Balu végre gazdis lett. Ez a hét szuper híre. Egyszer már volt gazdis, de az nagyon rövid életűre sikerült, hamar lemondtak róla. Az új család elvitte magához pár próbanapra, de nem is volt kérdés a maradása. A kislány és ő nagyon egymásra találtak, így Balu egy német-magyar családnál véglegesítette magát, a két ország között fog ingázni.

Sajnos több gazdisodásról nem tudunk hírt adni, a nyár az uborkaszezon az örökbeadásokat illetően, ellenben a segélykéréseknek ez a csúcsidőszaka. Mostanra sajnos nagyjából minden szervezet megtelt, és ilyenkor kicsit felerősödnek az ivartalanítási felhívások, a felelős állattartás kérdése is, hiszen egyszerűen mind a kutyák, mind a macskák tekintetében eljutottunk a tarthatatlan állapotig. Egyszerűen az egész reménytelenné válik, nincs érdemi mentés, mert soha semmi nem elég. Szomorú ez, mert mindenkinek csak egy élete van, a gyepmesteri telepen elaltatott állatoknak pont úgy, mint a túlzsúfolt kennelekben halálukat lelő kutyáknak.

Gazdálkodásunk szempontjából is jó hír, hogy két védencünk ideiglenes befogadóhoz költözhetett. Purgát, az orosz-európai lajka szukát egy korábbi örökbefogadó családunk vette átmenetileg magához, így kutyatársaságban, benti tartás mellett folytathatja a gazdikeresést. Purga nem csak gyönyörű, de nagyon kedves, jó idegrendszerű kutya, akinek ideje lenne már gazdit találni.

Kele elhagyhatta a kórházat, de nem volt hová tennünk. Átmeneti jelleggel az egyik mányi, utcavégi kutyás vállalta a befogadást, így Kele családban lábadozhat tovább. Esetében az ivartalanítás még hátravan, mert érkezésekor a sérült állkapcsára kellett figyelnünk.

Orvosi körökből is akadt a hétre. Pamutot, a kuvaszt vittük szívféreg újratesztelésre, mert lejárt egy újabb Doxycylin kúrája, de sajnos a mostani tesztje is pozitív, úgyhogy a szívférgekkel való küzdelem folytatódik.

Ugyan nem családba, de talán kicsit nagyobb figyelem övezte helyre, a mányi menedékbe költözött át a veterán Kucsma bácsi. Az út előtt kellemes fürdőt vett. Nem titok, miért mozgattuk át oda: hamarosan elindul Németországba, ahol talán nagyobb szerencséje lesz a gazdikeresésben.

Itthon sajnos meglehetősen nehéz az idősebb kutyák számára szerető családokat felkutatni, ha meg az adott kutya még nagyobb termetű is, akkor gyakorlatilag lehetetlen. Természetesen máshol sem fenékig tejfel az élet, de az tény: a veterán ebek nagyobb eséllyel tudnak pld. Németországban vagy Ausztriában gazdisodni, mint nálunk.

Lulu családból érkezett dominancia gondok miatt, de nálunk nagyon komoly problémákat nem mutatott eddig, bár nem egy meghunyászkodó darab. A héten átesett a szívféreg-tesztjén, majd az ivartalanításán, így gyakorlatilag ez a szép tacskó szuka mehetne is gazdihoz.

Hangya nagyon félénk, de ő sem kerülhette el az ivartalanítási beavatkozást, a héten erre is sor került. Vilmos, a menedéki lakótársa nem volt túl boldog a tölcséressé vált Hangyától, de talán hamar elmúlik ez az állapot is. Hangya szépen alakul, de sajnos nagyon lassan. Családban sokkal látványosabb lehetne a fejlődése. Ha valaki magához venne egy szocializációs hiányosságokkal küzdő, egy év alatti, kis-közepes keverék szukát, nagyon nagy lehetőséget adna Hangya kisasszony mancsába...

Benji, a mi tömör tacskó formánk hajlamos okoskodni a kan kutyákkal, de alapvetően nem juttatja a dolgokat verekedésig. A hétvégén viszont sajnos őt verték meg másik kutyák, így egyértelművé vált számunkra, hogy Benjinek ideiglenes befogadót kell valahogy keresnünk. Mivel szívférges, így tudjuk, hogy erre az esély kisebb, de a lassú módszer szerinti kezelésnél valójában nagy félnivalója senkinek nem lenne.

Hosszú idő óta ez volt az első hét, amikor nem érkeztettünk új kutyát, ez pedig nagyon fontos a talpon maradásunk érdekében. Nem sokáig tudtuk megállni azonban, pedig gyakorolnunk kell az önmérsékletet, illetve nemet is meg kell tanulni mondanunk.