Nagyon kemény hét volt a 25. Sokáig halogattuk is a beszámoló megírását, mert annyi minden történt, mégis annyira egy dolog az, amiről leginkább mesélni szeretnénk... Mégsem lenne korrekt a többiekkel, akik ezen a héten érkeztek vagy gazdisodtak. De akkor is nehéz. Merthogy Edelénybe, a gyepmesteri telepre, ahonnan már több kutyát mentettünk altatás elől, bekerült egy kritikus állapotú kutya, a Tomi. Mi neveztük így el, hogy legyen legalább neve, mert jó eséllyel azzal sem rendelkezett soha. Csontvázra soványodott, a nyakán, testén, torkán hatalmas, rohadó sebektől szenvedő állat. Nem tudtuk tétlenül nézni, sok-sok telefon, szervezés és a helyi segítő szervezet, illetve a PCAS segítségével sikerült Tomit a nyíregyházi állatkórházba eljuttatnunk. Kiderült, hogy el van törve az állkapcsa olyan olyan módon, hogy nem tud inni, sem enni. Gyakorlatilag az is csoda, hogy életben volt. Megkapott mindent. Infúziót, roboráló szereket, vitaminokat, kitisztították a sebeit, kapott kényelmes elhelyezést, higítva recovery konzervet. Hétfőn várta volna a korrekciós állkapocs műtét. Hatalmas kockázattal, de a túlélésre egyetlen valós esélyként. Sajnos azonban Tomi vasárnap délután örökre elaludt, a meggyötört szervezet feladta a küzdelmet. Életében talán először érezhette úgy, hogy törődnek vele, hogy simogatják, hogy kicsit róla is szól a világ. Talán attól való félelmében, hogy ez a jóság elmúlik, nem küzdött tovább. Minket viszont leírhatatlanul megviselt a dolog. Amikor az ember esélyt ad, akkor azt szeretné, hogy azzal az eséllyel tudjon élni az, aki kapja. Tomi nem tudott, elkéstünk. Talán csak néhány napon múlt, talán, ha előbb megtalálják, és bekerül a telepre... Annyi talán. De ez nem hozza vissza Tomit. Reméljük, hogy egyszer lesz majd olyan világ, ahol emberi gyarlóság miatt nem kell állatoknak így szenvedniük.

Nem csak Tomi miatt aggódhattunk, ugyanis az elmúlt héten érkezett, súlyos balesetet szenvedett tacskó szuka, Tesla élete is veszélyben volt. A héten két komoly műtéten esett át, mindkettőnél félő volt, hogy nem éli túl a beavatkozást. Az első a gerincére irányult, a balesetben az egyik csigolyája eltört, ezt kellett megdrótozni. A második műtét során a ripityára tört combcsontját és lábszár csontját rakták össze. Túlélte. Az, hogy fog-e járni, még nem tudott, illetve az sem, hogy mennyire viseli meg a szervezetét a baleset és annak következményei. Mindenesetre hatalmas állatorvosi számlát hozott össze, így minden, de tényleg minden támogatást megköszönünk, legyen az 500 Ft, akkor is. Máshogy nem fogjuk tudni rendezni... Utalni az Eszkuláp Egyesület Magnet Banknál vezetett, 16200223-10054165 számú számlájára lehet, a megjegyzésbe írjátok be, hogy TESLA. Köszönjük!

A héten három új védenccel lettünk gazdagabbak, minthármuknak a romhányi civil állatvédők kértek segítséget. Két szálkás szőrű tacskó kan, Kefe és Bukta, illetve egy szuka, Jucus érkezett meg a gondozásunkba.

Kefe és Bukta nyolc évesek, nagyon kedves, jó idegrendszerű kutyák, akik gazdájuk halála miatt maradtak egyedül, az örökösök kerestek számukra sürgős megoldást.

Jucusról az érkezését követően derült ki, hogy nem tud csóválni, ami sajnos gerinc eredetű érintettséget feltételez, így majd az ivartalanításakor ezt is meg kell nézetnünk. Ő is nagyon kedves, ragaszkodó, nyitott kutyalány, neki szerencsére sikerült ideiglenes befogadót találnunk a nálunk töltendő idejére. Köszönjük.

Hangyát Hajnallal együtt a hajdúhadházi gyepmesteri telepről mentettük. A telep nem a jó hírű intézmények közé tartozik, a helyi civilek mindent megtesznek annak érdekében, hogy a bekerülők túléljék a benn töltött időt, és amint arra lehetőség van, ki is kerüljenek onnan. Hangya egy rettegős, szocializációjában hiányos, tacskós fejű, de hosszú lábú keverék szuka. Egy családi panzióba került, de a sok kutya mellett nem jutott volna rá elég idő, a rehabilitációjához nyugalom és több figyelem szükséges, így Hangyát átköltöztettük Vilmos mellé a mányi menedékbe.

Hajnal, a középkorú tacskó keverék szuka, aki Hangyával együtt érkezett a haláltelepről sokkal nyitottabb, kedvesebb, nála nem sok tennivalónk lesz a viselkedését illetően. A héten ő át is esett az ivartalanításon, hogyha befutna az igazi, akkor ne ezen múljon a költözése.

Lujzi, a félénk, de tökéletes álomkutya, a mi vizsla keverék bársonyunk is csatlakozott Hajnalhoz, ő is ivartalanításra került. Sokat kell még oldódnia ennek a kutyának, de annyira agressziómentes, megfelelni akaró és alázatos, hogy nem szabad, hogy ilyen kvalitásokkal nálunk ragadjon. Már így is elég időt töltött a gyöngyösi gyepmesteri telepen érdemi érdeklődő nélkül, el kell jönnie az ő idejének végre.

Nem csak a szukákat, hanem a kanokat is ivartalanítjuk. Teó végre negatív szívféreg tesztet produkált, így ő is átesehetett a beavatkozáson. Reméljük, hogy hamarosan az álomgazdi is betoppan, aki egy ilyen vidám, minden lében kanál tacskó keverékkel szeretné a jövőben eltölteni napjait.

Fontos, hogy valamiből erőt tudjunk meríteni a folytatásra, hogy ne nyomják rá a lelkünkre bélyegüket a kudarcok, az elveszített életek, így a gazdisodások, programok mindig fontosak, mindig jó visszacsatolát jelentenek, különösen, ha azok tartósságot is jelentenek. Ráadásul a héten két extrán esélytelen kutyánk költözött végleges családjába!

Kázmér, a bonsai stafford keverék egy segítőnk családjában lett második kutya, illetve mostanra már Facebook szereplő is, Kázmér & Panna néven meg lehet őket találni. Grimasz mesterünk az új életében is folytatja pofavágásait, minden helyzethez van egy megfelelő arca. Jött a tanyavilágból azokkal a rossz génekkel, amelyek az örökbefogadók többségét távol is tartják, aztán egy nagyvárosi vagány lett belőle. Kanapékutya.

Latabár a miskolci gyepmesteri telep egyik legrégebbi lakója volt. Teltház miatt már az altatás fenyegette a telepet, pedig az ottani segítőknek ezt évek óta sikerült elkerülnie. Latabár nem volt kérdéses számunkra, láttuk benne azt, ami ott, a telepen talán nem volt egyértelmű. A középkorú, gazdája által leadott kutya nem is okozott csalódást, nagyon kedves, emberközpontú, ragaszkodó, de vidám, barátságos arcát mutatta. Ez hozta meg számára a végleges gazdiját is.

A surányi panziós helyünk közelében csordogál a Duna. Sétáltatóink, önkénteseink ide is el tudnak jutni védenceinkkel, gyönyörű hely, nagyon szép környezet, köves folyópart. A héten több kutyánkat vitték le befogadóik a folyóhoz, de a hétvégén Masni mellett Pici is lelátogatott. Őt a komlói gyepmesteri telepről mentettük altatás elől, és nem igazán kedveli, ha megemelik, ahogy a vízért sincs kifejezetten oda, de a kirándulást mindenképpen élvezte. Jó lenne neki is végre megtalálni azt a családot, ahol elfogadják, ahol alakítgatják, ahol révbe érhet.