Feladjuk, ennyi, nekünk már mindegy, hogy mi lesz tovább, ez az egész olyan reménytelen... Ja, dehogy! Ez a hét volt az egyik legszuperebb működésünk során, pedig augusztusban mindig megáll az élet. Velünk most valahogy kivételt tett, és az év nyolcadik hónapjában megajándékozott minket egy nyolc gazdisodást is felsorakoztató, intenzív működési héttel. Leírhatatlan az örömünk, még mindig nem is hisszük, hogy ilyen megtörténhet.

Kivel kezdjük? Talán a bukott ideiglenes befogadókkal, mert ott már az előzményeket ismertettük, és halványan utaltunk rá, hogy mi már tudjuk, mi lett a történet folytatása.

Kele gyakorlatilag 24 óra alatt csavarta mancsa köré ideiglenes befogadóit, akik jelezték is, hogy marad. A kelebiai állkapocs-csont törött tacskó forma kanocska így révbe ért. Az ő története az elején eléggé kuszára sikerült, mert jelentkezett a vélt vagy valós gazda fia, hogy az anyja kérné vissza a kutyát, minek fogtuk be egyáltalán. Szó szót követett, több telefonbeszélgetés után már eléggé sötét mélységekbe fordult a kommunikáció, majd megszakadt. Kele nem ment vissza, hiszen amellett, hogy chipje, oltása nem volt, amit igazolni lehetett volna, de jó helye sem. A kutya nem az utcára való. Ha valaki nem tudja legalább a kerítésén belül tartani az állatát, az nem gondos gazda. Akkor sem, ha korával, a kutya befogadott voltával vagy bármi egyébbel próbálja felmenteni magát.

Kele hasonmása, Teó szintén véglegesítette magát sétáltatóból lett ideiglenes befogadóinál. Az ő története sem kevésbé cifra, az ő gazdája is ismert előttünk. Kutyái akkor kerültek állatvédelmi gondozásba, amikor ő kórházba került, a kutyák pedig ellátatlanul egy lakásban ragadtak. Hárman voltak, egyet örökbeadott más szervezet - az a kutya már nem él, elütötte egy autó. Hozzánk a maradék kettő került, Teó és Csöpi. Ezen a héten Teó kirepült, úgy döntött, hogy a továbbiakban ismét nekifut ennek a gazdis dolognak. Mi nem bánjuk.

Olimpia renitens viselkedése miatt került vissza, mi pedig egy trénernél helyeztük őt el, hogy kiderüljön, valóban annyira problémás-e. Nagyon szépen haladt az alapokkal, és közben szépen bedolgozta magát trénere szívébe, aki úgy döntött, megtartja őt. Nagyon jó dolga lesz, és a habitusának megfelelő foglalkozást kaphat, ráadául egy olyan ember mellett, akit állatvédő munkánk legeslegeslegeleje óta ismerünk.

Az elmúlt hétvégi örökbefogadó nap eredményeként is lett két kirepülőnk. Az egyik a keceli gyepmesteri telepről mentett, kistermetű, de különösebben nem típusos, ezért az emberek figyelmét nem felkeltő keverék szuka, Mimi. Egy fiatal pár fogadta örökbe, és az első visszajelzések alapján nagyon jól alakul a közös életük.

A másik gazdisodó Róka, az egy év alatti, utcán talált tacskó keverék kan volt, aki érthetetlen módon hosszabb időn át kellett, hogy várjon erre a pillanatra. Hamar átvette az uralmat gazdija kanapéja felett, nagyon-nagyon élvezi a csak neki járó figyelmet.

A Tacsi Pancsin szerettek bele gazdijelöltjei pufóka párosunk törpe tagjába, Botiba. Ez a jó idegrendszerű, kedves és ragaszkodó kutya Pápára költözött egy hasonszőrű tacskó és egy német juhász mellé, és nagyon gyorsan sikerült szoros kapcsolatba kerülnie gazdáival.

Buktát, a korosabb szálkás szőrű tacskó kant Angliában fogadták örökbe, az örökbeadásnál az egyik Magyarországról Angliába mentő szervezet volt segítségünkre. Bukta rendben megérkezett, nagyon jól vette az akadályokat, új otthonában pedig álmodni sem mertek volna nála jobb kutyát.

Kimondásra került még egy bukta a héten... Régebb óta ideiglenes befogadónál élt már Inda, az egyik első mentvényünk, aki annak idején a Pacsi Menhelyről jöhetett el, és hamar kiderült, hogy a kennelben mutatott félénksége a lakás láttán elmúlik, merthogy valószínűleg előtte lakásban élhetett. Sokat várt. Sok minden történt vele a gondozásunkban, de olyan felszabadultan futkározni és rajongva szeretni, ahogy befogadói videóin láthattuk, csak náluk tanult meg. Mérlegeltek, számot vetettek és úgy döntöttek, hogy Inda marad. Mindenképpen ez a hét híre még nyolc örökbeadott kutya mellett is. Köszönjük!

Jó lenne, ha akadna egyszer egy hét, ahol csak gazdisodásokról adhatnánk számot, de most sem csak ennyi történt. Új kutyákat is fogadtunk, közöttük rögtön egy kölyök testvérpárt, Miezt és Murist, akiket egy mányi család kertjébe dobtak be. Mivel ők saját magukat is nehezen tartják fenn, a kiskutyákkal kapcsolatban semmit nem tudtak vállalni, mi biztosítottuk a parazitamentesítésüket, első állatorvosi vizsgálatukat, oltásukat, illetve élelmezésüket, de ezen a héten a magas fertőzésveszély miatt elhozni még nem tudtuk őket. Mivel Mányba települtünk egy aprócska rehabilitációs menedékkel, mely nem csak kutyáinkat, de önkénteseinket is képes feltölteni, így a település bajban lévő állataira igyekszünk fokozottan figyelni. Ez nem jelenti azt, hogy mindenkin tudunk segíteni. Sajnos.

Zorba egy fajtatiszta rövid szőrű törpe tacskó kan, aki gazdától érkezett hozzánk, egész pontosan a tenyésztője kért számára segítséget, miután a kutya korábbi tulajdonosai szeparációs szorongása miatt tíz hónapos korában visszaadtak. Nagyon sok érdeklődő volt rá, természetesen őt sem adjuk örökbe ivarosan, és bár az még egy következő hét eseményei közé tartozna, már most leírjuk: gazdijelöltes.

A fajtatiszta kutyákra, főleg, ha azok fiatalok, nagyon sok az érdeklődő, ez ránk is nagyobb terhet ró, hiszen több e-mailt kell kezelnünk, több látogatást kell szerveznünk, és egy kutyát csak egy helyre tudunk örökbeadni. Mindenesetben igyekszünk ezt az egy helyet úgy kiválasztani, hogy a kutya számára a lehető legjobb döntést hozzuk meg.

Az Állatmentő Sereg kért segítséget egy kobzott tacskó keverék kan számára, akit egy állattartástól időközben eltiltott embertől hoztak el több más kutyával együtt. Gyűrű fülét valaki valamivel megnyírta, mindkét fülvégéből egy lyukasztónyi rész hiányzik. Szerencsére ez a fizikai sérülés hamar elmúlik, abban pedig csak reménykedni merünk, hogy a lelke is rendbe fog jönni. Gyűrű egy két év körüli, megfelelni akaró, kedves, de most még kicsit félénk tacskó keverék kan.

Lulu, a három éves rövid szőrű tacskó szuka ideiglenes befogadóhoz költözhetett egy rutinos tacskós önkéntesünkhöz, ahol sokkal több dolog derülhetett ki róla, már ami a viselkedését illeti. Szerencsére a tacskó társaság ellen semmi kifogása nem akadt, és bár pórázon az idegen kutyákat ugatja, a vele együttélőket nagyon hamar elfogadta. Lulut többen is látogatták, hamarosan a gazdisodásáról fogunk hírt adni, de előtte még vár rá egy kihívás: ideiglenes befogadójával indul a Hard Dog Race Wildon, ami 12 km terepfutást és 22 akadályt jelent.

Lepcsi egy csendes, kedves, aprócska és idős kutyahölgy, ha személyesen találkozik vele valaki, biztosan beleszeret, de a képekről valahogy nem jön át, hogy milyen is ő valójában. Igyekszünk majd valamelyik örökbefogadó napunkra kivinni, hátha az meghozza számára a várva várt családot. A héten Lepcsi esett át az ivartalanításon, vagyis valójában ivartalanítva volt a szó korábbi értelmében, a régi eljárás szerint: csak a méhét vették ki, a petefészkek benn maradtak. Most azokat is kivetettük, de biztosak vagyunk benne, hogy Lepcsinek valaha gondos és szerető gazdija lehetett. Egy ilyet keresünk neki most is, élete utolsó idejére.