Egy évesek lettünk, és ezt egy fergeteges örökbefogadó nappal ünnepeltük meg a Kertemben. Szerencsére lettek gazdisaink is az alkalomból, a sok-sok gazdira váró védencünk mellett ez a legszebb ajándék, amit kaphattunk. Az egy év alatt sokat tanultunk, sokat tapasztaltunk, de akármi is történt, egy biztos: nem adtuk fel, mentünk előre, folyamatosan mentettünk és mentünk. Ezt tűztük ki célul, ezt is tartjuk szemelőtt a hétköznapjainkban. Csak 2017-ben eddig már 150 feletti az érkezett állatlétszám, egyidejűleg 50-70 közötti kutyát gondozunk. Ez nálunk nagyobb, régebb óta tevékenykedő szervezetek számára is szép teljesítmény lenne, úgyhogy mi joggal vagyunk büszkék a csapatunkra, támogatóinkra, önkénteseinkre. Köszönjük!A szülinapunkra meglepetésül elkészült az első bemutatkozó filmünk, mellyel egyből a hagyományos helyett a nem szokványos vonalra eveztünk, ugyanis fiatal tehetségek egy csoportja egy trash videót álmondott meg, rögzített és készített védenceink bevonásával. A forgatás jó hangulatban telt, a kutyáink profin vették az akadályokat. Nekünk saját erőből nem lett volna lehetőségünk egy ennyire profi anyagra, non-profit alapon készítették nekünk a filmesek, ezért pedig nem lehetünk elég hálásak. Szeretnénk is, ha látná a világ, mert nagyon jó lett! A trash stílus kedvelőinek fokozottan ajánlott.

https://www.youtube.com/watch?v=hlgc6dpEmeY&feature=youtu.be

A gazdisodás mindig öröm számunkra, hiszen ott nem csak a mi feladatunk ér véget, de egyben azt is jelenti, hogy az általunk megmentett kutya vagy egyéb állat, végre révbe ért. Mi, minden igyekezetünk ellenére nem tudunk az igazi, a kényeztető végleges családja lenni ennek a sok kutyának, és bár nálunk jó dolguk van, nem gyűjtögetni szeretnénk őket öncélúan, hanem mindegyikük számára felkutatni azt a családot, ahol boldogan élhet.

Sziszi, a gyömrői menhelyről átvett szálkás szőrű tacskó szuka kapott egy kis Index  hátszelet, így többet érdeklődtek utána, s egy-egy védencünk szerencséjét is ő hozta meg ezáltal. Nem volt egyszerű a kiválasztás, de ezt a hetet már gazdis kutyaként tölthette ez az unoka allergiája miatt leadott szálkás szőrű tacskó szuka.

Gyöngyikét Szolnokon találták, félő volt, hogy az öreglány hosszabb időre beragad, de annyira kedves személyisége volt, hogy az egyik látogató családot sikerült is az ujja köré csavarnia, így ő is kirepült a gondozásunkból. Reméljük, hogy még sokáig élhet boldogan.

Idős kutyát örökbefogadni egyébként nem ördögtől való, ők is alkalmazkodnak, tanulnak, nem csak a kölyök kutyák...

Bori harapós kutyaként került hozzánk, de szerencsére nem bizonyult annak, bár egyes helyzetekben pánikkal és kapkodással reagált, viszont nem volt sem domináns, sem kezelhetetlen. A korábban kerti kutya ráadásul a lakásba kerülve teljesen kinyílt, megnyugodott, élvezte a melegben és kényelmeben, a család részeként való életetl. Nem kellett sokáig várnia a gazdisodásra, az örökbefogadó napunkról már új otthonába távozott posakjában a friss ivartalanítási varrataival.

Szintén az örökbefogadó napon papíroztuk, de már korábban is végleges gazdijai oldalán élt az aprócska Szilva, akit egy Füzesabony közeli faluban tettek ki a ház új tulajdonosai a kapu elé, miután az eladó nemes egyszerűséggel hátrahagyta őt és testvérét, Ananászt, aki azóta is gazdára vár. Szilva is szívférges, de örökbefogadó vállalták a lassú módszer szerinti kezelését, ezért pedig külön köszönetet kell, hogy mondjunk, hiszen sokakat elrettent ez a dolog.

Pacsi fiatal kora ellenére jól beragadt, hosszú ideje hirdettük már, több rendezvényünkön is résztvett, de a szülinap az neki is szülinapot jelentett: kiválasztották, így ideiglenes befogadóit egy fiatal párra cserélte, akiknél gyorsan beilleszkedett, és már a rosszcsont arcát is megmutatta.

Persze egy korábbi védencünk, igazából nem hittük volna, hogy valaha visszakerül hozzánk, annak ellenére, hogy a mellő örökbefogadott Olimpiát a család már korábban visszaadta. Most költözés miatt Perszére került a sor, neki is jönnie kellett. Mázlista volt a fiatalúr, mert az örökbefogadó napra már ki tudtuk így vinni, ahol egy család beleszeretett, így a visszatérését követően nem kellett sokat várnia, hogy újra otthonra leljen.

Nekünk mindannyiunknak van kutyánk, tudjuk, hogy mivel jár egy-egy kutya tartása. Mindannyian megéltünk már az életünk során hullámvölgyeket: betegséget, válást, munkanélkülivé válást, költözést és sok más egyebet. Mindegyik esetben velünk maradtak állataink, pedig néha nem volt egyszerű megszervezni a megfelelő ellátásukat. Mi azt gondoljuk, hogy aki magához vesz egy életet, felelősséget vállal érte. Ezt pedig egy életre teszi, és nem vagy csak nagyon kicsi valószínűséggel fordulhat elő olyan eset, amikor erről az erős érzelmi kötelékről lemond. Sajnos mindig csalódnunk kell: az emberek nem mindegyike gondolkodik így.

Dánielt még a decemberben magunkkal hozott kutyák egyikeként ismerhette meg mindenki, a bankházi menhelyen történt tűzeset után, ahol addig panziózott, átkerült a Mányi Menedékbe, és ott fejlődött, alakult és rabolta el az önkéntesek szívét, de valahogy csak nem akart révbe érni. Teljes meglepetésként került ő gazdihoz, az egyik támogatónk jelezte, hogy meglátogatná, a szerelem pedig nem is volt kérdéses. Biztosan a szülinap varázsa ez is.

Ha viszont nem lennétek meg Dániel nélkül, ezen az oldalon követhetitek munkásságát:

https://www.facebook.com/Minden-napra-1-Dani-131707010804712/

A felelős állatvédelemnek egyértelműen része az ivartalanítás is, illetve mostanra azt kell mondanunk, hogy a szívféreg-szűrés is felzárkózik, hiszen egyre több védencünk esetében lesznek a tesztek pozitívak. A héten hét kutyánk esett át az ivartalanítási műtéten, ők mindannyian végleges gazdáikat keresik. Atom Anti, a stafford keverék óriás kan talán hamarosan költözik is, ahogy Mongúzt is várja Kanada. Selyemcukorra, Totyára és Rongyira egyelőre nincs érdeklődés, ahogy Zsemit sem akarja senki örökbefogadni.

Zsemi ráadásul szívférges is, így a lassú módszer szerinti kezelése elkerülhetetlen. A szerencséje viszont jobb irányba látszik kanyarodni, mivel egy külföldi párhoz költözhetett ideiglenes befogadottként.

Nem ő volt az egyetlen, aki a panziós elhelyezésből átmeneti családba került. A keceli gyepmesteri telepről altatás elől mentett, fél szemére vak Batu is ideiglenes befogadóra talált, így már tudjuk róla azt is, hogy gyorsan alkalmazkodik, szépen viselkedik a lakásban, és akár kezdő kutyások számára is bátran ajánlható.

Nem is lenne igazi szülinap, ha nem mentettünk volna kutyákat ezen a héten is. Összesen kilenc (!) új csapattaggal lettünk gazdagabbak.

Az újfehértói gyepmesteri telepről kettő, a szerepiről hat, leadó családtól pedig egy kutyánk érkezett a héten. Néha tényleg úgy érezzük, hogy most már erőnkön felül teljesítünk, hiszen itt nem csak elhozni, hanem felelősen elhelyezni, az állatorvosi dolgait biztosítani kell minden érkezőnek adott esetben hosszú-hosszú hónapokon, akár éveken át.

Az újfehértói gyepmesteri telepről egy fiatal keverék kant, Csészét és egy középkorú tacskó keverék szukát, Teát fogadtuk. Mindnketten panziós elhelyezésbe kerültek, de reménykedünk abban, hogy mielőbb rájuk mosolyog a szerencse és legalább egy ideiglenes befogadó jelentkezik értük. Csészére különösen ráférne az egyéni foglalkozás, mert meglehetősen félénk.

A szerepi gyepmesteri telepen a jó múlktorában 22 kutyát altattak el, ez annyira szíven ütött minket, hogy arra a telepre igyekszünk fokozottan odafigyelni. Ebben a helyet felügyelő, onnan a mentéseket szervező és bonyolító PCAS csapata van nagy segítségünkre, nélkülük ott kutyák százai halnának meg minimális esély nélkül. Szomorú, hogy még itt tartunk mindig, de itt tartunk: rengeteg a leadott, befogott kutya, a helyek végesek, így a kettő közti kapcsolatot tucatnyi kutya életének kioltása teremti meg. Örök körforgása ez a felelőtlen állattartásnak...

Buksi egy szálkás szőrű tacskó kan, a gazdája mondott le róla, mert folyton az utcán volt, és harapott is. Szerencsére nálunk ezt az arcát nem mutatta eddig, de szeretnénk neki hozzáértő, felelős gazdit találni, aki nem is engedi, hogy ez a szépség a fejére nőhessen.