Magyarország most már nem csak eseti jelleggel, behurcolt fertőzött egyedeket találuk, a szívférgesség az általános felmelegedéssel és a terjesztő szúnyogok gyors alkalmazkodásával sajnos nálunk is elterjedt. Különösen érintett a keleti országrész, ezen belül is a Tisza vízgyűjtő területe, de a fertőzés bárhol felbukkanhat.

A szívférgek a lárva állapotukból többszöri fejlődési ciklus váltással kb. hat hóna...p alatt alakítják ki felnőtt állapotukat, utána már szívósak és hosszúéletűek. Az erek falát rongálják egy, az ott élő, nekik táplálékot szolgáltató baktérium után kutatva, megtalálhatóak a tüdő artériáiban, magasabb fokú fertőzöttség esetén vagy stressz hatására a szívben is. A nem kezelt parazitás érintettség az állat elhullását eredményezi. A szívférgességnek külső, egyértelmű azonosítására alkalmas tünetei nincsenek.

Hat héttel ezelőtt kezdődött a kaland, akkor indult nyilvánosan az Eszkuláp Egyesület élete. Akkor is leírtuk, de most, hogy a halottainkról emlékezünk, újra megtesszük. Az egyesület névadója az egyesület elnökének örökbefogadott, kerekesszékes kutyája volt. Eszkuláp az orvosi maximum fél év kínszenvedés helyett öt és fél év boldog és kiegyensúlyozott életet kapott, de a környezete is rengeteget tanult tőle. Életigenlése, ösztönösen működésre kódolt szervezete és makacssága irányt mutattak akkor is, de most is. Eszkuláp kitartó volt és egy ikon. Igyekszünk megfelelni ennek a szellemnek, igyekszünk úgy menteni, hogy a kevésbé tetszetős, a kevésbé könnyen örökbeadható, a kevésbé könnyen menthető kutyák is esélyt kaphassanak egy jobb, egy kiegyensúlyozottabb életre.

Most járunk a 16. mentett kutyánál, jelenleg tíz gazdikereső kutyát gondozunk. Nagyjából ennyi is az a létszám, amit biztonságosan kezelni tudunk, de már dolgozunk azon, hogy legyen egy olyan menedékünk, ahol 10-15 kutya számára biztonságos feltételeket tudunk kialakítani, de ideiglenes befogadókra mindig szükségünk lesz, így ha valaki csatlakozna, azt nagyon megköszönnénk. Novemberre jutottunk el oda, hogy talán sikerül szerződést kötnünk egy külterületi, aprócska, felújításra szoruló, de lakható kisházra, nagyon izgulunk, hogy minden rendben menjen, hiszen nehezen találtunk olyan ingatlant, ahol a kutyák számára is kialakítható egy élhető élettér. (Aki valaha próbált már kutyával költözni, nagyjából sejti, hogy mire gondolunk.) Beszámolunk majd róla, ha már biztos lesz, de nem csak beszámolunk, hanem számítunk is a segítségetekre, hiszen tennivaló is lesz bőven.

Első lépésként ép, de fel nem használt járólapot, csempét gyűjtünk. Pár darab is jöhet, hiszen nem a cél, hogy egységesen legyen leburkolva a kutyák számára kialakítandó felület, hanem az, hogy tisztítható burkolatot kapjon. A felajánlásokat Budapesten az V. és a XI. kerületben, illetve Érden tudjuk átvenni előzetes egyeztetést követően.

Szintén fontos, hogy a telken lévő kb. 30 m2-es faházat kívülről leszigeteljük, hogy lehessen benne a nagy hidegek során is lakni. Ez hozzávetőlegesen 200.000 Ft-ba kerül majd, amit a támogatásaitokból kell előteremtenünk, így nagyon-nagyon számítanánk rátok. Utalni az Eszkuláp Egyesület Magnet Banknál vezetett,16200223-10054165 számú számlájára tudtok, a megjegyzésbe írjátok be, hogy SZIGETELÉS. A menedék még nem lesz ettől készen, folyamatosan jönni fogunk a tennivalókkal, gyűjtésekkel, segítségkérésekkel, illetve számítunk a kétkezi munkátokra is. Megalakulni, az alapokat letenni nehéz, de nem lehetetlen, mi pedig hisszük, hogy veletek sikerülni is fog.

A héten négy új kutyával bővültünk, ez pedig elég tekintélyt parancsoló létszám. Sajnos mindannyian panziós elhelyezést tudtak csak kapni, mivel ideiglenes befogadókat nem találtunk számukra. Így is családi környezetben élhetnek addig, amíg eljön értük az igazi.

Pomonát Gyömrőn találták, ott vert tanyát egy háznál. 6-8 éves, tacskó jellegű keverék szuka, aki mindenkivel barátságos, más kutyákkal is jó viszonyt ápol. A lakásban szépen viselkedik, hamar megszokta a kényelmet és a meleget. Azonosító chipje nem volt. A szívféreg-tesztje szerencsére negatív lett, így át is esett az ivartalanításon.

Chilli és Dödölle számára egy állatvédő partnerünk kért segítséget úgy, hogy a két kutya indulásként azonos helyre kerülhessen. Gazdájuk nem tudott velük eleget foglalkozni, a hosszúnál is hosszabb órákat töltöttek egyedül, egy lakásba zárva. Mindketten fiatalok, kedvesek, barátságosak, más kutyákkal is tökéletesen kijönnek. Chilli meg is trimmelődött az érkezése után, hogy jobb szőrben legyen, de mivel eddig valószínűleg nyírva volt, sajnos már nagyon puha a szőre. Dödölle egy lovas kiránduláson vett részt, amit nagyon élvezett, de a sok futástól rendesen el is fáradt. A hét számukra is tartogatott szívféreg-tesztet, melyet szerencsére negatív eredménnyel zártak, majd azt követően mindketten átestek az ivartalanításon is. Chilli gazdijelöltes is lett, hamarosan új gazdihoz költözhet majd.

Sármány a Szentendrei-sziget egyik kijárós kutyája volt, tíz éve azzal telt, hogy minden tüzelését megszült kölykökben fejezte be, amelyek így vagy úgy, de eltűntek. Ennek a folyamatnak vetettünk most véget azzal, hogy a gondozásunkba került, és ezzel a lendülettel, egy negatív szívféreg-teszt után át is esett az ivartalanításon. Sármány egy álomkutya, finomlelkű, kedves, könnyen kezelhető, és természetesen ő is tökéletesen használja a kanapét. Kezdő kutyásoknak is nyugodt szívvel ajánljuk, már akit nem rettent el a tíz év körüli kora.

Hadtáp múltkor kihagyta az ivartalanítást, mert egy baleset miatt nem ért oda a rendelőben a rögzített időpontjára, viszont most ő is kés alá került. A lábadozást a kedvenc helyén, a kanapén heverve gondolja lebonyolítani, a korábban biztosan csak kinn tartott kutyalány mostanra úgy megszokta a meleget, hogy ki sem teszi a lábát a szobából, egyenesen fel van háborodva, ha ki kell mennie, hogy a dolgát elintézze. Hadtáp félénk, de kedves, rosszindulattól mentes kutyalány, akinek szeretnénk megtalálni a végleges otthonát.

Szintén a határ mellől érkezett Riadólánc, akit a hétvégén egy potenciális gazdijelölt látogatott, de sajnos nem volt meg az örökbefogadáshoz szükséges kémia, így Hadtáp továbbra is gazdikereső. Időközben elmondhatjuk, hogy lakáshoz szokott, hogy a sétákat, városi zajokat megszokta, és hogy azokkal, akiket már ismer, barátságos, közvetlen, viszont idegenekkel még mindig félénk.

Örökbefogadással kapcsolatban az eszkulap2016@gmail.com e-mail címen tudtok érdeklődni, de ide várjuk az ideiglenes befogadók, önkéntes segítők jelentkezését is.

Van olyan, amikor az ember elkésik. Szörnyű átélni, szörnyen nehéz feldolgozni, de ettől még a tény tény marad: nem mindig sikerül időben elhozni egy-egy kutyát ahhoz, hogy valóban esélyt tudjunk neki adni. Barackot a fehérgyarmati gyepmesteri telepről hoztuk el egy héttel az "S.O.S. holnap elaltatják" felhívás után, melyet egy másik szervezet osztott meg. Nem tudtunk tovább várni, mert láttuk a friss képeken, hogy a kutya egyre soványabb annak ellenére, hogy magas vemhes. Barack egy tündéri, három év körüli keverék kutyalány volt, és sajnos hiába hoztuk el, hiába biztosítottuk számára a biztonságos, meleg környezetet, nem tudtunk rajta segíteni. Hogy mi történt? Megindult a szülés. Barack pedig nem volt elég erős ahhoz, hogy megszülje a kölyköket, de sajnos a műtétet a legyengült test nem élte túl, ahogy a kölyök sem. Az egésznek nem szabadott volna így történnie. Feldolgozhatatlan. Borzalmas. Barack, nagyon sajnáljuk, hogy így alakult, nem erre tettünk neked ígéretet, amikor végre kiemelhettünk a telep rácsai mögül.

Még egy kutyát hoztunk el ugyanarról a telepről, ahonnan Barackot, őt Vadalmának neveztük el, egy kisebb termetű, spánieles-tacskós jellegű keverék szuka. Mivel tudtuk, hogy a Futrinka Egyesület Tacskó Fajtamentése is jelentkezett érte, így megkérdeztük, hogy szeretnék-e átvenni a kutyát. A válasz igen volt, így Vadalma már az ő gondozásukban keresi végleges otthonát. Reméljük, hogy hamarosan meg is találja azt, hiszen fiatal, kedves és egy kis odafigyeléssel nagyon jó társkutyává nevelhető kutyalány.

Lett egy szetterünk is a héten, de az története furcsak fordulatot vett... Sokat tanultunk az esetből, nem is fog előfordulni többé. Benellyt egy tenyésztő hirdette az egyik online hirdetési portálon eladásra. Az egyik önkéntes segítőnk úgy döntött, hogy ő igyekszik előteremteni a kutya vételárát, ha utána át tudja nekünk őt adni a gondozásunkba. Így érkezett meg Benelly, a félénk angol szetter szuka, akit átmenetileg egy panziós helyünkön szállásoltunk el, hogy ivarosan ne kelljen őt kiadni ideiglenes befogadóhoz. A tenyésztő nem volt elégedett az elhelyezéssel, a kutyát visszakérte. Mivel nekünk a legutolsó dolog, amire szükségünk van, egy olyan kutya, akit valaki magáénak érez, Benelly "visszaköltözhetett" a tenyésztőhöz. Valójában azóta már tudjuk, hogy nem oda költözött, hanem egy másik szervezethez, aki egy másik, nem szetter kutyát is átvett tőle... Mindenesetre ha másra nem volt jó a dolog, az ember biztosan tanult belőle: nem csak a tenyésztőről persze.

Gazdisodásokról is hírt adhatunk, ez pedig nagyon jó dolog, hiszen egy hónapnyi idő még szinte semmi a működés területén, mégis sikerült már egy-egy kutyánkat családban elhelyezni. A héten Evetkét látogatták meg újra a múlt heti érdeklődői, és szerencsére a közös séta annyira jól sikerült, hogy Evetke át is költözött új otthonába.

Surranót is felkereste egy nagyon szimpatikus pár, miután rendben átesett az ivartalanításon, esetükben egyedül a meglévő, szintén fekete, saját kutyájuk véleménye volt a mérvadó, de neki is bejött a mi határvadászunk, így Surranó már új otthonában tölthette a hétvégét. Ideiglenes befogadója igazán jó ómen, hiszen nála volt Pimpa, majd most Surranó, de mindketten rekord gyorsasággal gazdisodtak is, miután hozzákerültek. Köszönjük neki a gondoskodást!

Riadólánc ugyan még nem gazdis, de fuvaros segítője és önkéntes menedzsere elvitte őt megtrimmelni. Köszönjük Winkler Vikinek, a Szveti Kutyakozmetika tulajdonosának, hogy személyesen ő vette kezelésbe ezt a szőrmókot, hogy az első kozmetikai kezelése ne legyen számára rossz élmény. A szépülés után ideiglenes befogadó jelöltek látogatták, és Riadólánc el is költözhetett hozzájuk, hogy ott várja a végleges gazdi felbukkanását.

Úgy volt, hogy Hadtáp is ivartalanításra megy, de az M0-ás elkerülőn történt baleset miatt sajnos nem ért oda a tervezett időpontra. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem is fog átesni a beavatkozáson, de talán addigra felbukkan az a gazdijelölt, aki boldogan várja majd az ő kis szomorú szemű kutyalányát a műtét után. Ugye, így lesz?

Hamarosan Eszkimó is mehet ivartalanításra, illetve a farkát is plasztikáztatni kell majd, mert a farka vége nemes egyszerűséggel leesett. Ideiglenes befogadója meglehetősen meglepődött a történteken, de szerencsére komolyabb baj nem történt. Valószínűleg a balesetben sérült meg annyira a farkincája, hogy gyakorlatilag elhalt, de mivel mindenki a medencéjére és a lábára koncentrált, így ez a rész kezeletlenül maradt. Szerencsére Eszkimó szépen elkezdte használni a lábait, óvatosan gyalogol, szépen mozog. Hamarosan tökéletes kutyalány lesz belőle. Ő is gazdára vár még, ha valaki beleszeretne ezekbe a csodálatos szemekbe, ne habozzon írni!

Lexi 15 éves, süket és rosszul lát, nem szobatiszta. Ezek együttesen nem nagyon helyezik őt az esélyesek közé, de ettől még mi nagyon szeretjük őt, ideiglenes befogadói pedig mindenben a gondját viselik. A héten ellátogatott az állatorvoshoz egy vérvizsgálatra és egy székletvizsgálatra, mert valahogy nem rendeződött a végtermék, mindig hígabb maradt, ha a rizs kikerült az étrendjéből. A jó hír, hogy Lexinek semmi baja, a székletminta mindenféle parazitától, baktériumtól vagy egyébtől mentes volt. A vérképe a korának megfelelő, a kora pedig, mint tudjuk, elég magas ahhoz, hogy az egyes szervekben már legyen vérképileg is azonosítható kiugrás.

Védenceinkről az eszkulap2016@gmail.com e-mail címen lehet érdeklődni. Ha valaki tagnak szeretne jelentkezni, ideiglenes befogadón lenne vagy más módon segítené a munkánkat, szintén ezen a címen érdeklődhet.

Működésünket teljes mértékben adományokból kell finanszíroznunk. Minden forint, legyen az akár csak kevéske is, nagyon sokat számít. Utalni a Magnet Banknál vezetett 16200223-10054165 számú számlánkra lehet. A befolyó összeget teljes egészében védenceinkre fordítjuk. Köszönjük!

Rengeteg az utcán, gyepmesteri telepen és menhelyen lévő kutya. Ez egy olyan tény, amellyel vitatkozni sem lehet, nem is érdemes, mint ahogy arról sem, hogy mindig így volt-e, és csak az Internet és okostelefonok adta lehetőségek mutatnak rá egyre jobban olyan dolgokra is, amelyek régen rejtve maradtak a szélesebb publikum számára, vagy a valóságban nem javul a helyzet, és egyre kevésbé vagyunk képesek elköteleződni, egyre inkább tárgyként tekintünk a velünk élő állatokra. Lehet, hogy a kötődési képességünk azáltal, hogy gépek vezérlik és határozzák meg az életünket, eltompul, elveszik?

Sokszor találkozunk azzal a szemlélettel, amely pénzben igyekszik kifejezni valaminek az értékét. Egy autó pontosan beárazható, de hová áraznánk a barátságot, a szeretetet, a ragaszkodást? Egy keverék kutya értéke nulla, ha eladási árban gondolkodunk, de valóban csak ennyit ér? Nem lehet, hogy ezerszeresét is egy jobb gépjárműnek csak azért, mert olyat ad, ami nem pótolható, nem biztosíthatja úgy más, tehát egész egyszerűen abból fakadóan, hogy nincs "helyettesítési" lehetőség?

Sok jó gazda van. Ők azok, akik akkor is felelősen gondoskodnak az állatukról, ha az beteg lesz, ha rosszat csinál vagy ha az élet rendje szerint megöregszik, de akkor sem szabadul meg tőlük, ha válik, ha gyereke születik, ha elköltözik, ha elveszíti a munkáját, ha megromlik az egészsége, ha... Ez pedig jó dolog, mert azt a biztonságot adja, hogy igenis van kinek örökbeadni, vannak itt olyanok, akik tiszteletben tartják az életet, és képesek kötődni, felelős döntéseket hozni, egy állat iránt szeretetet érezni.

Sok rossz gazda is van. Ezek egy része annyira nem tekinti társnak a kutyát, hogy a gazda-kutya viszonyt nem is tudja értelmezni: a kutya azért van, hogy őt kiszolgálja, őrizze a portát, de tegye azt úgy, hogy enni sem kér. Ha elmegy, megszöki, az is az ő baja, miért nem becsüli meg magát. A másik csoport talán valamikor jó gazdának indult, de aztán egy döntési pont kihozta belőlük a rossz gazdát, az olyan személyt, aki valójában nem alkalmas állattartásra, de aki pontosan tudja, hogy mit jelentene ez, és éppen ezért foggal-körömmel küzd azellen, hogy őt megbélyegezze bárki, vagy akárcsak magát kellene rosszul éreznie. Ő az, aki felmenti magát, de felmentést kér attól is, akinek végül a nyakába varrja a problémát, hiszen ő mi mást tehetett volna...?

Hogyan menthetnénk fel valakit, ha vannak emberek, akik

- mind belföldi, mind külföldi költözéseik során magukkal tudják vinni szeretett kedvenceiket még akkor is, ha tudják, hogy állatokkal együtt nehezebb és sokszor költségesebb megtalálni az új otthont,

- elfogadják, hogy idős kutyájuk már melegre és nyugalomra vágyik, nem akarják rákényszeríteni mindazt, amit fiatalkorában tudott, csak örömmel nyugtázzák, hogy  társuk még őszülő pofival is gyönyörű,

- akár kölcsönt vesznek fel, hogy állatkájuk betegségével kapcsolatos számláját rendezzék, és egy percig sem merül fel bennük az elaltatás gondolata,

- tudnak kutyát, macskát és egyéb állatot is tartani úgy, hogy közben gyermeket várnak, majd a baba megszületése után gyermeket nevelnek a legnagyobb összhangban és biztonságban,

- ugyan szomorúak, hogy megsemmisültek a bútoraik, leszakadt a függöny, valaki megrágta a cipőiket, de kutyaiskolát, kutyatrénert keresnek, hogy a szeparációs gondokat megoldják,

- azt merik mondani a szomszédoknak, hogy a házszabály vagy az ő kutyatartási elképzeléseik nem elégségesek ahhoz, hogy az állattartást megtiltsák, mert egész egyszerűen ez nem így működik.

Hogy több-e a bajban lévő kutya? Lehet. Szerencsére állatvédő szervezet és állatvédelmi szemléletben működő gyepmesteri telep is egyre több van. Sokszor elmondjuk, hogy az ivartalanítás és a felelős állattartás az, ami megoldást hozhat, illetve az évek óta kötelező chipezés betartatásával legalább az eredeti gazdák felkutathatóvá válnának... És ott van még egy nagyon fontos dolog: az állatot szeretni kell. Nem úgy, mint egy divatos ruhát vagy egy menő tárgyat, hanem úgy, mint egy társat. Enélkül nem leszünk, nem lehetünk soha jó gazdák.

A szeretet a kulcs. Bármilyen banálisan is hangzik.

Gyakorlatilag még igazán kevés feltétel adott ahhoz, hogy érdemben működjünk, hiszen hiába vagyunk jogerősen bejegyzett szervezet, ha az erről szóló pecsétes papír egyszerűen nem bír postai úton megérkezni, így a bankszámla nyitás várat magára. Pedig nagyon kellene gyűjtenünk. De hamarosan fogunk is. Addig pedig megoldjuk így vagy úgy, tagi adományokkal, egyéb segítséggel. Tudtuk, hogy a kezdetek nem lesznek egyszerűek, de vállaltuk, úgyhogy működünk!

Büszkék vagyunk arra is, hogy a Facebook oldalunkat október 1-e óta több, mint 1600-an lájkolták, remélni sem mertük, hogy ennyi embert érünk el ilyen hamar, és hogy ennyien szeretnétek részt venni, legalább megfigyelő szinten az Eszkuláp Egyesület alakulásának történetében. Köszönjük!

Sok minden történt a héten. Megérkezett az egyesület 10. mentett kutyája, Riadólánc. Ő volt az a kutya, akiért eredetileg is mentünk akkor, amikor Surranó és Hadtáp érkezett végül, viszont Riadólánc is előkerült pár napra rá egy kicsit távolabb. Szóltak a katonák, mi pedig nem szerettük volna őt hátrahagyni. Riadólánc lett a neve amiatt, mert a határmentén szolgálóknak kellett a kutyát a megtalálási helyétől addig a határzónáig eljutatni, ahol az egyik segítőnk várta pórázzal, és ahová nekünk is volt engedélyünk belépni. Sikerült, úgyhogy ez a kedves terrier keverék kan megmenekült, ami azért is nagyon jó dolog, mert amellett, hogy a hasán volt egy harapott sérülés, tele volt kullanccsal is, a levertsége pedig nem zárta ki azt, hogy babéziás, így egy Imizol injekcióval kezdte a pályafutását nálunk.

A két másik határmenti mentettünk Surranó és Hadtáp ideiglenes befogadóhoz költöztek. Surranó még a hét elején beköltözött befogadójához, azóta együtt járnak dolgozni, sőt: az Anker't egyik reklámarca is lett, amelyben arra kéri az embereket, hogy szavazzanak az Anker't-re, mint legjobb kutyabarát helyre.

Hadtáp csak a hétvégén költözhetett, ő elsőre még nagyon meg volt szeppenve, folyt a nyála, és morgott a többi kutyára, de hamarosan már ő is szépen be fog illeszkedni, és nem lesz vele sem semmi gond. Nagyon kedves, megfelelni akaró, de félénk kutyalány.

A Gaz lányok, Gazella és Guriga átestek az ivartalanításon, szerencsére mindegyikükkel minden rendben volt. Guriga, a fiatalabb pedig pár napra rá gazdihoz is költözött. Egy külföldi állatorvos lány lett a gazdája, szerencsére elsőre megvolt közöttük az összhang, reméljük, hogy ez így is marad.

Gazella továbbra is várja az igazit, mivel nagyon kedves, nyitott és kutyákkal is barátságos, ráadásul típusos tacskó keverék, így reméljük, hogy nem is kell olyan sokat már nálunk lennie, és hamarosan beszámolhatunk a gazdisodásáról.

Eszkimó, a balesetes talált tacskó keverék kan átesett a medence- és csípőműtéten, a hetet még a kórházban töltötte, de a hétvégén neki is sikerült ideiglenes befogadóhoz átköltöznie. Úgy néz ki, hogy használni fogja a lábait, már most három lábon megy, ha feláll, de a negyedik láb is meg fog annyira erősödni, hogy használni tudja. Eszkimó még az eredeti gazdáját keresi, aki a kutya tulajdonjogának igazolásával és a költségek megtérítésével veheti őt át, de jövő héttől felszabadul ez a kedves és alázatos kan kutya, és megnyílik számára annak a lehetősége, hogy egy felelősségteljes és szerető gazdát találhasson.

Veterán tacskó keverék anyókánk, a tizenöt éves Lexi néni is orvosnál járt. Esedékes volt az ismétlő kombinált oltása is, de egy teljes vérképet és egy székletvizsgálatot is kértünk neki, mert a kora is indokolja, hogy tudjuk, milyen állapotban vannak a szervei, illetve érkezése óta hasmenéssel küzd, amire a giardia kezelés sem jelentett megnyugtató megoldást. Lexi sajnos nem szobatiszta, így neki kutyapelenkát is gyűjtöttünk, gyűjtünk, reméljük, hogy sikerül megértenie, hogy miért kerülnek elhelyezésre ezek a fehér lapok lakás szerte.

Kis bohócunk, Evetke látogatókat fogadott, de ő nem gondolta úgy, hogy könnyen adja magát, úgyhogy amellett, hogy megugatta az érkezőket, nem volt hajlandó a közelükbe se menni. Szerencsére nem riasztotta el az érdeklődőit, akik hamarosan egy közös séta során igyekeznek majd meggyőzni arról, hogy ők is jó emberek, és hogy Evetkének nincs mitől tartania. Reméljük, hogy a látogatások végül Evetke gazdisodását hozzák.

Gazdikereső kutyáinkról az eszkulap2016@gmail.com e-mail címen lehet érdeklődni, illetve folyamatosan keressük azokat az önkénteseket, akik szívesen lennének egy-egy védencünk ideiglenes befogadói. Frissen alakult szervezetként sok kutya után nem tudunk panziót fizetni, de ha vannak átmeneti gondozást vállaló családjaink, a megmenthető kutyák száma is emelkedhet. Megköszönjük, ha csatlakoztok csapatunkhoz!

Egy hét alatt három kutyával gazdagodtunk, ők mindannyian a déli határainknál csatlakoztak az ott szolgálatot teljesítő katonákhoz és rendőrökhöz az élelem és figyelem reményében. Ezek az állatok azonban nincsenek ott jó helyen, és bár az ottaniak etetik őket, de ennél több kell a biztonságukhoz. Ráadásul van a határmenti kerítésnél bőven tennivaló, egy-egy állat igazán nem hiányzik oda, az amúgy is nagyon kemény feltételek mellett a védelmünket ellátók mellé. Minden tiszteletünk a kerítés őrzőinek!

Az elhelyezésre váró állatokról ezen az oldalon szereztünk tudomást, ha más is tud onnan kutyát vagy macskát fogadni, fel tudja venni az ottani segítőkkel a Facebook oldalon keresztül a kapcsolatot:

https://www.facebook.com/ittvagyunkveletek

Indulásként egy kutyát terveztünk onnan átvenni, aztán az egyik tagunk jelezte, hogy ő beszáll egy másik kutya elhelyezésének, ellátásának anyagi részébe, érkezzen kettő. Megszerveztük a panziós helyet, aztán pedig a területre való bejutást. Ezt követhette csak az autóút, amelyből így kettő is lett végül. Az első út során ugyanis az eredetileg kinézett két kutya közül az egyik nem jelentkezett, viszont egy kistermetű, fekete-fehér szuka kutya vállalta a pótlását.

Első lépésként a bácsalmási határkörzetből érkezett hozzánk Surranó, a fiatal-felnőtt, fekete, kistermetű keverék kan, aki azóta már ideiglenes befogadónál várja, hogy valaki beleszeressen. Gyakorlatilag a problémamentes kutya prototípusa, nagyon gyorsan alkalmazkodik, könnyen tanul, mindenkivel barátságos, kutyákkal sincs semmi gondja, alázatos. A lakásban a szobatisztaságot is hamar megértette, a pórázon sétálás és villamosozás is egyre jobban megy neki.

A másik kutya Hadtáp, egy fiatal-felnőtt keverék szuka, aki elsőre kicsit félénk, a változást nehezebben szokta meg, a bezártságot is szoknia kellett, de ő is nagyon igyekszik, és nagyon-nagyon szeretetéhes. Őt most még csak egy panziós helyen tudtuk eltenni, neki nagyon jó lenne mielőbb ideiglenes befogadót találnunk, ahol családban élhetne, és ott sajátíthatná el a civilizált kutyalét alapjait. Az ivartalanítását követő lábadozási időszak is kényelmesebb lehetne, ha azt egy meleg szobában, ráirányuló figyelem mellett tölthetné el.

Néhány nap elteltével jött a hír: az eltűnt keverék is előkerült, ugyan egy teljesen másik zónában van, megsérült, és egyébként sem fest túl fényesen, de megvan. Nekünk viszont oda nem volt sem engedélyünk, sem kapcsolatunk, így a határmenti szolgálatban lévőkre hárult a feladat, hogy valahogy eljusson a kutya ahhoz az emberhez, aki már pórázzal várta, és akitől mi is át tudtuk őt venni. Lenyűgöző együttműködés eredményeként sikerült Riadóláncot a gondozásunkba venni, Viki, a fuvart bonyolító tagunk elmondása alapján eufórikus élmény volt, amikor végre biztonságba helyezhette, hiszen annyi, de annyi ember és szervezés kellett a meneküléséhez. Úgy tűnik, hogy kellett is a gyors segítség, mert Riadólánc jó eséllyel babéziás, a kezelését megkezdtük. Ő is panziós helyen várja az élete jobbra fordulását, ehhez első lépésként egy ideiglenes befogadót keresünk számára.

Sajnos most egy jó darabig nem fogunk tudni új kutyákat átvenni a déli határainkról, de ennek a háromnak, aki hozzánk került, a lehető legjobb családokat fogjuk felkutatni. Ők most már nem fognak soha semmiben hiányt szenvedni, de ezt a lehetőséget csak azért kaphatták meg, mert katonáinknak, rendőreinknek nem csak a kerítésen van a szeme, hanem a helyén van a szíve is. Köszönjük!

A harmadik működési hetünk sem telt eseménymentesen. Ugyan az egyesület bejegyzése szeptember végén jogerőre kellett, hogy emelkedjen, az erről való hivatalos értesítés postai változata még nem érkezett meg. A rosszabb hír, hogy az adószámot sem adhatta így ki a NAV, enélkül pedig nem lehet bankszámlát nyitni. A szabályozási környezet valószínűleg nem a napi, operatív munkát végző civil szervezetekre lett kitalálva, hiszen nekünk ezek a napok ténylegesen számítanak. Azért reménykedünk, hogy a kezdeti adminisztrációs nehézségeken hamarosan túl is leszünk, és megoszthatjuk veletek az adománygyűjtéshez szükséges adatainkat.

Gazella és Guriga az érkezésüket követően átestek egy bolhamentesítésen és egy alapos fürdésen, majd felkeresték az állatorvost, hogy megnézzük, milyen állapotban vannak. Gazella testén több korábbi sérülés nyoma látható, a hasán is van egy varrat, de nem tűnik ivartalanítottnak, illetve egy szakított sebe biztosan varrva volt. Guriga méhében elhalt, felszívódásban lévő magzatokat mutatott az ultrahang... A legjobb döntés volt, hogy elhoztuk őket, nem csak azért, mert az út, amelyre kijártak, életveszélyes volt számukra, hanem azért is, mert Guriga nem élte volna túl ebben az állapotban.

Egy másik kutyánkra jelentkezett ugyan, de ha minden jól alakul, a Gaz lányok közül az egyiket fogja örökbefogadni egy orvostanhallgató. Nem akarjuk elkiabálni, de ha Guriga dolgai jól alakulnak, ők lehet a szerencsés. Azért még csak csendben mondjuk!

Evetke a héten elhagyhatta a kennelsort, szerencséjére egy sokat otthon levő, a kutyákkal sok időt töltő család vállalta őt átmenetileg magához. Kicsit féltünk, hogy veszi majd ez a tündéri pöttöm az akadályokat, de Evetke várakozáson felül teljesített: szobatiszta, a lakásban szépen viselkedik, örömmel sétál, mindenkivel kedves, bár a férfiaktó elsőre azért tart. Más kutyákkal jó a viszonya, és rendeltetésszerűen használja a kanapét is. Azt kell mondanunk, hogy készen áll a gazdisodásra, úgyhogy már csak ki kell várnunk, hogy valaki jelentkezzen is érte.

A gyömrői Kutyamentsvár kért segítséget egy, a hátsó lábait nem használó tacskó keveréknek. A szívünk is megállt, hiszen a szervezet névadója, Eszkuláp is ettől a szervezettől került annak idején orvoshoz, az ő tünetei is hasonlóak voltak. A kiskutya tőlünk az Eszkimó nevet kapta, jelenleg a Primavet Állatkórházban van, egy komoly műtét vár rá. A röntgen gerincérintettséget nem mutatott, de a rázott gerincvelői sérülés nem volt kizárható, viszont a csípőjét helyre kell tenni. Eszkimónak ideiglenes befogadót is keresünk!

Az egyik, a határmentén szolgáló rendőröket és katonákat támogató Facebook oldalon - https://www.facebook.com/ittvagyunkveletek/ - olvastunk kóbor kutyákról, akik a műveleti területen csapódtak oda az ott jelenlévő emberekhez, viszont ott nem voltak sem jó helyen, sem valódi biztonságban. Úgy döntöttünk, hogy kettő kutyának esélyt adunk a bácsalmási kóborkákból. Végül valóban két kutya is érkezett, de az egyikük nem az volt, akit terveztünk, hanem egy félénk, de barátságos, épp a helyszínen lévő tacskó keverék szuka, akit Hadtápnak neveztünk el.

A másik kis feketeség viszont valóban a képeken is szereplő, kedves kis kanocska volt, ő Surranó néven lett eszkulápos csapattag. Surranónak szerencséje van, mert néhány napon beül ideiglenes befogadóhoz költözhet, Hadtápnak viszont gőzerővel keressük azt az átmeneti családot, ahol megismerhetné a lakásban élés szabályait, ahol lábadozhatna majd az ivartalanítását követően.

A múlt héten érkezett Inda kirándulni ment az átmeneti családja nagylányával, akivel megmászták a szentendrei Vörös-követ, majd az iskolai közösségi kertben dolgozgattak. Inda a félénksége ellenére is nagyon élvezte a kirándulást, sokat jelent számára az emberi közelség és a közös tevékenységek is.

Ahogy olvashatjátok, sok-sok mindenben lehet segíteni a munkánkat. Aki csak anyagilag fog tudni beszállni, az tegye egyelőre a fiók mélyére a nekünk szánt forintokat, amint lesz bankszámlaszámunk, megosztjuk veletek, viszont tárgyi adományokkal, fuvarozással, ideiglenes befogadással már most is segíthettek, de az örökbefogadóknak is nagyon örülünk. Lépjetek velünk kapcsolatban a Facebook oldalunkon - https://www.facebook.com/eszkulapegyesulet/ - vagy az eszkulap2016@gmail.com e-mail címünkön.

Pimpa egy nyolc éves, rövid szőrű tacskó keverék szuka, akivel az Illatos úton találkoztunk akkor, amikor egy másik kutyáért mentünk. Előtte való nap adták le őt, a saját családja. A kiskutya nem nagyon értette, hogy mi történt vele, miért került egy kennelbe a megszokott környezetéből, mi pedig nem tudtuk hátrahagyni őt. Ahogy az állatorvosra vártunk, hogy a szükséges adminisztrációt elintézzük, kirajzolódott Pimpa története is.

Egy házaspár nevelte őt kölyök kora óta, imádták, lakáskutya volt, szépen és csendben teltek az évek. Aztán a gazdibácsinál rákos daganatot diagnosztizáltak, és ahogy a vizsgálatok egymást érték, és a műtét tervezett időpontja is közeledett, az orvosuk úgy döntött, hogy a kutya és a rákos beteg nem fér meg egy fedél alatt. Különösen nem a műtét után, ahol a fertőzésveszély, a kutya puszta jelenléte, szóval minden, de minden csak rontja a túlélési esélyeket, és ha nem intézkednek azonnal, akkor a férfiről mondanak le egy semmi kutyáért, az meg mégis milyen már. Hát nem meggyógyulni akar az ember?

A család meghozta a döntést. Ha az orvos mondja, akkor a kutya nem maradhat. El is hitték, hogy az addig szeretett kis lény hirtelen veszélyes tényezővé válik, aki több baktériumot hord fel a lakásba, mint az emberek tennék, vagy bármi egyéb, ami nem steril környezetből érkezik. Mivel megoldást a kapott rövid határidő alatt nem találtak, hirtelen rá kellett jönniük arra is, hogy nincsenek kedves szomszédaik, szerető ismerőseik, távoli rokonaik, akik egy könnyen kezelhető kutyát átmenetileg magukhoz vennének, az állatvédőknél meg nincs hely, így jobb lehetőség hiányában leadták Pimpát az Illatos úton. Zokogtak. Remegő kézzel írták meg a leadó papírt, hogy az örökbefogadónak legyen információja róla, legalábbis az alaptulajdonságait illetően. Hogy sétáltatták, és hogy soha nem bántott senkit, nincs hibája, nagyon szeretik... A gazda betegsége... Ilyesmik. A végén már az Illatos úti gondozónak is könny tolult a szemébe, hiszen nem, ilyen nem történhet meg, az ilyen emberektől nem lehet elvenni a lehetőséget arra, hogy szerethessék, akit ők neveltek fel. Nem veheti el egy orvos sem, senki. De az élet mégis kegyetlen. Az orvos szava szent. Ha csak ezen múlik, nem lehet megkockáztatni. Egy ember életéről van szó.

A kutyának szerencséje volt, mert a véletlenek összjátékának köszönhetően egyetlen napot töltött a telepen, onnan egy kutyapanzióba került, ahol a napi többszöri séta mellett fűtött helyen lehetett. Pimpa számára megkezdődött a mentett kutyák élete a kezdeti állatorvosi protokollt is beleértve. A szívféreg-tesztje negatív lett, az ivartalanításon rendben átesett, majd ideiglenes befogadóhoz költözött, hogy ott lábadozzon tovább.

Aztán kaptunk egy telefont. A volt gazdi volt az, a feleség. Hogy tudják, hogy amikor leadták, akkor elveszítették a tulajdonjogukat, és Pimpa már nem az övék, de ha még nem jelentkezett rá senki, akkor ők szeretnék örökbefogadni tőlünk, akármik is a feltételek. Kértük őket, hogy gondolják végig, hiszen mi nem szeretnénk ennek a kutyának újabb megrázkódtatást, nem is érdemelné meg, nagyon-nagyon jó kutya, ami valójában őket dícséri, szépen, szeretetben nevelhették fel.

Pár napot kaptak, és jelentkezett is a hölgy, hogy szeretnék. Kiderült, hogy az orvos úgy mondatta le a gazdát a kutyájáról, hogy azt sem tudta akkor, hogy a daganatok annyi helyen képeztek már áttétet a szervezetben, hogy műtéti úton nem eltávolíthatók. A gazda pedig a kemoterápiát nem vállalta. Anélkül fog eltávozni, ha eljön az ideje. Egy dolog viszont biztosan nem fog rontani az állapotán: a kiskutyája iránt érzett aggodalma. Pimpa ugyanis visszaköltözött, hogy ott legyen mellette a bajban, hogy megnyugtató jelenlétével segítse a házaspárt a nehéz időkben is, és majd ha férfigazdája távozik, ott legyen a hölgy gazdi társaként, vigaszaként. Pimpa úgy ért révbe, hogy el sem szabadott volna mennie... Egyetlen orvoson és az ő szigorú szaván múlt a leadása, a szerencsén pedig az, hogy visszatalált a családjához.

Pimpa gazdibácsijának kitartást, méltóságban megélhető, osszú hónapokat kívánunk. Pimpa is így lenne a legboldogabb, de mi valóban tudjuk, amit nem lehet receptre felírni: a kutya jelenléte a gazdibácsi számára is segítség, nem pedig akadályozó, veszélyeztető tényező.

Nem olyan egyszerű civil szervezetként az alakulás, mert ugyan a jogerőre emelkedéshez szükséges idő már rég letelt, de a bejegyzésről szóló postai értesítés mindezidáig nem érkezett meg, így hiába az elektronikus verzió, nincs adószám, amíg pedig nincs adószám, addig nincs bankszámla sem. Pedig nagy szükségünk lenne rá, hogy elkezdhessük az adománygyűjtést, mert védenceink ellátásához biztosan segítséget kell kérnünk. Folyamatosan. Ezért pedig előre elnézést is kérünk, de máshogy nem fog menni, ez is az alakulás egyik kihívása: nincs ott az elismertség, ismertség és nincs ott az adó 1% gyűjtés lehetősége sem, így van pár év, amit át kell hidalnunk úgy, hogy közben azért működünk. Mi tudjuk, hogy menni fog, és arra kérünk titeket is, hogy higgyetek ebben velünk együtt. Reméljük, hogy hamarosan megoszthatjuk veletek a bankszámlaszámunkat is, addig pedig az alapítók igyekeznek előteremteni a kiadások fedezetét, illetve az állatorvosi számlák egy részének rendezéséhez kaptunk külső segítségfelajánlást is.

A héten három új kutyánk érkezett, nagyjából így el is értük az a létszámot, amivel a kezdeti időszakban egyidejűleg tervezünk. Sokban megkönnyíti majd a munkánkat, ha egy-egy védencünk elhelyezésére legalább ideiglenes befogadónak jelentkezik valaki. Ebben az esetben az orvosi költségek minket terhelnek, de a kutya ellátását átmenetileg egy segítő család biztosítja, ami amellett, hogy nem jár panziós költséggel, de a kutya szocializációjában is hatalmas segítséget jelent. Ha úgy gondoljátok, hogy egy-egy kutya átmeneti elhelyezését meg tudjátok oldani, az eszkulap2016@gmail.com e-mail címen jelentkezhettek.

De vissza a három új érkezőre, akiknek akár a "Para csapat" gyűjtőnevet is adhatnánk, mert mindannyian kisebb-nagyobb mértékben félénkek, de egyiküknél sem fordult át a félelem agresszióba, ami nagyon jó alapot jelent.

Indát a hajdúböszörményi Pacsi Menhelyről vettük át, ahol már hosszabb ideje várakozott, de senkinek nem akadt meg rajta a szeme. A kis-közepes, enyhén pufóka, nagyon karakteres arcmintázatú keverék szuka nagyon meg van szeppenve, majdnem egy napnak el kellett telnie, hogy új helyén előmerészkedjen. Az már látszik, hogy más kutyákkal nem lesz gondja, de az emberekkel való kapcsolatát még erősíteni kell. Inda egy nagyon kedves kutyalány, akinek rosszul indult az élete, de így öt-hat évesen megkapta az esélyt, hogy jó irányba mozdíthassa azt.

A Gaz családnak egy magánszemély kért segítséget. Leírta, hogy a két kutya folyamatosan egy forgalmas úton kóborol, nem maradnak a háznál, ahová tartoznak, de az alkoholista gazdának sincs rájuk szüksége. A két tacskó keverék anya és lánya, félénkek, így a közvetlen örökbeadásukra nem nagyon lát esélyt, ezért is kért segítséget szervezetektől. Mi pedig segítettünk, különösen, hogy a két kutya - talán a sors keze lehetett a dologban - éppen Hajdúböszörményben volt, ahonnan egyébként is megszerveztük már a fuvart Inda számára. Másfél óra alatt sikerült őket szállítódobozba tenni, de biztonságban megérkezett Gazella, a 3 év körüli tacskó keverék szuka és Guriga, a 2 év körüli lánya. A kezdeti bizonytalankodást hamar felváltotta a nyugodt pihenés, a két kiskutya nagyon kimerült, de hamar össze fogják szedni magukat. Mindketten barátságosak, más kutyákkal is jól kijönnek.

A múlt heti tacskó keverék szukáink a héten felkeresték az állatorvost, ahol mindketten negatív szívféreg tesztet produkáltak. Nagy kő esett le a szívünkről, mert egyelőre egy szívférges kutya tartós elhelyezése és kezelése túl nagy terhet róna ránk. (Természetesen azt is megoldanánk, ahogy a vállalásainkban igyekszünk mindig helytállni.)

Evetke már az Illatos úton átesett az ivartalanításon, Pimpának viszont esedékes volt ez a beavatkozás, így őt is megoperáltattuk. A műtétet követően nem a kutyapanzió kenneljébe, hanem egy ideiglenes befogadóhoz költözhetett lábadozni, de aztán a héten még egy ennél is jobb dolog érte, mert gazdisodott. Az eredeti gazdái fogadták őt örökbe tőlünk, ennek a történetét és a döntésünk okát külön bejegyzésben írjuk le, mindenesetre Pimpa a világon a legboldogabb kiskutyává vált attól, hogy egy hét, az ő szempontjából nézve hányódás után visszakerülhetett a biztonságos és ismert közegébe.

Az egyesület hivatalos bejegyzését azzal ünnepeltük, hogy október 1-gyel megkezdtük tényleges mentési tevékenységünket, részben magunk mögött tudva a hivatalos szervezetté válás adminisztrációs terheit. Azért csak részben, mert még mindig az adószámunkra várunk, hogy aztán létrejöhessen az adományokat fogadni képes bankszámlaszámunk is. Nagyon izgulunk, elhihetitek, de alig pár nap, és talán minden meglesz, ami az alapokhoz szükséges. Legalábbis szervezeti szinten.

Két kutyát terveztünk a hétre, három lett belőle, de nagyjából ebből is látszik, hogy kit nem szabad beengedni az Illatos útra kutyáért...

Az első, így a 2016/1-es mentési azonosítót megszerző kutyánk egy 15 éves (!) rövid szőrű tacskó keverék szuka, akit a szentendrei gyepmesteri telepről vettünk át. Lexi már nem fog műtéti beavatkozáson átesni a kora miatt, de sajnos a fogai elég tragikus állapotban vannak, arra azért oda kell figyelnünk. A változásokat nehezen szokja meg, de egy jószándékú kutyahölgy, aki imád nagyokat aludni, illetve elsertepertélni a kertben. Az utazást nagyon nem jól viseli, az út során végig ugat. Enni szeret, más kutyákkal nincs gondja. Reméljük, hogy valaki még be tudja őt fogadni élete utolsó idejére, aki elhiteti még vele, hogy az élet nem egy állatvédő szervezet gondozásában ér véget, hanem majd, ha eljön az idő, egy szerető gazdi oldalán.

A második mentvényünknek az Illatos útról kértek segítséget, mert a megfigyeléses tacskó keverék szukának nem lett volna más esélye a kijutásra a telepről. Harapott, de azt a gondozók is megállapították, hogy a  kiskutya kapkodóssága nem dominanciából, hanem félelemből fakad. Önkénteseink az Evetke nevet szavazták meg neki, jelenleg egy kennelben tudtuk elhelyezni, de rutinos ideiglenes befogadót vagy gazdát is keres. Evetke amúgy egy egészen apró, bizonytalan kutyalány. A fotók alapján kétszer ekkora kutyára számítottunk, nem egy alig öt kilós pöttömre. A pozitív megerősítésre nagyon jól és gyorsan reagált, néhány óra ismeretség után már csóvált, és hagyta a simogatást is. Evetke már az Illatos úton átesett az ivartalanításon, így tulajdonképpen készen is állna arra, hogy elhagyjon bennünket.

A harmadik kutya az Illatos úton volt, riadt szemeivel nézett az egyik kennelből. Pimpát, a nyolc-kilenc éves tacskó keverék szukát a gazdája adta le, mivel rákos betegként műtét előtt állt, és az orvosa azt tanácsolta, vagy inkább azt írta elő, hogy a kutya ne legyen ott a fertőzésveszély csökkentése érdekében. Fájó szívvel adták be a korábban lakásban, kényelemben, szeretetben élt kutyát, könnyek között. Pimpán látszik, hogy jó élete volt. Kiegyensúlyozott, emberekkel, kutyákkal és macskákkal is barátságos, kissé gömbölyded eb, aki tökéletesen autózik és szobatiszta. Nem hagyhattuk hátra, úgyhogy ő is szabadulhatott.

Ez volt az első működési hetünk mérlege, de a következő hétre is tervezünk még új kutyákat. Most Hajdúböszörmény felé vesszük az irányt, a fuvarozási részét pedig az egyik önkéntes segítőnk vállalta, neki köszönjük a segítséget! Ha sikerül még ideiglenes befogadókat felkutatnunk - jelenleg több panzióköltséget felvállalni nem tudunk - akkor van még a terveink között érkeztetés, de ehhez már ti kellenétek.

Tudjátok, ha írnátok az eszkulap2016@gmail.com e-mail címen tehetitek meg.