Az egyesület hivatalos bejegyzését azzal ünnepeltük, hogy október 1-gyel megkezdtük tényleges mentési tevékenységünket, részben magunk mögött tudva a hivatalos szervezetté válás adminisztrációs terheit. Azért csak részben, mert még mindig az adószámunkra várunk, hogy aztán létrejöhessen az adományokat fogadni képes bankszámlaszámunk is. Nagyon izgulunk, elhihetitek, de alig pár nap, és talán minden meglesz, ami az alapokhoz szükséges. Legalábbis szervezeti szinten.

Két kutyát terveztünk a hétre, három lett belőle, de nagyjából ebből is látszik, hogy kit nem szabad beengedni az Illatos útra kutyáért...

Az első, így a 2016/1-es mentési azonosítót megszerző kutyánk egy 15 éves (!) rövid szőrű tacskó keverék szuka, akit a szentendrei gyepmesteri telepről vettünk át. Lexi már nem fog műtéti beavatkozáson átesni a kora miatt, de sajnos a fogai elég tragikus állapotban vannak, arra azért oda kell figyelnünk. A változásokat nehezen szokja meg, de egy jószándékú kutyahölgy, aki imád nagyokat aludni, illetve elsertepertélni a kertben. Az utazást nagyon nem jól viseli, az út során végig ugat. Enni szeret, más kutyákkal nincs gondja. Reméljük, hogy valaki még be tudja őt fogadni élete utolsó idejére, aki elhiteti még vele, hogy az élet nem egy állatvédő szervezet gondozásában ér véget, hanem majd, ha eljön az idő, egy szerető gazdi oldalán.

A második mentvényünknek az Illatos útról kértek segítséget, mert a megfigyeléses tacskó keverék szukának nem lett volna más esélye a kijutásra a telepről. Harapott, de azt a gondozók is megállapították, hogy a  kiskutya kapkodóssága nem dominanciából, hanem félelemből fakad. Önkénteseink az Evetke nevet szavazták meg neki, jelenleg egy kennelben tudtuk elhelyezni, de rutinos ideiglenes befogadót vagy gazdát is keres. Evetke amúgy egy egészen apró, bizonytalan kutyalány. A fotók alapján kétszer ekkora kutyára számítottunk, nem egy alig öt kilós pöttömre. A pozitív megerősítésre nagyon jól és gyorsan reagált, néhány óra ismeretség után már csóvált, és hagyta a simogatást is. Evetke már az Illatos úton átesett az ivartalanításon, így tulajdonképpen készen is állna arra, hogy elhagyjon bennünket.

A harmadik kutya az Illatos úton volt, riadt szemeivel nézett az egyik kennelből. Pimpát, a nyolc-kilenc éves tacskó keverék szukát a gazdája adta le, mivel rákos betegként műtét előtt állt, és az orvosa azt tanácsolta, vagy inkább azt írta elő, hogy a kutya ne legyen ott a fertőzésveszély csökkentése érdekében. Fájó szívvel adták be a korábban lakásban, kényelemben, szeretetben élt kutyát, könnyek között. Pimpán látszik, hogy jó élete volt. Kiegyensúlyozott, emberekkel, kutyákkal és macskákkal is barátságos, kissé gömbölyded eb, aki tökéletesen autózik és szobatiszta. Nem hagyhattuk hátra, úgyhogy ő is szabadulhatott.

Ez volt az első működési hetünk mérlege, de a következő hétre is tervezünk még új kutyákat. Most Hajdúböszörmény felé vesszük az irányt, a fuvarozási részét pedig az egyik önkéntes segítőnk vállalta, neki köszönjük a segítséget! Ha sikerül még ideiglenes befogadókat felkutatnunk - jelenleg több panzióköltséget felvállalni nem tudunk - akkor van még a terveink között érkeztetés, de ehhez már ti kellenétek.

Tudjátok, ha írnátok az eszkulap2016@gmail.com e-mail címen tehetitek meg.