Egy hét alatt három kutyával gazdagodtunk, ők mindannyian a déli határainknál csatlakoztak az ott szolgálatot teljesítő katonákhoz és rendőrökhöz az élelem és figyelem reményében. Ezek az állatok azonban nincsenek ott jó helyen, és bár az ottaniak etetik őket, de ennél több kell a biztonságukhoz. Ráadásul van a határmenti kerítésnél bőven tennivaló, egy-egy állat igazán nem hiányzik oda, az amúgy is nagyon kemény feltételek mellett a védelmünket ellátók mellé. Minden tiszteletünk a kerítés őrzőinek!

Az elhelyezésre váró állatokról ezen az oldalon szereztünk tudomást, ha más is tud onnan kutyát vagy macskát fogadni, fel tudja venni az ottani segítőkkel a Facebook oldalon keresztül a kapcsolatot:

https://www.facebook.com/ittvagyunkveletek

Indulásként egy kutyát terveztünk onnan átvenni, aztán az egyik tagunk jelezte, hogy ő beszáll egy másik kutya elhelyezésének, ellátásának anyagi részébe, érkezzen kettő. Megszerveztük a panziós helyet, aztán pedig a területre való bejutást. Ezt követhette csak az autóút, amelyből így kettő is lett végül. Az első út során ugyanis az eredetileg kinézett két kutya közül az egyik nem jelentkezett, viszont egy kistermetű, fekete-fehér szuka kutya vállalta a pótlását.

Első lépésként a bácsalmási határkörzetből érkezett hozzánk Surranó, a fiatal-felnőtt, fekete, kistermetű keverék kan, aki azóta már ideiglenes befogadónál várja, hogy valaki beleszeressen. Gyakorlatilag a problémamentes kutya prototípusa, nagyon gyorsan alkalmazkodik, könnyen tanul, mindenkivel barátságos, kutyákkal sincs semmi gondja, alázatos. A lakásban a szobatisztaságot is hamar megértette, a pórázon sétálás és villamosozás is egyre jobban megy neki.

A másik kutya Hadtáp, egy fiatal-felnőtt keverék szuka, aki elsőre kicsit félénk, a változást nehezebben szokta meg, a bezártságot is szoknia kellett, de ő is nagyon igyekszik, és nagyon-nagyon szeretetéhes. Őt most még csak egy panziós helyen tudtuk eltenni, neki nagyon jó lenne mielőbb ideiglenes befogadót találnunk, ahol családban élhetne, és ott sajátíthatná el a civilizált kutyalét alapjait. Az ivartalanítását követő lábadozási időszak is kényelmesebb lehetne, ha azt egy meleg szobában, ráirányuló figyelem mellett tölthetné el.

Néhány nap elteltével jött a hír: az eltűnt keverék is előkerült, ugyan egy teljesen másik zónában van, megsérült, és egyébként sem fest túl fényesen, de megvan. Nekünk viszont oda nem volt sem engedélyünk, sem kapcsolatunk, így a határmenti szolgálatban lévőkre hárult a feladat, hogy valahogy eljusson a kutya ahhoz az emberhez, aki már pórázzal várta, és akitől mi is át tudtuk őt venni. Lenyűgöző együttműködés eredményeként sikerült Riadóláncot a gondozásunkba venni, Viki, a fuvart bonyolító tagunk elmondása alapján eufórikus élmény volt, amikor végre biztonságba helyezhette, hiszen annyi, de annyi ember és szervezés kellett a meneküléséhez. Úgy tűnik, hogy kellett is a gyors segítség, mert Riadólánc jó eséllyel babéziás, a kezelését megkezdtük. Ő is panziós helyen várja az élete jobbra fordulását, ehhez első lépésként egy ideiglenes befogadót keresünk számára.

Sajnos most egy jó darabig nem fogunk tudni új kutyákat átvenni a déli határainkról, de ennek a háromnak, aki hozzánk került, a lehető legjobb családokat fogjuk felkutatni. Ők most már nem fognak soha semmiben hiányt szenvedni, de ezt a lehetőséget csak azért kaphatták meg, mert katonáinknak, rendőreinknek nem csak a kerítésen van a szeme, hanem a helyén van a szíve is. Köszönjük!