Szerencsétlen hét? Igen, talán itt kezdődött a szerencsétlenség. Ezen a héten történt, hogy egy magánszemély úgy gondolta, hogy az oroszlányi gyepmesteri telep lesz a megfelelő elhelyezés egy szálkás szőrű tacskó mamának és nyolc, alig hat hetes kölykének. Ezen a héten történt, hogy mi erőn felül vállaltuk őket, mert tudtuk, hogy a gyepmesteri telep mindannyiuk számára a végállomást jelentheti, megbetegedhetnek. Így került hozzánk Orca és a nyolc tacskó keverék kölyök. Aztán elkezdődött a kálváriájuk is...

Az emberek többsége valószínűleg nincs tisztában olyan fogalmakkal, mint féregtoxikózis, parvó vagy szopornyica, korona vírus vagy egyéb, az immunizálatlan kutyákat fokozottan veszélyeztető fertőzések. Valahogy mindenki abból indul ki, hogy a kölyök az cuki. Egy állatvédő, vagy pontosabban mi, az eszkisek egy kölyökben hatalmas kockázatot látunk. Hogy miért? Mert nagy esély van arra, hogy beteg lesz, ha olyan helyről érkezik, ahol jelen vannak a fertőzések. Ha beteg lesz, napi szinten, óráról órára kell igazítani a kezelést, és így is lesznek veszteségek, a túlélési esély egy parvónál vagy szopornyicánál meglehetősen alacsony. Közben viszont egy valami az egekbe emelkedik, és ez nem az oldal nézettsége, hanem az állatorvosi számlák. Ha marad túlélő, még hosszú hetekig nem adható felelősen örökbe, nem kezdheti meg az oltási programját. A hely, ahol elhelyeztük őket, hónapokra kiesik a kutyázásból, nem hogy kölyök, de nem oltott kutyát sem lehet oda betenni a leggondosabb fertőtlenítés mellett sem.

Kilenc új érkező egy hétre szép teljesítmény, de mi nem tudtunk itt megállni. A székesfehérvári ASKA-tól került hozzánk Voltizs, a 8 év körüli, nagyon jó kiállású szálkás szőrű tacskó kan, akit volt gazdái nemes egyszerűséggel az eladott ház udvarán hagytak. Voltizs korábban ugyan kerti kutya lehetett, de a lakásban élés szabályait nagyon hamar megtanulta, jó idegrendszerű, kedves, szuper karakterű kutya, akinek akár ideiglenes befogadót is keresünk, de egy végleges gazdinak is nagyon örülne.

Ami szintén az ASKA-nál várta az igazit, és mivel esetében sem tudtunk elmenni amellett a tény mellett, hogy az ősei között egyértelműen volt tacskó, így ő is csomagolt. Ami egy félénk, de kedves, ragaszkodó és megfelelni akaró kutyalány.

A mentésekhez sok dolog együttállása szükséges, pont annyira fontos az adományok, segítők mellett az is, hogy mindig legyen kutyánk, aki gazdához megy, és ha ugyan van is egy linearitás az egyidőben gondozott kutyák számában, de a létszámot reprezentáló egyenes meredeksége ne legyen túl nagy, illetve legyen belőle vissza-visszatérés.

Stüszi V. esetében talán nem sokan csodálkoznak, hogy nem várt túl sokáig nálunk. Fiatal, kedves, fajtatiszta és bónuszban szuka. Ez a négy tényező sok érdeklődő fantáziáját megmozgatta, és a jelöltek közül sikerült is kiválasztani azt a gazdit, aki mellett úgy gondoljuk, hogy a legjobb élete lehet ennek a kicsilánynak. Stüszi V. Békéscsabára költözött egy másik szálkás tacskó mellé.

Egy kutyát szerettek volna, és az Teddy lett volna. De aztán úgy döntöttek, hogy nem választják el a dorogi párost, és jelezték: az örökbeadó fuvaros viheti magával Honeyt is. Nem is hittünk a szerencsének, de ez a két kiskutya tényleg nagyon ragaszkodott egymáshoz, így a lehető legjobb dolog történt meg velük. Mindketten szépen beilleszkedtek, nagyon élvezik a gazdis életet. Ugye, megérte őket az utolsó pillanatban megmenteni a dorogi gyepmesteri telepről? Mi úgy gondoljuk, hogy igen. A sikeres gazdisodásukból még tudunk töltekezni egy darabig.

Kittit látogatta egy anyuka és a kisfia. A kutya jelleme alapján bátran mertük őt ajánlani, hiszen első perctől kezdve bizonyította, hogy egyáltalán nincs vele gond, tökéletes kutya. Alkalmazkodó, a lakásban szépen viselkedik, más kutyákkal jól kijön, figyelmes, kedves, nyitott. Meg is látogatták, és abban maradtunk, hogy az ivartalanítását követően költözik is. Ez viszont nem így történt...

Havonta egyszer igyekszünk olyan eseményt szervezni, ami nem szól másról, csak a kutyázásról, de ahol még gazdira váró védenceink is részt vehetnek. A kisoroszi szigetcsúcs a nyár beköszöntéig ideális helyszín erre, hiszen ott a Duna, a gyönyörű környezet, és még nem kell sátrazókat, piknikezőket kerülgetni sem. A mostani alkalmon több volt védencünk is megörvendeztetett minket, volt, akit alig ismertünk meg, annyit változott. A még gazdira várók közül is majdnem húsz kutyánk ott tudott lenni, mindenkinek jutott sétáltató, figyelő ember is, ami hatalmas dolog. Május 7-én reggel 9-kor talákozunk újra, akinek van kedve, csatlakozzon hozzánk a kisoroszi szigetcsúcsra vezető sétaútnál lévő parkolóban. Gyertek el!

A szigetcsúcs sétát követően két kutyánk is ideiglenes befogadóhoz költözött az ott kialakult kapcsolatra épülve: Médi és Vöcsök. Mindketten jól vették az akadályt, hamar beilleszkedtek az új közegbe, és mindkettő nagyon nagy örömmel fogadta a hirtelen megnövekedett figyelmet, szeretet mennyiséget is, amit most már csak ők, kizárólag ők zsebelhettek be gondozóiktól. Mindketten gazdira várnak továbbra is, de most már igazán előkészítve arra, hogy egy új otthon ne jelentsen számukra kihívást, az emberre tudjanak koncentrálni.

Csapatunkba nagy szükségünk van önkéntesekre, ideiglenes befogadókra, fuvarosokra, de ha valaki valamelyik védencünk örökbefogadása miatt keresne minket, akkor is ugyanaz az elérési út, az e-mail címünk: eszkulap2016@gmail.com. Egy héten belül igyekszünk mindenkinek válaszolni, köszönjük a türelmet!