátságos, mindenkivel hízelgős, megfelelni akaró.

Ugyan most már tényleg teltházunk van, Kelén kívül is befutott egy tacskó szuka, a Lulu. Foglalkozás hiány miatt kerestek számára új családot, illetve a meglévő jagd terrierrel való konfliktusai miatt sem maradhatott. Egyelőre annyit látunk, hogy egy karakánabb, de összezavarodott kutyalány, akinek lesz mit rendbetenni a kobakjában ahhoz, hogy valahol kiegyensúlyozott életet élhessen. Ivartalanítását követően örökbefogadható, mindössze három éves és nagyon helyes. Ideiglenes befogadót is keres.

Az örökbefogadó napon egyeztetettek ritkán teljesülnek 100%-ban, de most büszkén mondhatjuk el, hogy mindkét ott lefoglalt kutyánk gazdis is lett. Hajnalt a hajdúhadházi gyepmesteri telepről mentettük, szerencsére ő nem töltött túl sok időt nálunk, hamar meglátta benne egy pár a leendő kutyatársat.

Picurka ellenben hónapok óta várta, hogy valakinek végre rajta is megakadjon a szeme. Jó természete ellenére nem igazán volt senki, aki magához vette volna őt. Szerencsére a személyes találkozás jó irányba fordította a  szerencséjét, és hamarosan már a balatoni nyaralóból fog beköszönni.

Mana és Marcsika egyszerre jöhettek el a kisvárdai menhelyről, mindketten félénk, alázatos, nagyon nehezen megnyíló keverék szukák. Nem igazán tudtuk őket rendezvényre vinni a félősségük miatt, de valahogy az érdeklődők is elkerülték őket. Ideiglenes befogadójuk, Niki, nehezen szakad el a nála állomásozó átmeneti védencektől, így azért, hogy a későbbiekben is közel tudhassa magához őket, a baráti körében kezdett el számukra megfelelő otthont keresni. Vagyis inkább találni. Merthogy Mana és Marcsika megtalálták azt az embert, aki mellett tovább nyílhatnak, és aki mellett megismerhetik a gazdisság érzését minden tekintetben.

Kucsma bácsi hamarosan Németországba költözik, az egyik segítő partnerszervezetünk helyezi őt el családi körülmények között. A veterán, süket és rozoga keverék kannak sajnos nagyon sok lehetősége itthon a gazdisodára nem akadt, így nagyon örültünk, amikor ez a lehetőség felvillant számára. A költözés július végén esedékes, de hogy már ott legyen, ahonnan majd elindulnak, a hétvégén egy fürdést követően átköltözött a mányi menedékbe.

A mányi menedékben sajnos a gaz túlságosan nagy teret nyert magának, szükségünk lenne gazoló, kertásó, kapáló segítőkre, munkatársakra. Egyszerűsített foglalkoztatottként bejelentjük a leendő csapattagot, a munkavégzés ideje rugalmasan megállapítható, az elszámolás óra alapú. Jó fizikumú, helyi, környéki diákok jelentkezését is várjuk 16 éves kortól. Valakinek van még kedve dolgozni? eszkulap2016@gmail.com