Ki gondolta volna, hogy lesznek még érkezők? Mi nem terveztük így, mert vagyunk elegen, de aztán úgy alakult, hogy a terveket felülírta az élet. Nem, nem tervezzük ilyen módon a végtelenségig bővíteni a létszámot, a következő év egy szigorúbb kutyaérkeztetési rend mellett bonyolódik majd, hiszen tudjuk, hogy csak akkor tudunk talpon maradni, ha védenceink száma egyidejűleg maximum 25 egyed. Nem az a cél, hogy egyszerre legyünk sokan, hanem az, hogy tudjunk örökbeadni, és közben a rehabilitációval is haladjunk, hogy előkészülhessen a gazdisodásra a következő generáció. Az sem cél persze, hogy kiszórjuk a kutyákat, hogy mindenáron gazdához adjuk őket, így továbbra sem adunk örökbe csak kerti tartásra, mert úgy nem lesz a család része a kutya. Vannak terveink, vannak korlátaink, de csak ezek mentén lehet jövőnk.

Mindenesetre Héjának nem lehetett ellenállni, már csak azért sem, mert a hirdetési fotójával kb. esélye sem volt lekerülni a láncról, ahová azért került, mert a csirkék oltalmazása helyett nagyobb örömét lelte azok ritkításában. Ha úgy vesszük, még szerencsésnek is mondhatja magát, mert nem ütötték agyon, ahogy vidéken ma is megtörténik sok társával, de a láncos élet sem volt az igazi. Héja egy nagyon jó idegrendszerű, kedves, nyugodt, megfelelni akaró, középkorú kan kutya, akinek szeretnénk mielőbb végleges gazdit találni, de már egy ideiglenes befogadónak is örülne.

Lujzit az egyik ideiglenes befogadónk találta Budafokon, és mivel nem volt közel s távol senki, így nem hagyták magára a fiatal kutyát. Az állatorvosi viziten chipet nem találtak, így a gazdi felkutatása megtorpant, de a chipjét pótoltuk, és az oltási programját is megkezdtük. Ha január közepéig nem jelentkezik az eredeti gazda, akkor Lujzi gazdikeresővé válik majd, de addig még megadjuk az esélyt arra, hogy az eredeti tulajdonosa jelentkezzen.

Egy visszatérőnk is van sajnos, Pimpa személyében, aki egy nyolc éves tacskó keverék szuka. A történetére talán sokan emlékeztek még, hiszen meg is írtuk részletesen. Az Illatos útról került hozzánk, ahová az orvos tanácsára a gazda betegsége miatt adták le, de aztán szerették volna visszakapni, hogy az utolsó időben is ott lehessen szeretett családja mellett. Ők örökre gondolták, de nem így alakult. A gazdi meghalt, a lakásból szállásra kell költözni, ahová kutya nem mehet, a fenntartása ellehetetlenült. Mi sem így terveztük, de Pimpa visszakerült, és most újra keresi azt a családot, aki örökre, tényleg örökre tudná őt szeretni. Pimpa egy végtelenül jó idegrendszerű, nagyon kedves, lakáshoz szokott, csendes kutyalány. Ideális kezdő kutyások számára is.

Kicsi kompenzációként, ha lehet ilyet mondani, de lett gazdisunk is Séta személyében, akit munkatársunk, Magdi fogadott örökbe, és akivel továbbra is lehet majd találkozni a Mányi Menedékben, de már, mint családdal rendelkező kutya. Séta nagyon jó természetű, barátságos kutya, így a félős kutyák oldásában, rehabilitációjában jó szolgálatot fog tenni majd továbbra is.

Vagyonka több, mint egy éve van állatvédelmi gondozásban, és eljött az idő, amikor ideiglenes befogadója úgy döntött, hogy már nem fogja tudni odaadni senkinek. Sajnos nem volt rá érdemi érdeklődés érkezése óta, pedig félénksége ellenére egy különleges, nagyon szerethető kutyalány. Talán csak azért, mert az ő sorsa így volt megírva, ki tudja?

Csomorzsi egy vidéki panzós helyen élt, de a héten az egyik nagyon rutinos ideiglenes befogadónkhoz mozgathattuk át őt. Kellett is a változás, hiszen Morzsi a félelmeibe zárva élt, mindentől pánikrohamot kapott, amit harapással próbált megoldani. Tartottunk tőle, hogy hogy viseli majd a városi létet, a rendszeres sétákat, az érintkezési kötelezettséget, de szerencsére a kezdeti csípős, rúgós, harapós bemutatkozás után apránként megtört a jég. Csomorzsi egy tíz éven túli, aprócska, tacskó ősökkel is rendelkező keverék szuka, aki egy pszichiátriai beteg udvarán élt, és így kijutott neki a hullámvölgyekből élete során bőven. Most, idős korára szerető és nyugodt otthont keresünk neki, reméljük, hogy sikerrel, és lesz olyan ember, aki őt választja majd.

A Mányi Menedékben is zajlott az élet, szerencsére többen jöttek sétáltatni is. A környék nagyon szép, a friss levegő pedig jót tett nem csak a kutyáinknak, hanem a kilátogató vendégeknek is. Legnagyobb örömünkre gyerekeket is üdvözölhettünk, szeretettel fogadjuk őket is azzal, hogy a kutyás közeg önmagában veszélyes üzemnek minősül, így a szülők kötelessége, hogy odafigyeljenek gyermekeikre, illetve a kutyák sétáltatása soha nem lehet gyermekek feladata.

Védenceinkről nagyon szép képek is készültek, így a menedékben élőket intenzívebben tudjuk hirdetni, változatos képeket tudunk hozzárendelni a leírásaikhoz. Ezt nagyon fontosnak tartjuk, mert a felgyorsult világban az ismétlésnek nem igazán van helye, mindig új, mindig más információra van szükség a figyelem fenntartásához. Ennek érdekében Facebook oldalunkon pld. nem szerepelnek ugyanazok a képek, ami már egyszer felkerült, törlődik a frissítésekhez használt képtárunkból. Melindának mindenestre köszönjük a szuper képeket!

A menedékben a wc-ben is volt változás, egy támogatónak köszönhetően - Tata Moto, örök hála érte! - beszerelésre került egy tartály, amely lehetővé teszi, hogy legyen elég nyomás ahhoz, hogy valóban lemenjen a papír is egy-egy használat után. Kis dolognak tűnhet kívülről, de áthallással is mondhatnánk, hogy ez nagy dolog. Köszönjük!

A menedék önkéntesekkel is megosztott részében a sétáltatás után lehet inni egy meleg teát vagy kávét, kicsit fel lehet melegetni a hidegben eltöltött idő után. A téli időszak sajnos ilyen, kicsi hely áll rendelkezésre, de már most látjuk, milyen jó lesz majd a napsütésben az udvaron meginni egy limonádét vagy szörpöt védenceink társaságában.