Szép lassan beindul a január, most már kevesen tévesztik el, hogy nem 2016. van, egy új év, egy új kezdet, egy új csoda, olyan 365 nap, amelyet mi tehetünk szebbé, jobbá, előremutatóbbá a tavalyinál. Tiszta lappal indulhatunk, a terveinket vethetjük rá, gyűjthetünk, menthetünk, idegeskedhetünk, de sok-sok jó dolgot is véghezvihetünk. Mi lehetne jobb, mint egy új év?

Ennek szellemében tevékenykedtünk ezen a héten, érkeztek új kutyáink átlagéletkor továbbrontási szándékkal, de szervezetünk orvosi köröket és örökbeadásokat is. A hét meglepetése mégis Lulu lett, a nagyobb termetű, korosabb tacskó keverék szuka, akit a hajdúböszörményi gyepmesteri telepről mentettünk az elmúlt hétvégén, merthogy ő a hét elején átesett az ivartalanításon, majd a hét második felében látogatták, és gazdisodott is. Azóta is imádják, és Lulu valószínűleg a legszerencsésebb kutyák egyike, akiről senki, de senki nem gondolta volna, hogy mindössze ennyit időt tölt majd állatvédelmi gondozásban azután, hogy a szívtelen gazdája a leghidegebb napok egyikén bevágta egy vidéki gyepmesteri telepre.

Nem csak Lulu hagyott maga mögött minket, a korosabb kutyáknak kedvezett ez a hét, azt kell, hogy mondjuk. Ez pedig nagyon jó dolog, mert az ő örökbeadásuk mindig nehezebb. Az úgy volt, hogy Pimpa elutazik, de nem utazott sehová, mert az ideiglenes befogadója már nem tudta őt elengedni, így ő itthon gazdisodott.

Osztrák partnerszervezetünknél viszont volt egy megfelelő család, akik korosabb, de lakáshoz és macskához szokott kutyát kerestek, így kiajánlottuk nekik Lorzsit, aki már nagyon régóta várta az igazit, aki valahogy nem akart érte eljönni. Egészen eddig a pillanatig, mert szerencsére rábólintottak a fogadására. Mivel a TRACES engedélyünk szervezése még folyamatban van, így Lorzsit egészen Bécsig vittük, hogy ott tőlünk kerülhessen át új családjához.

Lorzsi elutazásával ideiglenes befogadói rádöbbentek, hogy a náluk lévő másik kutyánkat, Lujzit már nem tudnák elengedni, így kérték, hogy őt viszont papírozzuk le hamar, ne is hirdessük tovább. Mivel az eredeti gazdája nem jelentkezett ennek a felemás szemű tündérnek, így nem volt akadálya annak, hogy örökbefogadják őt.

Egyesületünk elkötelezett az ivartalanítás mellett. Hisszük, hogy ez az egyik módja annak, hogy a felesleges szaporulatot megelőzzük, hogy csökkentsük a daganatos megbetegedésekben érintett kutyák számát, illetve minimalizáljuk a kutyák ösztön alapú szökéseinek esélyét. A héten Lulun túl átesett a beavatkozáson Szarka, Raven és Tücsök asszony is.

Ugyan jelenleg még dolgozunk azon, hogy egy olyan létszámra csökkentjünk, amely a rendelkezésre álló szűkös források mellett is biztonsággal és tartósan fenntartható, viszont az extrém hidegre való tekintettel, illetve azért, mert más nagyjából mindenki más nemet mondott rájuk, két idősebb kutyát is fogadtunk.

Rebekának a füzesabonyi állatvédők kértek segítséget, mert az aprócska tacskó keverék szuka letáborozott egy ház elé, ahová viszont nem akarták őt beengedni, ő viszont nem tágított onnan. Nekik sajnos nem volt már egy szállítóboxnyi helyük sem, hogy eltegyék, de a családot zavarta a kiskutya a kapujuk előtt. Rebeka egy 8-10 év körüli, nagyon kedves, csendes, semmi gondot nem okozó, babusgatni való kutyahölgy, akinek nyugodt életet biztosítani tudó, szerető gazdit keresünk, de egy ideiglenes befogadónak is nagyon örülne.

A másik érkezőnek az ajkai állatvédők kerestek megoldást, mert ők a kinti tartás mellett nem merték megoperáltatni a korosodó, de szemmel láthatóan műtétre szoruló kutyát. Így érkezett meg hozzánk Kalánka, a tíz év körüli tacskó keverék szuka, akinek a földig ért a daganata, vagyis amint kiderült később, régóta meglévő sérve.

A nagy mínuszok minket sem kíméltek, és bár szerencsére a menedékben a villanyfűtésnek köszönhetően sikerült kellemes időt fenntartanunk védenceink számára, de hétvégére a nagy kapu lefagyott, illetve a járdákat is jég borította. Ilyenkor kell igazán a fizikai erő, hogy az ilyen jellegű kihívásokkal is meg tudjunk küzdeni. Jelentjük: ezt most megoldottuk, bár altatóra nem volt szükségünk a hétvégi műszak után. A Mányi Menedékben és a surányi családi panziós helyünkön is szeretettel látjuk a sétáltatókat, de előzetes egyeztetés szükséges. Gyertek, mozogjatok együtt védenceinkkel!